Fiala János: Illúziók nélkül disztingválok, avagy tegyük félre a politikát!

Disztingválni annyi, mint

- éles különbséget tenni, 

- egymáshoz nem illő, vagy egymáshoz nem tartozó személyeket, dolgokat megkülönböztetni, és/ vagy 

- elkülöníteni.

Elv.

Ha gyerekkoromban azt mondta anyám - inkább apám szokta volt megjegyezni -, kisfiam, már megint elfelejtettél disztingválni, akkor - most már tudom -, arra kellett volna gondolnom, hogy

- nem vélekedtem valamiről/valakiről pontosan, vagy/és

- bizonyos dolgokról szabatosabban kellett volna fogalmaznom, illetve

- nem tisztáztam magamban a helyzetet, és csak úgy, a tudatosságról teljesen megfeledkezve nyilvánultam meg.

Ehhez képest én egyszerűen arra gondoltam, hogy valamit megint rosszul csináltam, de fogalmam sem volt róla, hogy mit, ráadásul merszem sem volt rákérdezni.

Gyakorlat.

Amióta felnőtt vagyok nemcsak

- magamban disztingválok /remélhetően a definíció értelmében/, de

- anyámat/apámat követve másokat is igyekszem erre rávenni.

Most már csak az a kérdés: jól csinálom-e?

Szeptember utolsó szombatján Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, a "Roma büszkeség napján" azt mondta:

azért kell visszavonni a helyi önazonosság védelméről szóló - szerinte - diszkriminatív törvényt, egyúttal megsemmisíteni az ezen alapuló önkormányzati rendeleteket, mert a törvény elvi felhatalmazást ad az önkormányzatoknak arra, hogy bújtatott módon ugyan, de felléphessenek roma honfitársainkkal szemben.

Indulatos volt a Főpolgármester Úr, egyébként nem folytatta volna úgy: 

hadat kell üzenni annak a jövőképnek, ahol mégiscsak a humanizmus és az emberi méltóság hozza a szabályokat.

ÉS.

"Vagy együtt vagyunk szabadok, vagy egyikünk sem az."

MAJD.

Kiemelte: ki kell állni a romák mellett, mert a közösséget érő hátrányos megkülönböztetés mértéke jelentős.

Nem átallotta azt mondani: " bármi is volt a jogszabály szándéka, jelenleg az egyik leggyalázatosabb törvény".

A társaságában lévő Rózsa András - Zugló polgármestere, a Momentum Mozgalom jelenlegi elnöke - pedig egyenesen "cigánytörvénynek" titulálta a jogszabályt.

Most jön a disztingválás...

A törvény megalkotására Orbán Viktor miniszterelnök kérte fel a Navracsics Tibor által vezetett minisztériumot, amely eleget tett a kívánságnak, és a 2025. évi XLVIII. törvény a helyi önazonosság védelméről címmel látta meg a napvilágot a jogszabály. A törvényhozók jószándékát kevesebben vitatták, mint azt a végeredményt, ami született, és aminek az volt a lényege, hogy a törvény adta lehetőségeknek ugyan maga a törvény határokat is szab, ezzel együtt lehetőséget teremt arra, hogy hátrányosan különböztethessenek meg bizonyos népcsoportokat.

A  "Roma büszkeség napi" eseményeket követően én nem láttam nyomát, hogy

- Navracsics Tibor, vagy a

- Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium kikérte volna magának az elhangzottakat, ami persze nem jelenti azt, hogy

- ne tudtak volna róla, vagy/és

- napirendre tértek volna felette.

Csak... valószínűleg... feltételezésem szerint... disztingváltak.

A politika már csak ilyen.

A politikusok már csak ilyenek.

Tényleg?

És, ha igen, jól van ez így?

Telt, múlt az idő, de hétszer sem kellett felkelnie a napnak ahhoz, hogy olyan fotók jelenjenek meg Karácsony Gergelyről és Navracsics Tiborról, melyeken egymás mellett ültek egy villamoson, ahol láthatóan jól érezték magukat.

Mosolyogtak.

Hogy mi volt az esemény?

Összesen 51 új CAF-villamos érkezett Budapestre, ezeket avatták fel oly módon, hogy az egyikben laza hangvételű, előre egyeztetett sajtótájékoztat tartottak.

Főpolgármester Úr beszédében leszögezte ezt, a Miniszter Úr más dolgokat szögezett le, de arról, ami a "Roma büszkeség napján" elhangzott egy árva szó nem esett tudtommal.

Esett viszont másról... mert Navracsics Tibor azzal, a meglepő felütéssel kezdte: tegyük félre a politikát /sic!/, amire Karácsony Gergely azzal tromfolt, hogy köszönetet mondott Navracsics Tibornak, majd hozzátette: reméli, ezzel nem okoz neki politikai problémát.

Magyarul: előbb kilényegültek politikusi mivoltukból, utána pedig jól körbeudvarolták egymást.

Mint két illuzionista.

Nem cirkuszban, hanem egy villamoson fújt két száj egyszerre hideget és meleget.

Így kell ezt csinálni?

Ez disztingválás, vagy valami más?

Mivel a szüleimtől már nem kérdezhetem meg... önöktől kérdezem.

És, ha már én is így lendületbe jöttem, akkor azt is megtudakolom: milyen disztingválás volt az, amit a napokban

- Angela Merkel és

- Orbán Viktor tanúsított.

Előbbi a könyvét jött népszerűsíteni kishazánkba, és ha már itt volt, felkereste a Karmelitában azt a miniszterelnököt, akivel a politikából való távozása előtt enyhén szólva sem ápolt túl jó kapcsolatokat. Most, a múltról mindketten hasonlóan vélekedtek, egyszerre volt igazuk, miközben anno homlokegyenest ellenkezőjét vallották

- a migrációról, és 

- az Európai Néppártról is.

Így kell ezt csinálni?

Disztingváltak?

Orbán nem csinált a találkából kardinális kérdést, rövid úton elintézte, Angela Merkel cizelláltabb volt, mondhatni már-már disztingvált, amikor azt nyilatkozta: nem voltak illúziói, azt hiszi Orbánnak sem, hogy a menekültügyi kérdésben megállapodnak... Úgy gondolta: ha meghívták, elmegy egy kávéra. Ő már senkit sem hívhat meg, mert már nem kancellár, de attól még lehet beszélgetni egymással. Putyinnal sem mindig volt azonos véleményen... el kell fogadni, hogy vannak véleménykülönbségek, de ha az emberek kezdenek egymással nem beszélni, az nagyon rossz, mert akkor egymás motivációit sem értik meg.

Merkel tehát erre jutott, miután disztingvált...

Bayer Zsolt - ebben a szellemben vagy másként - közvetlenül a pápalátogatás előtt korrigálta korábbi véleményét, de ezután - emlékezetem szerint - Ferenc pápa nem ölelte a keblére a publicistát.

Nem kávéztak.

Nem beszélgettek.

Igaz, Bayer csak egy politikai publicista volt /és maradt/.

Most akkor tanulható a disztingválás, vagy egyszerűen  csak élni kell?

Ahogy esik, úgy puffan. 

Szerző: Fiala János