Zalatnay István: A kétharmad küszöbén (1.rész)

Az elmúlt hetekben két fontos anyag jelent meg a Választási földrajz nevű Facebook-oldalon. Az egyik mandátumbecslés a júniusi közvélemény-kutatási adatoknak és a 2024-es EP-választás eredményeinek összevetése alapján. A másik játékosan "Mount Everest expedícióként" veszi sorra, hogy a Tisza Párnak mely egyéni választási kerületeket kellene megnyernie az egyszerű, illetve azon túl a kétharmados győzelemhez, és melyek minősülnek "Narancsvidéknek”, értsd: (szinte) meghódíthatatlannak. Mindkét anyag továbbgondolásra késztető. 

Az első elemzés a kutatási adatok és a 2024-es választási eredmények alapján a településtípusok szerinti bontást is figyelembe véve mandátumszámot becsül, és egyéni választókerületekre bontva térképre is vetíti azt. A térképek azt mutatják, hogy melyik párt és mennyivel győzhet egy adott helyen. A „mennyivel” 6 kategória alkalmazását jelenti; Fidesz győzelem esetén 0-10, 10-20 és 20 százalék fölötti kategóriák vannak, a Tiszánál 0-5, 5-10 és 10 fölötti. Az eltérő eljárás nincs megindokolva, de érzékelhető az oka: a politikai tét az, hogy hol milyen eséllyel győzheti le a Tisza Párt a Fideszt; nincs különösebb jelentősége, hogy egy egyértelműen ellenzéki kerületben 10 % -os vagy sokkal nagyobb győzelem születik-e. 

Öt intézet hét, nagyjából egy időben felvett kutatási eredménye került feldolgozásra, melyekből 2-2 ugyanazon intézetnek az összes pártválasztóra, illetve a pártválasztó biztos szavazóra vonatkozó adata. A hét intézet között a kimutatás a Nézőpontét is figyelembe veszi, amit egy kommentre válaszolva azzal indokolnak, hogy nincs objektív kritérium ahhoz, hogy melyik intézeteket kellene figyelmen kívül hagyni. Az érv nem alaptalan, de nem meggyőző. 

Amióta gyengén áll a Fidesz, a kormánypárti intézeteknél a politikai megrendelés nyilvánvalóan teljesen fölülírja a szakmai szempontokat; és ma már senki nem veszi komolyan nyilvánosságra hozott „kutatási eredményeiket”.  

Nem ilyen mértékű, de kétségkívül furcsaság, hogy a Publicus rendszeresen két-háromszoros támogatottságot mutat ki a DK-nak annál, mint a többi közvélemény-kutató intézet, ami befolyásolja az egyéni kerületekre vonatkozó számításokat is. Emiatt náluk számíthat a Fidesz a legnagyobb számú, 79 fős frakcióra, ezen belül 42 egyéni győzelemre. Mandátumbecslésük ezért a többi, nem kormánypárti intézetnél nagyobb óvatossággal kezelendő. 

Ha a Nézőpont adatait figyelmen kívül hagyjuk, a többi intézet átlaga jelentősen változik: jóval erősebbnek mutatja a Tiszát. Mindegyikük a legnagyobb ellenzéki párt abszolút többséget vetíti előre; eltérnek azonban abban, hogy lesz-e a Fidesszel szemben alkotmányozó többség. 

A 21 Kutatóközpontnál a biztos szavazók alapján a Tiszának egyedül is kétharmada lenne, a részvételüket biztosra nem ígérőket de pártválasztókat is figyelembe véve azonban a Fidesznek önmagában is lenne egyharmada; a Mediánnál a Mi Hazánk lenne a mérleg nyelve a Tisza kétharmadához; a Závecznél a biztos szavazóknál a Fidesznek a blokkoló 67 mandátumhoz vagy a Mi Hazánk vagy az általuk valószínűsített két kisebbségi képviselő (német és roma) szavazatára lenne szüksége, az összes pártválasztó alapján azonban önmagában a Fidesznek is bőségesen meglenne; ugyanezt mutatják a Publicus adatai. 

Elemzésemben három kérdés, illetve szempont alapján igyekszem tovább gondolni ezeket a számításokat.

a) A bizonytalanok: reménysugár a Fidesznek

A 21 Kutatóintézet és a Závecz kétféle mandátumbecslése egyaránt azt jelzi, hogy a Tisza szimpatizánsai továbbra is jóval elkötelezettebbek, mint a Fideszéi. Az előbbi intézetnél 20, a másiknál 14 egyéni mandátummal jutna több a Fidesznek az összes pártválasztók, mint a pártválasztó biztos szavazók alapján. Mindkét intézetnél az egyik esetben van a Fidesznek egyharmada, a másiknál nincs. 

Ez azt mutatja, hogy a Fidesznek elvileg van még tartaléka; akkor tudja elkerülni a számára legrosszabbat, ha el tudja vinni szavazni a mára elbizonytalanodott támogatóit. 

A Tisza számára kedvezőbb értelmezésben ugyanezt a réteget különösen is nagy mértékben befolyásolja a választói várakozás; az elmúlt hónapok legfontosabb fordulata pedig éppen az, hogy a választók többsége már a Tisza győzelmére számít. Fontos – külön kutatásra is kínálkozó – kérdés, hogy melyik tényező lehet náluk erősebb: a Fidesz kampánya vagy a (várható) győzteshez húzás. 

A bizonytalanok megnyerése választáshoz közeledve mindenütt egyre fontosabbá válik. Hazai viszonyaink között ez azonban egy olyan tényezőtől is függ, amely teljes értékű demokráciában nem elképzelhető. Kérdés, hogy mi okozta az ehhez a réteghez tartozók elbizonytalanodását: az, hogy a Fidesz-szavazók átlagánál kevésbé vannak véleményburokban, vagy inkább az, hogy bár továbbra is (majdnem) mindent elhisznek a kormánypropagandának, mindennapi tapasztalataik, életkörülményeik miatt kiábrándultak. Az előbbieknél kontraproduktív is lehet a végletesen primitív kormánypropaganda; az utóbbiaknál nem.

b) A Tisza tartaléka: az egyéniben átszavazók

Sok elemzésnek talán legnagyobb – és kissé érthetetlen – hibája az, hogy bár nyilvánvaló, hogy a választás elsősorban az egyéni választókerületekben dől el, azok kiszámításainál a két nagy párt támogatottságát veszik alapul.  A mandátum sorsát azonban sokszor az dönti el, hogy számíthat-e egy jelölt saját pártján kívülről jövő szavazatra is. Ebben egyértelműen a Tisza van előnyös helyzetben. Nincs jele, hogy a Mi Hazánk támogatói át akarnának szavazni a Fidesz egyéni jelöltjeire, ahogyan ezt 2022-ben is elenyésző számban tették csak meg; de, megnézve a párthoz közel álló Kurucinfo által szervezett online szavazásokat, amúgy is hasonló mértékű az ellenszenv a két nagy párttal szemben.

A többi ellenzéki párt szimpatizánsainak jelentős része viszont várhatólag a tiszás egyéni jelöltjére fog szavazni; még azok a DK-s szavazók is, akik legfontosabb célnak a NER leváltását gondolják, a többi párt szimpatizánsai pedig nagy többségükben. Két pártról pedig - a Momntumról és a Mindenki Magyarországa Néppártról - már tudott, hogy nem is indul el a választáson.

Természetesen figyelembe veendő, hogy a baloldali és polgári pártoknak inkább a nagyobb városokban vannak szavazóik; a kétharmadot eldöntő vidéki kerületekben kevesebb. Ezekben azonban sokszor nagyon kevés szavazat fog dönteni; 2-3 plusz százalék már a Tisza Párt jelöltjének győzelmét jelentheti.

Magyarán: akár 10-15 olyan kerület is lehet, ahol egy-két százalékkal több szavazója lesz a Fidesznek, a kis pártoktól érkező szavazatokkal mégis a Tisza jelöltje nyerhet. 2022-ben például a 60 % körüli Fidesz eredménynél sűrűsödtek leginkább össze az egyes kerületek eredményei; 8 kerületben kapott jelöltjük 60 és 61, 10 kerületben 59 és 60 százalék között. Jórészt ezek a kerületek most a billegők, ahol néhány tized százalék is dönthet.

c) Az egyéni jelöltek kérdése

A billegő kerületekben most mindenütt Fideszes képviselő van, akikből azokat, akik nem nagyon járatták le magukat, alighanem újra indítják. Az ismertség előnnyel jár. A Tisza jelöltjeiről viszont csak néhány hónappal a választás előtt születik döntés. Egy-egy városban megtalálható széles körben ismert, népszerű emberek, választókerületi szinten kevésbé, különösen, ha olyan kerületekről van szó, amelyekhez egy-két kisváros és számos, egymástól gyakran távoli község tartozik. Bármennyire is igyekezhet a Tisza makulátlan jelölteket találni, mindenki a legdurvább karaktergyilkosság céltáblája lesz. Emiatt nagy jelentősége lesz annak, hogy a „hűtlen Fideszesek” egzisztenciális kiábrándultak, de továbbra is hiszékenyek-e inkább, vagy olyanok, akiknek elkezdett felnyílni a szemük. 

Ugyanakkor figyelembe veendő, hogy az egyéni jelöltek személye egy-két százalék eltérést szokott csak jelenteni. Szoros küzdelemnél azonban ennyi plusz fideszes mandátumot eredményezhet.

Mindezeknek a szempontoknak a figyelembevételével milyen eredmény lenne várható a most rendelkezésre álló információk és a most érvényes választási törvény alapján, és milyen folyamatokra lehet számítani a jövőben? 

A „mi lenne most?” megválaszolását nehezíti, hogy csak pártokra vonatkozó felmérés van, hogy sok helyen lenne nagyon szoros eredmény, és hogy bizonytalan, hogy jut-e még be párt a két nagyon kívül.

Végkövetkeztetésként az fogalmazható meg, hogy az eredmény a különböző intézetek alapján történt becslések közül inkább a Tisza számára kedvezőbbekhez lenne közel, vagyis valóban a kétharmados többség határán állnak.

A hátralévő hónapokban sok minden történhet, amiről most sejtésünk sincs. Amiről van, az részben a Fidesz, részben a Tisza számára lehet kedvező. Visszaerősödhet annyira a Fidesz, hogy megmeneküljön az egyharmad alá esés rémétől, bár az nemigen képzelhető el, hogy ne veszítsen; a Tisza néhány százalékos további erősödése esetén viszont akár minden egyéni kerületet megnyerhet. Kérdés, hogy mit tenne a kormánypárt egy ilyen kilátású helyzet esetén.

További kérdés az, hogy mely választókerületekben fog eldőlni a kétharmados többség, hogy ezek közül hol vannak jobb, illetve rosszabb esélyei a Tiszának. 

A Választási földrajz „Mount Everest expedíciója” ezt úgy válaszolja meg, hogy 28 „csúcstámadással” megnyerhető kerületet azonosít be megkülönböztetve azokat 22 „narancsföldi” kerülettől, amelyek a Fidesz legbiztosabb bázisát jelentik, de nem lennének elégségesek a kétharmados vereség elkerüléséhez. Néhány további szempont figyelembevételével ez a lista részben módosítható: vannak olyan, „csúcstámadással” nyerhetőnek minősített kerületek amelyekben a feltételezettnél nehezebb dolga lehet a Tiszának, de vannak olyan „narancsföldiek” is, amelyek meghódítása már most is belátható közelségben van. Ennek kimutatása azonban egy másik elemzés tárgya lehet. 

Szerző: Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: Facebook / Magyar Péter