Barcza Mihály: Sencsen nem Jalta, sem Potsdam, de Jalta és Potsdam attól még megismétlődhet
A mai Trump-Hszi-Putyin tárgyalás nem egy három, hanem egy két és fél oldalú csúcstalálkozó, ahol Oroszország nemcsak az asztalnál ül, hanem egyben a menü is - írja véleménycikkében vendégszerzőnk, Barcza Mihály.

A mai Trump-Hszi-Putyin találkozó kapcsán három gondolatot érdemes észben tartani. Különösen annak fényében, hogy az orosz nyilatkozatok nem olyan régen Jaltát és Potsdamot emlegették. Egyáltalán nem véletlen, hogy csak az oroszok használják ezt a szemantikát. Ami nem több, mint előzetes kármentés.
1.) Ez a találkozó nem hoz és nem is hozhat sem Jaltát, sem Potsdamot. Most nem.
Számunkra, európaiak számára viszont majdnem utolsó figyelmeztetés arra, hogy ha nem kapjuk össze magunkat, akkor előbb-utóbb hozhat.
Csak most olyat, ahol sem az EU sem annak egyetlen komoly gazdasággal bíró tagja nem fog az asztalnál ülni. És nem biztos, hogy mint mai EU, össze tudjuk kapni magunkat, mert nem biztos, hogy a jelenlegi összetételében egy lényegesen integráltabb Európa realitás. Ez Európa drámai paradoxona.
2.) Jaltában és Potsdamban három olyan szereplő ült, akik épp megnyerték a második világháborút és ezzel legyőzték quasi majd az egész babérjaikra törő világot és akik de facto egyenrangú félnek számítottak annyiban, hogy mindhárman képesek voltak arra, hogy a geopolitikai igényeiket megfogalmazzák és érvényesítsék. Mert győztesek voltak és a legfontosabb geopolitikai igényeik ha nem is voltak mindenben komplementerek, de nem voltak antagonisztikusak. A mi életünkre Churchill igénye gyakorolta a legnagyobb hatást. A győztes Churchill legfontosabb geopolitikai igénye ugyanis az volt, hogy Németország soha többé ne lehessen Nagy-Britannia riválisa és ezért feláldozta a német érdekszférát (benne minket is, Közép Európát) az orosz biztonsági félelmek táplálta orosz imperializmusnak. A mi szempontunkból ez történt Jaltában és Potsdamban, mint legfontosabb bennünket érintő geopolitikai döntés. Az EU pedig nem haladta meg sem Jaltát, sem Potsdamot annyiban, hogy nem vált valóban integrált katonai és gazdasági hatalommá, mert az EU egy békeprojekt és ezért az EU csak egy békés és kooperatív, rule of Law típusú világrendben tényező és hatalom és a világ ma nem arra halad.
3.) A mai találkozó főszámai, Trump, Hszi és Putyin viszont nem a világ urai mert nem áll mögöttük az a megkérdőjelezhetetlen tőkesúly, amely tőkesúly Rooseveltet, Sztálint és Churchillt anno a világpolitika óceánjába betonozta és amellyel felosztották a világot és rögzítették a világrendet.
És ezt Trump, Hszi és Putyin nem is fogják és nem is tudják ma megtenni.
Amerika gyakorlatilag elbukta Afganisztánt, ott nem győzött, hanem pusztított, Trump pedig eddig vereségre áll Iránban és megbukott a félidős választáson.
Vlagyimir Putyin gigantikus veszteségeket szenved egy olyan országtól, amit három nap alatt kívánt elfoglalni és akit Hszi Csin Ping nyilvánosan megalázott diplomáciailag tegnap azzal, hogy nem a reptéren fogadta - szemben Trumppal és a vietnámi asztalhoz ültette.
Ez a találkozó eddig leginkább arról szólt, hogy Kína az USA-val pariban álló világhatalom. Akkor is ha öregszik, mert ugyan kit érdekel a korfa, ha annak alsó lépcsőfokaira robotok állíthatóak és akkor is ha korrupt, mert kit érdekel a korrupció, amíg korrupt rendszer mellett is tartani képes a technológiai versenyt.
Természetesen szó lesz a találkozón Ukrajnáról is és szó lehet Tajwanról is. Sőt, akár a NATO-ról is. De csak mellékesen.
Ez nem egy három, hanem egy két és fél oldalú csúcstalálkozó, ahol Oroszország nemcsak fél. Hanem menü is. Sencsen arra lesz a legfontosabb hajtóerő, hogy Németországot és Kanadát egy “északi technológiai tömb” típusú együttműködés felé vigye közelebb és ha ez bekövetkezik, az alapvető hatással lesz az életünkre és Magyarország pozícióira.
Szerző: Barcza Mihály tőkepiacokkal és vállalat-felvásárlásokkal foglalkozó ügyvéd, az Oppenheim Ügyvédi Iroda alapító partnere
(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)




