Tegyünk időgépet a drónra és repüljünk az Alföld fölé

Vajon milyenek lehettek tájaink évszázadokkal ezelőtt? Milyen lehetett az Alföld, még a folyó- és vízszabályozások előtt? Elolvashatjuk persze mondjuk Jókaitól a Kőszívű ember fiaiban, amelynek a végén Ödön és Boksa Gergő a Körös-vidéki lápvidéken bujkálnak az oroszok elől. Képet viszont nem egyszerű erről mutatni. Hiába, akkoriban csak nagyon kezdetleges fotótechnika volt, amelyet oda azért nem vittek, és nemhogy drón, de a ritka hőlégballont leszámítva semmilyen légi eszköz sem volt.

Annak azonban most már nincs akadálya, hogy a mai drónfelvételeket mesterséges intelligenciával hajtott képszerkesztőkkel úgy módosítjuk, hogy megadjuk: ahol most kanyargós zöld rétet lát, oda rajzoljon folyóágat, ahol szántóföldet, oda pedig – beállítástól függően – kevesebb szántót és több legelőt. Vagyis: ha tudjuk, hogy a földhasználat jellege általában hogy változott a ma fényképezett területen, akkor a réginek megfelelő látképet is létrehozza mondjuk a ChatGPT, a KreaAI, a Lightroom és a Firefly. Erről közöltünk most egy szakcikket a Land című folyóiratban.

Első szerzőnk, Jakab Gusztáv évek óta készít hagyományos és drónfelvételeket is az Alföld tájairól, közösségi fotó oldalán megosztva ezeket, beszámol például a drámai kiszáradásról. Az ő ötlete volt, hogy miért is ne használjunk mesterséges intelligenciát a régi tájkép esetleges „felélesztésére”. Az eredmények egy mesebeli tájat mutatnak, de az Alföld tényleg valahogy így nézett ki 150-200-250 éve, tényleg megelevenedik Jókai említett könyvrészlete.

A mai drónfotóból régi táj mellett lehetőség van számszerűbb alkalmazásokra is. Az 1780-as évektől Magyarországon rendszeres és ismert módszertanú térképészeti felmérések is voltak. Egy ilyen térkép pontosan azt mutatja, hogy volt nyílt vízfelület, hogy lápos-mocsaras terület, erdő, legelő, rét és szántóföldi gazdálkodás. Ennek alapján egy korabeli állapotot mutató szimulált „légifelvétel” még könnyebben generálható. 

És nemcsak generálható, de ez a módszer még ellenőrizhető is. Engedjük rá ezt az algoritmust egy mai nagy felbontású térképre, és megnézhetjük, milyennek generálja az le a mai tájat. Hihető vagy nem hihető? Kicsit generalizált, de nagy vonalakban visszaadja azt, amit most látnánk: ezzel a módszerrel lehet ellenőrizni és becsülni, hogy mennyire hihetjük el a régi tájról elkészítető „régi légifényképet”.

És ez nemcsak játék. Akkor, amikor a már-már rendszeres aszályos évek, elszáradt kukorica és napraforgótáblák közepette gondolkodunk a vízmegtartásról, a táj egy részének visszavizesítésről, a talajvíz természetes pótlásáról, láthatjuk, hogy ez hogy is nézne ki a legvalószínűbben. A cikk további magyar nyelvű kivonata az ELTE TTK oldalán olvasható.