Rákosdubaj – Első körben a főváros nyert csatát
Jó hír, most valóban. A mai kormányinfón Gulyás Gergely bejelentette, hogy a kormány elfogadja a főváros elővásárlási ajánlatát. A mai napon ki fognak erről adni egy kormányhatározatot is. A főváros a tulajdonolt cége, az elővásárlási jogot érvényesítő Budapesti Közművek útján belép a vevő helyére, és az eredeti szerződés minden pontját az abban foglaltak szerint megvalósítja.
![Rákosdubaj – Első körben a főváros nyert csatát](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fbackbone.kontroll.hu%2Fuploads%2Frakosdubaj_4a9e2ebb55.jpg&w=3840&q=75)
Jó hír, most valóban. A mai kormányinfón Gulyás Gergely bejelentette, hogy a kormány elfogadja a főváros elővásárlási ajánlatát. A mai napon ki fognak erről adni egy kormányhatározatot is. A főváros a tulajdonolt cége, az elővásárlási jogot érvényesítő Budapesti Közművek útján belép a vevő helyére, és az eredeti szerződés minden pontját az abban foglaltak szerint megvalósítja.
Happy end, gondolhatnánk, sőt ebben a pillanatban gondoljuk is. Az persze mindenki gondolataiban ott motoszkál, hogy na, ne már, a Fidesz feladjon valamit? Schmitt Pál, a netadó meg a vasárnapi boltzár mellett ugyan ki emlékszik ilyenre? (Novák és Varga nem elengedés volt, hanem kármentés.) Biztos volt más is, de ekkora üzletet még nem engedtek el. Mi lehet a háttérben?
Az első gondolatom az, hogy kiélezett politikai helyzetben ezt nem vállalhatják fel. Nem vállalhatják egyrészt azért, mert a politikai közhangulat átfordulásának határán vagyunk, a közvélemény többsége már a fő ellenfél Tisza mellett áll a friss kutatások szerint, és az egyetlen kapaszkodójuk az lehet, hogy ezt a közvélemény még – szintén mért adatok alapján – nem hiszi el, nem ismeri fel. Hiányzik nekik ehhez egy olyan elhúzódó ügy, amelyben egyszerre szerepel Habony, Garancsi és a vélt vagy valós módon kapcsolódó neres elit, a felhőkarcolókban esetleg bemigráló muzulmán arabok, és az építészeti borzalom? Valószínűleg nem hiányzik.
Az is esélyes, hogy nem egyszerűen a közvéleményt szondázták saját belső mérésekkel, hanem – jó évtizedes szokás szerint – a saját narancsos bázist is. És ha ott egy ügynek nincs többsége – mit is soroltam fentebb: Schmitt, netadó, boltzár – akkor azt el kell engedni.
A második gondolatom, hogy mi lesz a Stocktonnal, a terület egy kis részén résztulajdonos, neres kapcsolódású céggel? Gulyás szerint ők nem élnek az elővásárlási joggal, nincs ennyi pénzük. Én egész ma délelőttig pont ezt a szcenáriót tartottam pedig esélyesnek: a fővárosi cég és a Stockton párhuzamos ajánlatából a kormány az utóbbit választja – annak is van politikai kockázata, de legalább az arabok nincsenek benne. De nem, ha az van, amit Gulyás mond, akkor ezt a vonalat is elengedték, tiszta lappal indul mindenki.
A harmadik az, hogy a tavaly májusi, „legyen a közmédiában TV-vita” kérdés után ez a második olyan ügy, amelyben Magyar Péter tüntetést helyezett kilátásba és végül erre nem lesz szükség.
A negyedik pedig, hogy akkor lehet, hogy mégsem volt a szerződésnek titkos záradéka, amely az 50 milliárdon felüli összeget tartalmazott, nem nyilvános csatornákon nem nyilvános helyekre? Vagy lehet, hogy Orbán ezt sztornózta személyesen az araboknál a múlt héten? Akárhogy is, ezt is felírhatjuk a napi jó hírek közé, ha nem is úgy, mint az óriásplakátokon.
De az is simán lehet, hogy az emír megmondta Orbánnak, hogy ebbe a katyvaszba nem fog belemenni.
Ennek az egésznek a végső üzenete az, hogy ha van valódi ellenzék és valódi ellenzéki politizálás, akkor még a teljhatalmú vezetés sem tehet meg mindent.
Meggyőződésem, hogy másfél éve ez a sztori teljesen máshogy végződött volna. És a kisördög még most is ott van bennem: ezt túl könnyen adták fel. Lehet, hogy ilyen jól áll a Tisza, de az is lehet, hogy van még valami a tarsolyban. Persze a győzelem ízét megérző tömegeket belelkesíteni és aztán mégis nekiállni szemétkedni, az sem tűnik igazán kifizetődő módszernek.
Fotó: illusztráció / Kontroll