Hrutka János: a sport remek kifizetőhelynek bizonyult az elmúlt évtizedben
Elképesztő összegek vándoroltak a sportba az elmúlt években. Hrutka János volt válogatott focista szerint a szövetségek, sportszervezetek élére a politika delegált vezetőket, így a szakmai rész, a piaci gondolkodás háttérbe szorult, lojalitás férkőzött a valós tudás, hozzáértés helyébe. Ma este a Kontroll Youtube-csatornáján nézhető meg a Hrutka Jánossal készült beszélgetésünk.

Elképesztő összegek vándoroltak a sportba az elmúlt években. Hrutka János volt válogatott focista szerint a szövetségek, sportszervezetek élére a politika delegált vezetőket, így a szakmai rész, a piaci gondolkodás háttérbe szorult, lojalitás férkőzött a valós tudás, hozzáértés helyébe. Ma este a Kontroll Youtube-csatornáján nézhető meg a Hrutka Jánossal készült beszélgetésünk.
- Lehetséges a valódi rendszerváltás a sportban?
Amíg 2010-ig átlagosan 17 milliárd forint jutott a sportra évente, addig a 2020 és 2023 közötti időszakban már 162 milliárd. A szövetségek, sportszervezetek élére a politika delegált vezetőket, így a szakmai rész, a piaci gondolkodás háttérbe szorult, lojalitás férkőzött a valós tudás, hozzáértés helyébe. A kialakult játszótéren mindenki megtalálta a saját maga számára legtetszetősebb mászókát, csúszdát, matchboxot. Túl sokan, túl sokáig éltek jól, a piaci viszonyoktól eltávolodottan honorált területen, ami nem egy esetben okozott torzulást. Sokan elhitték, hogy ennyit ér a tudásuk, teljesítményük. A kapott pofon rengeteg csalódott hangot eredményez majd, nem egyszerű az új sportvezetés helyzete.
- Sokan éltek jól? Hogyan kell ezt a gyakorlatban elképzelni?
Az elrugaszkodott sportolói, vezetői fizetéseken, juttatásokon, jutalmakon túl sok kapcsolt szolgáltatást nyújtó, vagy éppen hozzá igazából semmit nem tevő barát, hozzátartozó, szurkoló élvezte a rendszer előnyeit. Talán kijelenthető, hogy a sport remek kifizetőhelynek bizonyult az elmúlt évtizedben.
- Hogyan lehet ezt a rendszert átalakítani/lebontani?
Nem lesz egyszerű. Eddig úgy működött a képlet, hogy a legtöbb szervezet többet költött, tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért, nem tudott elszámolni, majd kért és kapott újra. A sport kényeztető keze és simogatása végén azonban mégiscsak egy-egy szavazatot találunk. Valószínűleg ennek erejét, hatékonyságát mérte fel az elmúlt 16 év, hiszen a sport egy hatalmas bázist, tömeget ölel fel, a többszázezres sportolói létszám és családtagjaik, hozzátartozóik hatalmas szavazóbázist jelentettek. Egy olyan rendszert megváltoztatni, átalakítani, ahol mindenki egyirányba volt állítva és részese, kedvezményezettje, netalán cinkostársa volt a sok jónak, nem lesz egyszerű. Kezdetben valószínűleg sokan megelégednének a nyitott, őszinte kommunikációval, a legnagyobb összegek, a közpénz elköltésének nyilvánosságra hozatalával és a konzekvenciák levonásával. Egy biztos, a változás időigényes lesz majd.
- Mire számíthatnak azok, akik a megújuló rendszerben vezetői feladatot vállalnak?
Szerintem semmi jóra. Egy olyan közegben nehéz nagyot alkotni, ahol fele/harmad annyi pénzből kellene ugyanazokat a sportsikereket villantani. Ráadásul elvesszük az önállóan járni nem tudó gyerekek játékait, így biztosan nagy lesz a sírás a homokozóban, sok lesz a negatív hang. Egy ilyen környezetben, negatív energiákkal, régi, szemet becsukó vezetőkkel nehéz lesz új csúcsokat hódítani.
- A régi garnitúra tudja gáncsolni a megújulást?
Miért is lenne érdekük az együttműködés, hogy minden nyilvánosságra kerüljön?





