Fiala János: Reklamációt a pénztártól való távozás után is elfogadunk!

Miközben még most is volna rá igény, nekem épp úgy elegem lett Lázár Jánosból, ahogy a cigányozókból is, mert az a helyzet, hogy a wécékefékből és a sz'rpucolásból is megárt a sok.
Jöjjön tehát végre valami más, valami friss!
Tudták, hogy február elsején éjfélkor lejárt az MKKP kampánydal-pályázata?
Akár igen, akár nem, lejárt.
Bennem jószerivel csak egyetlen kampánydal zeng oda és vissza évtizedek óta, ez pedig a Roxette Listen to Your Heart című nekem-örökzöldje.
Gondolhatják, mennyire elszomorított, amikor - durván - öt évvel ezelőtt kiderült, hogy engedély nélkül használta fel a Fidesz.
Per Gessle, az együttes alapítója fogalmam sincs, hogy honnan tudta meg, hogy volt magyarországi használat, de amikor szembesítette evvel az egyik legrégebbi magyar hetilap, csak annyit bírt kinyögni, hogy..." ha valami jogilag nincs rendben, akkor azt leállítjuk, de ez nagyon ritka...", amivel arra utalt, hogy neki legalábbis fogalma sem volt arról, hogy a fent nevezett magyarországi használatra "elfelejtettek" engedélyt kérni.
Az is most - hogy az MKKP kampánydal író kezdeményezéséről fogalmazgatok gondolatokat - derült ki számomra, hogy 2006-ban - Istenem, húsz éve! - volt kampánydala az MSZP-nek, mert az az igazság, hogy nekem halvány lila dunsztom nem volt arról, hogy létezik egy "Igen, igen" című nóta.
Mondjuk az ismeretlen szövegíró elég pimasz volt, amikor nem sokkal az öszödi beszéd után azt merte leírni, hogy "én nem vethetek könnyű szívvel szelet, de ha vihar sodor, én nyújtok kezet", de istenem, az idő őt igazolta, mert győzött az MSZP. 
És nem tagadom, már csak szegény Szakcsi Lakatos Béla miatt dereng, hogy néhány évvel ezelőtt arról énekeltünk - énekeltünk? -, hogy "piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy, nem hátra"...
És akkor nem foglalkozom tovább azokkal a dalokkal, amelyekről felesleges úgy írni, hogy közben semmilyen emlék nem fűz hozzájuk, ezért el sem tudnám énekelni őket.
Az MKKP kampánydal író felhívásáról sem gondoltam sokat egészen addig, amíg az utolsó előtti pillanatban be nem jelentkezett Bródy János, friss Bibó István Demokrácia díjas, aki pro bono ajánlotta fel a Mindannyian mások vagyunk című dalát.
Nagy Dávid, az MKKP pártigazgatója elégedetten vette tudomásul, hogy végre országos ismertségre tettek szert, mi mással lehetett volna magyarázni Bródy János jelentkezését, annyira azonban nem hatódott meg, hogy ne kérte volna ki a kutyák véleményét, akik:
- igen, 
- nem, 
- talán jellegű véleményt formáltak, amivel - egyezzünk meg! - nem ríttak nagyon ki a magyar egér-szürkeségből.
Hogy Bródy miért pont ezt a 31 éves/!/ dalát porolta le a szó átvitt értelmében, nem tudom, és nem is fogom megkérdezni, mert évtizedek óta nem vagyunk beszélő viszonyban, ettől azonban tudna még érdekelni.
A "Piciny magból kikeltünk, mint nyíló virág" vagy, "Kisgyermekként tükörbe nézve magunkra ismerünk", vagy "Mindannyian mások vagyunk, Bár egyben-másban hasonlítunk, Mindannyian mások vagyunk, Még jó, hogy van néhány közös dalunk"... hát ez nem tűnik olyan nagyon kutyás-hangzásnak... szerintem.
A kutyák egyébként ebekhez méltó hebrencsséggel írták ki a jelentkezés szempontjait:
- legyen országosan illeszkedő, de lehet lokális is,
- nem lehet az AI műve,
- lesz szakmai zsűri, de fogalmuk sincs arról, hogy kikből fog állni,
- 500 ezer magyar forint üti a markát a győztesnek, de csak akkor, ha a párt összeszedett legalább 71 helyen 500 aláírást.
Hja és a választás után visszavonhatóvá válik a dal, mert ezt is bele is foglalták a szerződésbe.
Hogy minek?
Fogalmam sincs, de kell nekem mindent értenem?

Utóirat:
Rájöttem.
Végre egy kutyás-gondolat: a pénztártól való távozás után végre elfogadnak reklamációt.
A pénztártól való távozás után, ami ebben az esetben a parlamenti választások eredményét, illetve eredménytelenségét jelenti.

Szerző: Fiala János

Fotó: Kontroll