A múlt és a jövő csapott össze március idusán

Magyar Péter március 15-i beszéde, a társadalmi problémákra adott megoldási javaslatai, az ünnepség professzionális megszervezése és az ünneplő politikai közösség képernyőn keresztül is átjövő jó hangulata azt jelzi, hogy a Tisza Párt egyre komolyabb kormányzóképességet mutat.

Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Múzeumnál a hivatalos állami ünnepségen szigorúan ellenőrzött, nagyrészt buszokkal odaszállított közönség előtt mondta el ünnepi beszédét, egy kordonnal lezárt, a betekintés ellen is védett területen, ahova a szabad sajtó napjának is tekintett március 15-én a kormánytól független sajtó képviselőit se engedték be. Magyar Péter, Orbán potenciális kihívója pedig a Tisza Párt Andrássy úti ünnepségén beszélt, a református kollégiumi diákok hagyományos viseletében, a szélsőjobbtól visszavett Bocskai-öltönyben. De nemcsak a Bocskai, hanem a kokárdák, a magyar zászlók sokasága és az ünnepi műsor is azt jelezte az Orbán-táborban rekedt jobboldaliaknak, hogy a hatalomátvételre készülő Tisza Párt a nemzeti hagyományok és értékek megőrzésével együtt akarja visszaállítani a liberális polgári demokráciát Magyarországon.

Az első benyomás Orbán és Magyar beszédét meghallgatva az volt, hogy a múzeum előtt a Múlt hangja szólt, míg az Andrássyn a Jövő. Bár sokakban lehet jó okkal kétség amiatt, hogy mi minden történhet még az előttünk álló egy év alatt, tarthatunk-e még egyáltalán valóban szabad és demokratikus választást Magyarországon, azonban a Tisza Párt és a Tisza Szigetek látványos erősödése, a sok jó arcú fiatal és idős ember részvétele a párt rendezvényein folyamatosan oszlatják el a bizalmatlanságot és növelik a reményt.

Ünnepi beszédében mindkét politikus, Orbán Viktor és Magyar Péter is felhasználta aktuálpolitikai céljaira a 1848-49-es forradalom és szabadságharc a korabeli eseményeit, főbb alakjait. A párhuzam  persze többször is hamisnak hatott, mert a történelem kerekei forogtak az elmúlt 177 évben is.

A legfontosabb vitás téma a kormánypártiak (vagyis Orbán Viktor) és az ellenzék (amit most még Magyar Péter álláspontja határoz meg) Magyarország Európai Unióhoz, vagy ahogy Orbánék mondják „Brüsszelhez” való viszonya.

Orbán tegnap is harcban állt Brüsszellel. Azt mondta: „Félhold, sas, csillag, vörös vagy uniós sárga, a birodalom csak hódoltságot és örökös tartományokat akar. Alattvalókat és adófizetőket, sohasem szabad magyarokat. És mindig akad egy birodalom, ami a magyarok szabadságára pályázik. Most épp egy brüsszeli. Brüsszel visszaél a hatalmával, ahogy Bécs tette annak idején. Éppen úgy akarnak uralkodni rajtunk, mint régen a bécsi udvar helytartói tették. Az orvosság, Barátaim, nem az, hogy hátat fordítunk az Európai Uniónak, éppen ellenkezőleg: nem kifelé, hanem befelé kell mennünk. Elfoglaljuk és megváltoztatjuk.” 

Orbán szövegéből úgy tűnik, mintha nem szabad akaratunkból, népszavazással megerősítve léptünk volna be az unióba, mintha leigázott volna bennünket Brüsszel. Mintha nem jóval több pénzt kapnánk felzárkóztatásunk támogatására az unióból, mint amennyit befizetünk – persze csak akkor, hogy betartjuk a jogállamisági alapelveket, ami belépésünk feltétele volt, amit az Orbán-rezsim nem akar teljesíteni, mert akkor nem csurranna-cseppenne a csókosok milliárdosokká gazdagítására. Közben olyan alázattal viselkedik a feltűnően gyakori találkozásain a vörös csillagos unió utódállamának cárjával, Putyinnal, hogy minden magyar arca ég a szégyentől, mert bár igyekszik az Európai Uniót a Szovjetunióval összemosni, de azért idáig még nem sikerült hülyére mosni a magyar emberek agyát még a Fidesz törzstáborában sem.

Magyar Péter ezzel szemben – ahogy a beszédéből is kitűnt – nem akarja elfoglalni Brüsszelt.  És nemcsak azért nem akarja, mert a Tisza Párt ma az unió legnagyobb pártcsaládjának a megbecsült tagja – ahonnan amúgy az utolsó pillanatban oldalogtak el a fideszesek, miután az orosz érdekek egyre nyíltabb képviselete és a jogállamisági kifogások miatt már éppen a kizárásukról szóló szavazást tervezték –, hanem mert túlnyomórészt egyetért a politikájával, sőt, még szorosabb kapcsolatot akar, például az Európai Ügyészséghez való csatlakozással, amit tegnapi beszédében is megígért.

A másik fontos nézetkülönbség a kormányzó párt és az ellenzék között az orosz-ukrán háború megítélése. 

A „békepártiság”, vagyis magyarra lefordítva Ukrajna kapitulációjának igénye (ami megfelel a területszerző hódító háborút indító orosz érdekekkel) a honvédő katonák és civilek élete megóvásának álságos indokolásával, és az Orbánék által „háborúpárti”-nak címkézett álláspont, amely a megtámadott Ukrajnát igyekszik segíteni minden lehetséges pénzügyi és katonai eszközzel, hogy védeni tudják hazájukat és ezzel együtt az Európai Unió főleg az 1997 után NATO-hoz csatlakozott tagállamait az orosz fenyegetettségtől. Emlékezzünk csak arra, amikor nem is oly rég, Orbán jelenlétében Putyin arra utalt, hogy kifogásolja ezen posztszovjet államok Nato-tagságát, Orbán hallgatott, mint hal a szatyorban. 

Orbán Viktor a tegnapi beszédében is hosszan érvelt az általuk „békepártinak” nevezett álláspont mellett, igaz, hogy itt ugrott egy jó nagyot az időben, és az 1867-es kiegyezést és Deák Ferencet hozta példának, meghamisítva a 48-49-es szabadságharcunk történelmi igazságát:

„Deák Ferenc azt mondta: kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk semmiért nem szabad. De Brüsszelben nem olvasnak Deákot, ezért Európa fejest ugrott az orosz–ukrán háborúba. Sose okozzunk nagyobb bajt, mint amit el akarunk hárítani. Senkivel nem tehetünk jót úgy, hogy közben tönkretesszük a hazánkat. Ezért mi nem ugrottunk velük, inkább maradtunk a béke oldalán. A birodalom nem segíteni akar Ukrajnán, hanem gyarmatosítani akarja. A gyarmatosítás eszköze a háború. Európa urai úgy döntöttek, Ukrajnának folytatnia kell a háborút. Kerül, amibe kerül. Majd kap cserébe gyors uniós tagságot. A mi pénzünkön. Erre egyetlen válaszunk lehet: Uniót, de Ukrajna nélkül! A háborúról nem kérdezték meg a magyarokat, de Ukrajna uniós tagságáról nem tudják nem megkérdezni. Magyarország nélkül nincs európai döntés. Egy éve az volt a kérdés, akarunk-e meghalni Ukrajnáért? Most az a kérdés, akarunk-e belerokkanni Ukrajna csatlakozásába?”

Ennél aljasabb szöveget magyar politikustól ritkán lehet hallani. A kárpátaljai magyarság ilyen durva elárulása – ahogy arra Ungváry Krisztián történész is rögtön felhívta a figyelmet – valóban nemcsak súrolja a nemzetárulást, hanem az. 

Azt, hogy természetesen senki nem akar Ukrajnában háborút Putyin Oroszországán kívül, minden normális ember tudja. Ha Orbán békét akarna, akkor közleményekben követelné Putyintól az orosz csapatok kivonását Ukrajnából, és ha Putyin hallgatna rá, rögtön béke is lenne. Ehelyett Orbán kormánya üzletel az oroszokkal – nemcsak gázzal, Pakssal és egy időben még különleges státusú „ KGB-bankkal” is, és ráadásul erre akarja rábírni az uniós tagállamokat is, ahol még hallgatnak rá. Ehelyett a szankciós listáról orosz oligarchákat és a háborúba ölni induló katonákat megszentelő papokat szedet le. Azt is meg kell itt említeni, hogy az Európai Unió Magyarországot támogató ezermilliárdjait hosszú éveken át élvezhettük ahhoz, hogy az éhezők viadalát idéző kenyérféltő mentalitással mégse kellene akadályoznunk a háborúval kivéreztetett Ukrajna csatlakozását, az ehhez vezető uniós felzárkóztató politika érvénysülését, ha már keresztény alapelveket vall a kormány.

Magyar Péter beszédében nem beszélt az ukrán-orosz háborúról, közben a kormánypropaganda mindent megtett azért, hogy rányomhassák a „háborúpárti” bélyeget, ugyanakkor beszéde több pontján is negatív megjegyzéssel utalt az oroszokra, például a 48-as szabadságharc leverőjeként emlegette az orosz haderőt. A Tisza nem hivatalos népszavazási kérdőívén is szerepel a kérdés, hogy Magyarország az Európai Unió és a NATO tagja maradjon-e, és hogy felvegyék-e Ukrajnát az unióba, márpedig azzal, hogy Magyar kiáll az uniós és NATO-tagságunk mellett, azt jelenti, hogy igazodik a két szervezet álláspontjához ebben a kérdésben is. 

Előbb-utóbb az Ukrajna honvédő háborújának támogatásáról és uniós tagságának lehetőségéről is egyértelműen, és sokkal nagyobb nyíltsággal kell majd beszélnie Magyar Péternek a nagy nyilvánosság előtt is, mert Orbánék, úgy tűnik, ezt a fő kampánytémává akarják tenni, „hátha bejön még egyszer” alapon.

Orbán Viktor az emberek gondjairól nem beszélt tegnap, ilyesmiről amúgy se nagyon szokott, amúgy is mostanában a „jó hírek” dominálnak náluk, de azért úgy tűnik, mintha csak azért vezették volna be a múlt héten sebtében az anyák adókedvezményét, hogy március 15-én legyen legalább egy jó hír, amit el tud mondani a kormányfő a magyar nőknek, akiknek nem jut már egy miniszteri poszt se a magyar kormányban. Ha legalább két gyereket szülnek és dolgoznak, kapnak adókedvezményt. És Orbán most azzal büszkélkedik, hogy „megcsináljuk Európa, sőt az egész nyugati világ legnagyobb adócsökkentését”, meg hogy „kialakítjuk a világ első családközpontú gazdaságát”.

Magyar Péter ezzel szemben beszédének nagyon nagy részét áldozta az emberek hétköznapi gondjaira és az ezekre adott megoldásokra – nyilván szavazatszerző célzattal is. 

A népszavazásra tett kérdések jól tükrözik, hol akar rögtön beavatkozni a Tisza, ha felhatalmazást kap, mely társadalmi csoportok megélhetési gondjain akar enyhíteni: a nyugdíjasoknak 200 ezer forint plusz, áfa eltörése a gyógyszereknél, áfacsökkentés az élelmiszereknél, plusz 500 milliárd az egészségügyre, ahogy az orvosi kamara is kérte, a KATA visszaállítása, stb. De az önkormányzatok visszakapnák az elvett jogosítványaikat, így autonómiájukat is. Magyar 2,5 millióban maximálná a miniszterelnök fizetését és ismét megerősítette, hogy nyolc évben maximálná a kormányfő hivatali idejét, a képviselők bérét pedig felére csökkentené. A NER kedvezményezettjei által jogtalanul szerzett nemzeti vagyont visszavenné és oktatásra, egészségügyre és vidékfejlesztésre fordítaná.

Azért, hogy valóban legyen mit erre költeni szigorú elszámoltatással kezdenék kormányzást. Azonnal csatlakoznának az Európai Ügyészséghez, zéró toleranciát hirdetnek a korrupcióval szemben, korrupcióellenes ügyészséget és külön NAV-nyomozócsoportot állítanának fel, szigorítanák a korrupciós bűncselekményekért járó büntetést, visszaállítanák a bíróságok függetlenségét és húsz évre visszamenőleg vagyonosodási vizsgálatot indítanak a politikusokkal szemben, valamint öt évre visszamenőleg nyilvánosságra hoznák a politikusok adóbevallását.

Mindezek ellenére a tegnapi ünnepi megemlékezésekből lehet, hogy csak annyi marad meg a fejekben, hogy most is jól odamondogatott Magyar „a Karmelita Palota fura urának”: „pöffeszkedik a 10 milliárdos uradalmában, a pálmaházban próbálja összeszámolni a vagyonát, de a több ezer milliárdot már ő sem tudja fejben tartani”, meg az is milyen jó volt, amikor a korrupciós botrányokat a kormányfő szemére hányta: „Az apja, a testvére, a veje, a barátai, a szomszédja, az ügyvédje, de még a fogorvosa és az edzője is mind milliárdossá vált belőletek, tőletek, magyaroktól. Elég volt, elég volt a lenézésből, az urizálásból, a kivagyiságból, a pöffeszkedésből, a magyarok megosztásából. Elég volt!”

Orbán beszédéből pedig már szinte biztos, hogy csak annyi marad meg, hogy virtigli náci retorikával dehumanizálta politikai ellenfeleit, poloskázta azokat, akik szerinte külföldről kaptak támogatást. 

Orbán fenyegetőleg „húsvéti nagytakarítást” ígért, mert „átteleltek a poloskák”. „Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják. Túl régóta vannak itt. Túl sok mindent éltek túl” – fogalmazott az egykori Soros-ösztöndíjas Orbán Viktor nagy felháborodást kiváltva.

Magyar Péter nem reagált erre beszédében. És jól tette. Ehelyett megszólította a nőket, hogy várja őket a politikába, egyenlő munkáért egyenlő bért ígért nekik és szabad orvos- és bábaválasztást. A nők mellett a határon túli magyarok segítségét és támogatását kérte. 

Egy választásnál a népszerűség mellett leginkább annak megítélése nyom sokat a latban a voksolók fejében, hogy kormányzóképesnek tartják-e a hatalomért versengő pártokat. 

Magyar Péter tegnapi beszéde, a társadalmi problémákra adott megoldási javaslatai, az ünnepség professzionális megszervezése és az ünneplő politikai közösség képernyőn keresztül is átjövő jó hangulata azt jelzi, hogy a Tisza Párt egyre komolyabb kormányzóképességet mutat.

Fotó: Vörös Szilárd