Nagy Natália nem élt az Ókovács Szilveszter által felajánlott lehetőséggel, de volt egy komoly kérése

A színésznő-humorista-író alkotását szívesen bemutatta volna az Operaház, de ő visszautasította a „nagy nyereséggel kecsegtető közpénzes ajánlatot”, és erősen meg is indokolta a döntését az igazgatónak. Annyit viszont kért, hogy csapjon a mohó haverjai kezére.

„Férjemmel, Attilával a huszadik nyarunkat dolgoztuk végig az idén a gyulai strandon. A könyveinket árusítjuk, én a sajátjaimat dedikálom is” – indította Facebook-bejegyzését Nagy Natália színésznő, humorista, amelyben arról ír, hogy miért nem kaphatók a boltokban a könyvei. A közpénzek felhasználását is kritizálta a posztban, továbbá Ókovács Szilveszterrel való találkozására is kitért.

Amikor húsz éve az első könyvét, A Nap születésnapját megírta, Nagy Natália úgy döntött a férjével, hogy kimaradnak „a szabadversenyt gátló, állami támogatásokkal működtetett posztkommunista rendszerből”, és a könyvet saját pénzükből, magánkiadásban jelentetik meg. Nemcsak a nyomtatást, hanem a terjesztést és az eladást is magukra vállalták, „a szintén közpénzekkel kipárnázott, és éppen ezért számunkra elfogadhatatlan üzletpolitikát folytató terjesztőhálózatok helyett”, tette hozzá az író-előadóművész.

Azért tettünk így, mert tisztességtelennek tartottuk, hogy olyan ágazatokba öntik bele a közpénzt, amelyeknek valójában piaci alapon kellene működniük. Ilyen például a film, a színház, a könyvpiac és a foci. Teljesen tisztában voltunk vele, hogy egy magánkiadó – legyen bármilyen életrevaló is – mindenképpen hátrányt szenved az állami hátszelet élvező kiadók között, és tudtuk, hogy ránk rögösebb út vár

– írta Nagy Natália, hozzátéve, hogy függetlenek akartak maradni a mindenkori politikai kurzustól, és hűek a szabadversenyes piacgazdasághoz.

Ókovács Szilveszter asztalánál

„Mindig visszautasítottunk minden kis és nagyon nagy nyereséggel kecsegtető közpénzes ajánlatot, én például tíz évvel ezelőtt Ókovács Szilveszter felkérését, amikor A Nap születésnapját a Magyar Állami Operaházban szerette volna bemutatni” – írta a szerző, akinek megtisztelő lett volna, hogy az Opera színpadára kerül a meséje, de azt mondta a teátrum igazgatójának, hogy „először oldják meg az egészségügyet, az oktatást és a közbiztonságot, aztán üljenenek le beszélni, hogy hogyan lehetne piaci alapon intézni a szóban forgó előadást”.

Ja, meg arra is kértük a férjemmel, hogy mivel elég közel van a tűzhöz, csapjon már a mohó haverjai kezére, aztán ha sikerült, nekifuthatunk újra. Szóval nagyon szórakoztató volt a beszélgetés. Ő azt kérdezte a végén, hogy tisztában vagyok-e vele, hogy ha nem az én mesémre, akkor máséra fogják elkölteni az erre szánt többszáz milliót. Azt feleltem, hogy semmi kétségem efelől

– emlékezett vissza az Ókovács Szilveszterrel való tárgyalására.

Nagy szerint téved az, aki azt hinné, hogy a fentebb leírt rendszer csak az elmúlt 16 évre volt jellemző. „A könyvpiac évtizedek óta, kormányokon átívelően ugyanúgy működött, mint a fentebb említett területek bármelyike. Persze a nagyságrend változott: a Fidesz új szintre emelte a közpénzrabást.”

Az írónő szerint a rendszer ugyanaz maradt, mint ami ’89 előtt volt, és mindez nem jöhetett volna létre – ahogy mondani szokás – az Önök segítsége nélkül. 

Tehát sem a Gyurcsány-, sem az Orbán-féle posztkommunizmus nem létezhetett volna akkor, ha nem lett volna és nem lenne máig társadalmi támogatottsága, méghozzá óriási társadalmi támogatottsága. Azzal van baja az embereknek Magyarországon, ha olyan valaki részesül támogatásban, aki nekik nem szimpatikus, vagy olyan terület, amely számukra nem fontos.

Mindannyiunk felelőssége, hogy ez egyszer megváltozzék. Például azzal, hogy amint a korábbiakhoz hasonló túlkapásokat tapasztalunk a hatalmon lévő vezetőinknél, jelezzük

– zárta posztját Nagy Natália.