A focivébék története Uruguaytól Katarig (2. rész)

1970-ben Mexikó várta a világ legjobb labdarúgóit. Sajnos a magyarok nem voltak közöttük, mivel válogatottunk elbukta a selejtezőjét. A dánok, az írek és a csehszlovákok voltak az ellenfelek. A csehek és a magyarok ugyanannyi pontot szereztek, vagyis döntetlen lett a csoport élén. Az akkori szabályok szerint következett egy mindent eldöntő mérkőzés. Ennek esélyesei inkább a magyarok voltak, hiszen a selejtezőben otthon megverték a csehszlovákokat, idegenben pedig döntetlent játszottak velük. De a „rájátszásban” ellenfeleink voltak jobbak, 4-1-re győztek, és ezzel kiejtették a Benével, Zámbóval, Farkassal, Göröcs Titivel felálló magyarokat. A történelem során először bukott selejtezőn el válogatottunk. 

A mexikói volt az a VB, amelyet gyakorlatilag az egész világban láthattak már a televíziós közvetítéseknek köszönhetően. Közel egymilliárd ember nézett bele a mérkőzésekbe. 

Innentől beszélhetünk hivatalos VB labdákról is. Az Adidas 1970-ben fejlesztette ki a Telstar nevű játékszert, amelynek azért lett fekete-fehér a mintázata, hogy az akkori (szintén fekete-fehér) televíziókon jól látható legyen. 

Érdekesség, hogy az előző két világbajnokság győztesei, vagyis a brazilok és az angolok már a csoportkörben összekerültek. A tengerentúliak Jairzihno góljával győztek. Mindkét csapat továbbjutott a legjobb nyolc közé, de az NSZK csapata ott visszavágott az angoloknak a négy évvel korábbi VB döntős vereségért. Így a németek játszhattak az olaszok ellen a fináléba jutásért. Óriási csatában, 1-0-ra győztek az utóbbiak. A másik ágon a brazilok előbb a Szovjetunió csapatát verték meg, majd a legjobb négy a között Uruguayt. 

A döntő váratlanul sima lett: Brazília-Olaszország 4-1. Ezen a találkozón búcsúzott a világbajnokságoktól minden idők egyik legnagyobb labdarúgója, a háromszoros győztes, Pelé. 

Otthon nem lehet legyőzni a németeket

1974-ben újra egy európai ország, mégpedig az NSZK volt a VB házigazdája. Abban a csapatban már ott volt a „Császár”, azaz Francz Beckenbauer, akinél csak kevés jobb játékosa volt a világnak. Meg is nyerték a tornát, de ne szaladjunk ennyire előre. Inkább nézzük a selejtezőt, amelyen újra csak elbukott a magyar válogatott, mégpedig simán. A mieink a csoportban Svédország és Ausztria mögé szorultak, csak Máltát tudták megelőzni. Nemcsak a magyarok égtek le a selejtezőn. Elbukott Anglia, Franciaország és Spanyolország is. Ez persze sovány vigasz volt a szurkolóinknak. De legalább ott volt Zaire és Haiti, éppúgy, mint a labdarúgással akkor még alig ismerkedő Ausztrália is. 

A torna legnagyobb meglepetését Hollandia szolgáltatta, amely minden várakozást felülmúlóan szerepelt, és jutott el egészen a döntőig. A másik kellemes meglepetést a lengyelek okozták drukkereiknek. Az még senkit sem lepett meg, hogy Haitit megverték 7-0-ra, de az olaszok és az argentinok legyőzése már annál inkább papírforma-romboló volt. Voltak kisebb meglepetések is. Arra sem gondoltak sokan, hogy a csoportkörben a Német Demokratikus Köztársaság megveri a Német Szövetségi Köztársaságot, és megnyeri a csoportját.

A továbbjutó nyolc csapat ezúttal nem kieséses rendszerben harcolt tovább, hanem két négyes csoportban. Az A-ban tovább parádézott Hollandia. Előbb 4-0-ra ütötték ki az argentinokat, majd 2-0-ra verték az NDK-t, és jöhetett a csoportdöntő a címvédő brazilokkal. Nagy küzdelem itt sem volt: Neeskens és Cruijff góljaival simán győztek a hollandok, és ezzel bejutottak a döntőbe.

 A másik négyesben az NSZK megverte a jugoszlávokat, a svédeket és a lengyeleket is, így maximális ponttal került a fináléba. 
Meglepetést hozott a bronzmérkőzés is. Bár a többség sima brazil győzelmet várt, de a lengyelek máshogy gondolták. Grzegorz Lato ugyanis bevette a sárga mezesek kapuját, s ezzel a történelem során először, VB éremhez segítette Lengyelországot. Aligha gondolta ekkor, hogy nyolc évvel később még egyszer átélheti majd ezt az érzést. 

A világbajnoki döntőt 1974. július 7-én rendezték a müncheni olimpiai stadionban. A hollandok már a második percben megszerezték a vezetést, és lényegében végig támadták a mérkőzést. De ekkor igazolódott a korábban már idézett mondás: a foci az a játék, amit 22-en játszanak, és végül nyernek a németek. Másodszor nyert világbajnokságot úgy az NSZK, hogy rosszabb csapat volt az ellenfélnél. Először 1954-ben a magyarok, másodszor 1974-ben a hollandok ellen. A két meccs között egyébként majdhogynem napra pontosan 20 év telt el. Hát, ilyen a foci…

Amikor nem sírt értünk Argentína

Az 1978-as világbajnokság selejtezőinek úgy indult neki a magyar válogatott, hogy az előző két sorozatot elbukta. Ezúttal a korábbi sikerkapitány, Baróti Lajos ült a kispadon, ami jót ígért. Az ő vezetésével jutott ki korábban az 1958-as, az 1962-es és az 1966-os VB-re a válogatott. A veterán kapitány tudta, hogy ez az utolsó lehetősége, s ha sikerül ő lehet az egyetlen, aki négy világbajnokságra vitte ki a csapatát. Sikerült neki. Ehhez persze az is kellett, hogy végre sikerüljön tétmeccsen megverni a Szovjetuniót. A gárda kivívta a pótselejtező jogát, amelyet Bolívia ellen kellett megvívni. A hazai meccsen, a Népstadionban tündökölt az új generáció: Nyilasi, Törőcsik, Várady és a többiek. A 6-0-s diadal után a La Pazban rendezett visszavágó már csak formaság volt, de azért ott is nyertek a mieink. 

A VB-t Argentínában rendezték. A magyar csapat alaposan „belehúzott”, hiszen a csoportkörben a házigazdák, az olaszok és a franciák voltak Törőcsikék ellenfelei. Ráadásul az első összecsapást az argentinokkal kellett vívni. Összecsapás volt ez több értelemben is. A házigazdák például az egész mérkőzésen ütötték-verték Törőcsiket, aki végül törlesztett, és persze rögtön kiállították. Ugyanerre a sorsra jutott a másik fiatal sztár, Nyilasi is. Ezzel együtt volt tartása a válogatottnak és csak 2-1-re vesztette el a meccset a későbbi győztes ellen. A portugál Garridó játékvezetőt nem zárták a szívükbe a magyar szurkolók. 

A kiállított játékosok nélkül sok esélye nem volt a mieinknek az olaszok ellen, sima 1-3. Ugyanez lett a vége a franciák ellen is. A magyar csapat tehát dicstelenül, nulla ponttal tért haza. 

A továbbjutó nyolc csapat ezúttal is két négyes csoportban küzdött tovább. Az „A”-t a hollandok nyerték, megelőzve az olaszokat, és kiejtve a címvédő NSZK-t és az osztrákokat. A „B” csoportot Argentína nyerte a brazilok a lengyelek és a peruiak előtt. Megjegyzendő, hogy a két csapat 0-0-ra végzett, és a csoport utolsó meccsén Argentína a halovány Peru ellen játszott. Kempesék tehát már tudták legalább négy góllal kell nyerniük a diadalhoz. A biztonság kedvéért hatot lőttek. 

A döntő hatalmas csatát, és hosszabbítást hozott, a rendes játékidőben ugyanis 1-1 lett a vége. Az extra perceket jobban bírták az argentinok, így a hollandoknak (csakúgy mint négy évvel korábban) az ezüst jutott. 

Rossi csodái Spanyolországban

Anglia, Románia, Norvégia, Svájc – ezek az országok voltak a magyarok ellenfelei az 1982-es világbajnokság selejtezőjén. A sorozatnak új kapitánnyal, Mészöly Kálmánnal vágott neki a válogatott. Hogy mit tett Fazekasékkal, azt máig nehéz megfejteni, de sem a románok, sem a svájciak, sem a norvégok nem tudták megverni a mieinket, így végül „csont nélkül” jutott ki a csapat a spanyolországi VB-re. Ott azután a csoportban megint megkaptuk Argentínát, plusz Belgiumot és Salvadort. Utóbbival kezdtünk, és nyertünk 10-1-re. Ennyi gólt sem azelőtt, sem azóta nem rúgott egyetlen csapat sem világbajnoki mérkőzésen. Jöhettek az argentinok, és jött a bizakodás. Mészöly azt nyilatkozta, hogy két olyan hátvédje is van, aki le tudja venni a pályáról az ellenfél új csillagát, Maradonát. Tévedett. Az ifjú sztár kettőt rúgott, és eredményes volt Bertoni meg Ardiles is. Nálunk viszont csak Pölöskei talált be, így 4-1-es vereség lett a vége. A továbbjutás esélye nem szállt el, a belgák elleni győzelem kellett (volna) hozzá. Sokáig úgy tűnt hogy ez meg is lesz. Varga József góljával sokáig vezettek a mieink. A 77. percben azután jött a tragédia. Czerniatynski gyenge, alig-alig vánszorgó lövését, az addig kiválóan védő Mészáros „benézte”. A potyaízű gól pedig azt jelentette, hogy a magyarok hiába rúgtak 12 gólt, és szereztek 3 pontot (akkor még két pont járt a győzelemért) kiestek. 

A VB „szégyentörténete” volt az NSZK és Ausztria mérkőzése. A németeket az első fordulóban megverte Algéria. Az osztrákok viszont legyőzték az afrikaiakat. Rumeniggééknek így mindenképpen győzniük kellett Ausztria ellen. Azzal ugyanis mindketten továbbjutnak, Algéria pedig kiesik. Mit ád az ég, az NSZK már a tizedik percben vezetett, és onnantól kezdve nyolcvan peren át a világon semmi nem történt a pályán. Egy biztos: a két csapat tagjai között nem voltak nyelvi akadályok. A többi legyen a képzelet dolga. 

A továbbjutó csapatokat hármas csoportokba sorsolták. A legizgalmasabbnak az ígérkezett, amelyikben a brazilok, az argentinok és az olaszok voltak. Utóbbiakat majd mindenki biztos kiesőnek gondolta, hiszen három vérszegény döntetlennel, csoportmásodikként jutottak tovább. (Milyen érdekes, az olaszoknak nem volt győzelme, mint nekünk, nem 12 gólt rúgtak a csoportban mint mi. Ők mégis továbbjutottak.) A nagy hármas körmérkőzésének első felvonásaként az olaszok (némi meglepetésre) megverték az argentinokat. Aki látta a meccset, tudja Claudio Gentile milyen keményen (durván) őrizte Maradonát. Ha ezt a meccset ma játszanák, vélhetően már az első félidőben kiállították volna az olaszt. De 1982-ben más volt a helyzet, megúszta egy sárgával. Az argentinok azután a braziloktól is kikaptak, és jöhetett a csoportdöntő, a VB legjobb meccse: Brazília-Olaszország. És jöhetett egy fiatalember, bizonyos Paolo Rossi. Őt nem érdekelte, hogy ellenfelük végiggálázta az addigi meccseit, hogy a brazilok csapata olyan jó volt, mint mondjuk 1970-ben, amikor VB-t nyertek. Ő rúgott nekik egy mesterhármast, és kiejtette őket. 

Ráadásul az elődöntőben ott folytatta Rossi, ahol korábban abbahagyta. Rúgott két gólt és így döntős lett a válogatottja. 

A másik ágon a németek és a franciák vívták az elődöntőt. Sok dologról emlékezetes ez a 120 perc. Például arról, hogy az NSZK kapusa, Schumacher egy kifutásnál „lemészárolta” Battisont. A francia játékos elvesztette az eszméletét, és kiesett két foga. Mentők vitték az intenzívre. Szinte hihetetlen, hogy a kapus a pályán maradhatott. Máig nem érti senki, hogy a holland bíró, hogyan tarthatta a pályán a német mészárost. Borzasztó hibája ráadásul döntő jelentőségű volt, hiszen a meccset végül a 11-esek döntötték el, amelyekből Schumacher kettőt is megfogott. 

A döntőt így az olaszok és a németek játszották. Gondolom az előzmények alapján nem meglepő, hogy az első gólt Paolo Rossi szerezte. Ezt azután Tardelli és Altobelli „egészítette ki”, így Breitner gólja már csak szépségtapasz volt, harmadszor lettek világbajnokok az olaszok. 

Mexikó 86, 0-6

1986, az év amikor utoljára jutott ki magyar válogatott világbajnokságra. Ráadásul hogyan? A selejtezőkben oda-vissza vertük az osztrákokat és Ciprust. A hollandokat pedig Rotterdamban vertük 2-1-re. Így az utolsó forduló eredményétől függetlenül már kivívta a kijutást a Mezey György által irányított csapat. Az utolsó fordulóban egyébként kikaptunk itthon 1-0-ra a hollandoktól, de ez már semmit nem számított. Óriási volt a várakozás, szinte minden magyar szurkoló azt gondolta, hogy ott leszünk a legjobb nyolc között, de nem ez történt. Sima 0-6 a szovjetek, és 0-3 a franciák ellen. Kanadát ugyan legyőztük, de ez édeskevés volt a továbbjutáshoz. Hogy mi vezetett ehhez a kudarchoz, arról pár napja Esterházy Márton beszélt a Kontrollnak. 

A csoportkör után itt tért vissza a FIFA az egyenes kiesés rendszerre. Így már a legjobb 16 között is érdekes mérkőzéseket bonyolítottak. Elég ha az Olaszország-Franciaország meccsre gondolunk. Ezen egyébként a franciák simán győztek, kiejtve ezzel a világbajnoki cím védőjét. Platiniék a legjobb nyolc között is parádéztak, hiszen az olaszok után kiverték a brazilokat is. A végállomást (csakúgy mint négy évvel korábban) az elődöntő, és az NSZK jelentette. A másik ágon az argentinok voltak ellenállhatatlanok. Előbb Angilát, majd Belgiumot győzték le, s jutottak a döntőbe. 

Argentína-NSZK. Minden idők egyik legizgalmasabb összecsapása. Hosszú ideig tűnt úgy, hogy sima lesz. Brown, majd Valdano is betalált, így már 2-0-ra vezettek a tengerentúliak. Azután jött Rumenigge, majd Völler, és kilenc perccel a vége előtt 2-2 volt az állás. S amikor már mindenki a hosszabbításra készült Burruchaga megrázta magát, belőtte csapata harmadik gólját, világbajnokká téve ezzel Argentínát. Diego Maradona a csúcsra ért! 

…s végül győznek a németek

1990-ben Olaszországban rendezték a világbajnokságot. A magyaroknak semmi esélyük nem volt a kikerülésre, pedig nem volt igazán nehéz a selejtezőcsoport. A spanyolok ugyan kiemelkedtek, de Írország, Észak-Írország és Málta nem tűntek verhetetlennek. A második hely pedig a kijutást jelentett volna. Volna… A spanyolok végül 13 pontot gyűjtőttek, az írek 12-t, a mieink pedg csak 8-at. Sima bukta. 

A világbajnokság esélyesei a németek, az argentinok, a brazilok és a házigazda olaszok voltak. Természetesen tovább is jutott mind a négy gárda. A kieséses szakaszban azután szembekerültek egymással a brazilok és a címvédő argentinok. Nagy meccs volt, amelyet végül Claudio Caniggia villanása döntött el. A brazilok megint idő előtt estek ki. 

Nehéz ellenfelet kaptak a németek is a legjobb 16 között, Hollandiát. Bár a meccs izgalmas volt, a legemlékezetesebb jelenet mégsem a játékhoz kötődik. A hollandok egyik legjobbja Rijkaard kétszer is leköpte Völlert. Hasonlót világbajnokságon sem azelőtt, sem azóta nem láttunk. A vége mindenesetre 2-1 lett a németeknek. 
Az elődöntőben a házigazda olaszok az argentinokat fogadták. Nem volt különösebben „pengés” mérkőzés. 1-1 lett a vége. Jöttek a 11-esek. Donadoni és Serena kihagyta, az argentinok viszont nem hibáztak, így mentek a döntőbe. 

A másik ágon NSZK-Anglia meccset rendeztek. Brehme és Lineker lőttek egyet-egyet, a hosszabbítás nem hozott döntést, így itt is jöttek a büntetők. A németek mind négyet belőtték, az angoloknál viszont Waddle és Pearce is hibázott. A vesztes csapat legjobbja Gary Lineker joggal jelenthette ki: „A futball egyszerű játék: „huszonkét ember kerget egy labdát 90 percen keresztül, és a végén a németek nyernek.” Könnyen lehet, hogy ez az egyik legtöbbször felhasznált, labdarúgással kapcsolatos idézet. 
Amely ráadásul a döntőre is igaz volt. Úgy 85 percig semmi érdekes nem történt a pályán, majd a mexikói Codezal játékvezető adott egy 11-est a németeknek, amelyet Brehme belőtt, vagyis a végén tényleg nyertek a németek…

(Folytatjuk!)