A Fidesz új üzenete: Féljetek!

Az elmúlt év vesszőfutás volt a Fidesz számára. A kegyelmi botrány dermedt állapotba hozta, Magyar Péter fellépésére pedig képtelen volt választ találni – írja vendégszerzőnk, Zalatnay István református lelkész. 

Normál körülmények között a közéleti diskurzust a kormányzás teljesítményének értékelése határozza meg. Saját propagandája felnagyít minden pozitívumot, és kisebbít mindent, ami negatív; a fordítottját teszi az ellenzék.

Néhány év óta annyira rossz a kormány teljesítménye, hogy ebből a vitából nem jöhet ki jól. Ezért egyre erőteljesebbé vált a már korább jól begyakorolt másik stratégia: az ellenzéket maga mellé húzza le a sárba, mondván, ők sem jobbak a Deákné vásznánál. 

Egy éve ez már nem működik. Hiába szántak minden korábbinál több energiát, pénzt Magyar Péter lejáratására, teljesen hatástalan volt. Az emberek jó része nem hitte azt, amit sulykoltak, sőt a rendszerváltozás óta nem tapasztalt remény éledt sokakban. De a szkeptikusokra sem tudtak hatni. Az igazi üzenete ugyanis az ilyen propagandának az, hogy nem lenne jobb, ha a másik oldal kerülne hatalomra. Amikor azonban egyre rosszabb a helyzet, egyre kevésbé hat ez. Nem tudjuk, mi lesz, de rosszabb már aligha. 

A propaganda kudarcához hozzájárult Magyar Péter stratégiája és kifogyhatatlan energiája. Jól ismerve a Rogán-művek működését minden támadást visszafordított. Nevetségessé tette a kormányt. Az pedig már a bukás előszobája. 

Az elmúlt hetekben radikális változás érzékelhető a Fidesz stratégiájában. Hogy vizet prédikálunk, és bort iszunk? Nem, mostantól bort prédikálunk. Ha nem tehető hihetővé, hogy ha rosszak vagyunk is, nem rosszabbak a másiknál, vállaljuk fel nyíltan: nagyon rosszak vagyunk – de nagyon erősek.

Hatalmas gazdasági fellendülést, repülőrajtot ígértek erre az évre. Nem voltak tisztában azzal, hogy ez teljesen kilátástalan, hogy hiába kezdenek pénzosztogatásba, az emberek nem ezt fogják tapasztalni?  

Hüledezve értetlenkedtek elemzők azon, hogy a Covid-járvány kormányzati kezelésével kezdtek kampányolni. A sok rossz között is talán legkatasztrofálisabb „teljesítményükkel”. Azzal, ami konkrét a halálozási statisztika miatt védhetetlen? Aminek a kapcsán a legarcátlanabb korrupcióra vetemedtek a lélegeztetőgép biznisszel? És aminek a szörnyű következménye, majdnem félszázezer ember halála milliókat érintett közvetlenül családtagjain, barátain keresztül?

Úgy gondolják, hogy ezt el fogják hinni az emberek? Ennyire ostobák? Dehogy gondolják. Ez az új stratégia. Nem kell, hogy elhiggyék az emberek, amit mondunk. De tegyenek úgy, mintha elhinnék. Vegyék tudomásul, hogy mi ezt is megtehetjük. Bármit.  

Magyar Péter azzal lépett föl, hogy „Ne féljetek!”. A mi válaszunk az, hogy „Féljetek!”. Mert nem ismerünk gátlásokat, és minden eszköz a kezünkben van – gondolhatják a Karmelitában. 

Racionális számítás van a stratégiaváltás mögött. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az eddigi gyakorlat szerinti nagyon tisztességtelen, de alapvetően szabad választást nem lehet megnyernie a Fidesznek. 40 % alatti támogatottsággal lehetetlen nyerni akkor, ha szinte minden ellenzéki az alternatívára fog szavazni. És egyre inkább ezzel kell számolnia a Fidesznek. Akkor pedig nincs más lehetőség, mint hogy beleverjük a nép fejébe, hogy akkor is mi maradunk hatalmon. Mert elcsaljuk a választást, vagy el sem engedjük indulni az ellenzéket, vagy nem ismerjük el az eredményt „külföldi beavatkozás” miatt vagy – bármire hivatkozva – akkor sem adjuk át a hatalmat. A technikák széles tárháza áll rendelkezésre. 

Valóban ezt tennék, tehetnék? Nagyon kérdéses. Külső és belső okok miatt is. Az új stratégia azonban nem erre irányul. Hanem arra, hogy elhiggyék az emberek – legalábbis a tényleges szavazóik mellett még jó néhány százaléknyi ember – hogy megteszik, ha kell. Hogy megtehetik. És ezért ne menjenek el szavazni, vagy féljenek, hogy nyomon követik szavazatukat. És legfőképpen, hogy azt gondolják, mondják egymásnak: úgy sincs mit tenni, erősebb a hatalom, „jobb félni, mint megijedni”.

Ezért kellett kihozni olyan „közvélemény-kutatást”, mely szerint az emberek nagy többsége szerint maradni fog a kormány. Nem olyat, amely szerint a többség rájuk akar szavazni, mert az ellentmond az emberek tapasztalatának. Néhány társadalmi zárványt kivéve érezhető, hogy a többség változást akar. Azt kell tehát elhitetni, hogy mindegy, hogy mit akarnak. A hatalom nem ettől függ. A demokráciát gyorsan felejtse el, aki nem akarja megütni a bokáját. 

Bayer Zsolt legújabban a tüntetni merő bírók listázására szólított föl, hogy utána ne legyenek hajlandók a kormánypártiak elmenni sem olyan tárgyalásra, ahol nem kedvük szerinti személy a bíró. Mintha mindenki a tetszése szerint dönthetné el, hogy ki bíráskodjon az ügyében. Nonszensz? Igen. Elhitethető? Talán. 

A propaganda eddig arra törekedett, hogy minél hihetőbbet állítson. Az új stratégia ennek ellenkezője. Minél abszurdabb, annál jobb. Mert azt üzeni, hogy mi ezt is megtehetjük. Mindenre van hatalmunk. 

Oroszországban a nagyon sokadik ablakon kieséses haláleset, állítólag, rendőrségi házkutatás során történt. Soha nem szokott. Ilyen feladatokat titkosszolgálati szervezésben követnek el. A fő cél azonban aligha az volt, hogy eltegyenek láb alól egy szerencsétlen, ellenzéki rockzenészt. Hanem annak világossá tétele, hogy ez bármikor bárkivel megtörténhet. Semmi titkolózás. Bejelentették a sajnálatos esetet, mondták, hogy öngyilkosság volt – és kacsintottak hozzá egyet. Jelezve, hogy ilyesmit nemcsak nagyhatalmú politikai vagy gazdasági szereplőkkel tehetnek meg rejtélyes ügynökök, akiket senki sem ismer, hanem bármikor, bárkivel a rendőrök is, akikkel mindenki naponta találkozhat.

Sokan panaszolták az elmúlt évtizedekben, hogy Kossuth népéből Kádár népe lett. Kádár népének élén azonban már nem maradhat hatalmon a Fidesz. Az egyetlen esély leváltani Rákosi népére. Szörnyű, de logikus stratégia. És persze reménykeltő. Mert ugyancsak kétségbeesett lépés és a történelmi tapasztalat szerint kudarcba fulladhat. Akkor, ha az emberek azt válaszolják, hogy mégsem hajlandók félni. 

Zalatnay István református lelkész

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: Miniszterelnökség