Orbán Trump nyomdokaiban: miért nem működik a kormányfő podcast turnéja?
15 évnyi kormányzás után próbálja eljátszani Orbán Viktor azt, ami az amerikai elnöknek ellenzékből jött össze. Viszont Donald Trumppal ellentétben a magyar miniszterelnök még mindig nem merészkedik a holdudvarán kívülre, de, ha a fel akarja venni a versenyt a Tisza Párttal akkor muszáj lesz.

Bár a kampányszezon felpörgését a legtöbben őszre várják, úgy tűnik, a miniszterelnök most nem élvezhet annyi szabadságot, mint az eddigiekben. Ez abból derül ki, hogy podcastről – podcastre adja a kilincset. Ez már odáig fajult, hogy még Dopeman műsorában is vendégszerepelt, ami az elmúlt tizenöt év egyik legkellemetlenebb médiaélményét okozta meglátásom szerint. Felmerülhet a kérdés: mégis miért jár ennyi internetes műsorba Orbán Viktor? A válasz egyszerű: nincsen más lehetősége.
A kormányfő érezhetően a Donald Trump által kitaposott utat járja. A régi-új elnök győzelmének egy meghatározó eleme volt az, hogy szinte mindenhova elment, ahova meghívták. Tökéletes példa erre a Joe Rogan Experience, a botrányoktól híres műsorvezető meghívását amíg Kamala Harris elutasította, addig Trump örömmel beszélt azoknak a szavazóknak, akiket Rogan műsora szólított meg. Röviden: amíg a demokraták válogattak, Trump akár akkor is igent mondott, ha ellenséges médiumban kellett szerepelnie.
Orbán Viktor helyzete több szempontból is mást. A legfontosabb ezek közül az, hogy kormányon van. Donald Trump a médiahadjáratát ellenzékből folytatta, így könnyebb dolga volt, ráadásul a Biden nevével fémjelzett adminisztráció már önmagában egy sérülékeny kormány volt, köszönhető ez jelentős részben a Biden kora és szellemi képességei körüli botrányoknak. Orbán kormányon van, ráadásul tizenöt éve van hatalmon. Természetesen épp ez indokolja, hogy önmagát egy nagyobb hatalom, jelen esetben Brüsszel ellenzékének nevezi meg, viszont attól még az, hogy az emberek hogyan élnek, az leginkább rajta és az általa vezetett kormányzaton múlik.
Továbbá, mint ahogy említettem, Trump nem félt elmenni a demokraták felé húzó médiumokhoz sem, Orbán pedig erre jelenleg nem hajlandó. Ez is abból következik, hogy amíg az amerikai elnök botrányait el lehetett azzal ütni, hogy most épp ellenzékben van, Orbán számára ez a retorikai fogás nem lehetséges. Nem mondhatja azt, hogy Magyarországon ellenzékben van, hiszen ez nincs így. Ahogy arra utaltam, az emberek jóléte és jól léte, mint az egyik legfőbb motiváció szavazáskor nem forgatható már ki azzal, hogy ez nem a Fidesz-kormány hibája volna.
A politikai elemzők egy spektrumon értelmezik Orbán Viktort. A spektrum egyik végén vannak azok, akik szerint a kormányfő egy politikai szemfényvesztő, egy vásári mutatványos aki a gazdasági konjuktúra nélkül már 2014-ben csomagolhatott volna, míg a másik véglet őt egy politikai géniusznak tartja, aki már az ujjában érezte azt a jobboldali fordulatot, ami tagadhatatlanul megtörtént és történik jelenleg is. Az elmúlt hónapok eseményei azonban bizonyítják, hogy az igazság valahol a kettő között van, politikai kommunikáció szempontjából legalábbis bizonyosan.
Orbán jelenlegi podcast turnéja egy vásári mutatvány, erre nem lehet jobb kifejezést találni. Kamu bekérdezős interjúk, ahol a visszakérdezés lehetősége nem áll fenn a riporter számára, ezzel feladva a valódi súlyt. Egy dolog bizonyos: Orbán Viktor a természetes környezetén kívül van. Dopemannél érződött a legojbban, a kormányfő érezhetően nem mozog kényelmesen ebben a szerepben. Ő egy klasszikus politikus, a kézfogásról-kézfogásra elvek egyik legjobbja. Mégis, az utcát szinte teljesen átengedte Magyar Péternek és a Tiszának. Amennyiben tényleg fel akarja venni a versenyt a Tiszával, a miniszterelnöknek ki kell másznia a Harcosok Klubjából és újra egy streetfighternek kell lennie, basically.