Iváncsa egy 80 méteres illúzióban él – Országjáráson a Kontroll

Azt eddig is tudtam, hogy a Fidesz rajong a Potemkin-falvakért és a látszattevékenység a lételeme, de mindig elborzaszt, amikor a valóságban is szembesülök velük. Iváncsa akkor lett közismert, amikor stikában megépült ott a koreai akkumulátorgyár és a környéken elég gyorsan fejlesztések indultak el. Aztán a település már 2023-ban megtanulta, mennyire nem jó egy akkumulátorgyár közelsége: a gyár elismerte a „mérgezésgyanút” – jelentsen ez bármit -, de az áldozatokat persze letagadta. De Iváncsa nyelt, mert kaptak cserébe felújított iskolát, óvodát, tanuszodát, focipályát…

Azonban a fejlesztés mégis szánalmasra sikeredett. Lekanyarodik az ember az M6-osról az Iváncsai leágazásnál és máris megváltozik minden. Kátyús út vezet be a településre, sőt, a településen a helyzet csak romlik. Egészen Iváncsa központjáig. Ott egy ötven méteres szakaszon minden olyanná válik, mint amilyennek a 21. században elképzelnénk egy települést. Szép épületek, városháza, faluház, iskola, óvoda, tanuszoda, egy lelátós focipálya és egy esti edzésre is alkalmas edzőpálya, gyógyszertár, szép árukkal teli bolt, tökéletes állapotú útburkolat… 80 méteren. Utána folytatódik a kátyúkerülgetés.

Úgy tűnik Iváncsának 80 méternyi boldogság jutott. 80 méternyi 21. század. A „vidék pártja” láthatóan mindössze 80 méterre képes, a többi meg… Iváncsa ilyenformán jelképe lett a Fidesz kormányzásának: látványos kirakat „80 méteren”, a többi meg egy ellopott ország ellopott jelene és jövője. Az épületek negyede tehetőseké és ez látszik, a többi kertjében meg szétvert bútorok faanyagai várják, hogy eltüzeljék őket a lakók. Igaz, hogy a bútorok faanyaga mérgező anyagokat is tartalmaz, de a fűtés fontosabb és úgy is gondolkoznak, hogy hol vannak ők az akkumulátorgyárhoz képest.

A legriasztóbb, hogy a csodás fejlesztések sem fenntarthatók, mert a focipálya melletti új épület már eladó táblával kínálja magát. Úgy fest, hogy felépíteni közpénzből nem volt kunszt, de működtetni… arra már nincs pénz. Vagyis egy bizonyos elemeiben fenntarthatatlan Potemkin-faluval lett gazdagabb az ország.

Így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy az egyik környékbeli településről ide ingázó asszony ugyan nagyon örül a munkalehetőségnek, mert a bevétel nagyon kell a családi kasszába, de a férje már Ausztriába jár át dolgozni, mert itthon nincs megélhetést biztosító munka. Értik? Építenek egy akkumulátorgyárat, de az emberek Iváncsáról(!) járnak el Ausztriába dolgozni, mert az akkugyár bérszínvonala nem biztosítja a család megélhetését. Azért tud ez a kormány, ha akar.

„Nem jó ez így, sokszor hiányzik a férjem, de nem tudunk mást csinálni, ha egyről a kettőre akarunk eljutni.”

Nesze neked vidékfejlesztés, nesze neked családbarát kormány.

Az asszonyka dicsérte Iváncsát, hogy itt még rendes vidék hangulat van, mert tartanak állatot is a helyiek. Ennek némileg ellentmond a sétám, amit Iváncsán tettem. Egy kilométer alatt mindössze két portáról hallottam kiszűrődni kotkodácsolást, más állati hangokat és szagot meg nem éreztem. 1970-ben még minden faluban átható állat- és trágya szag terjengett, ma meg legfeljebb a kiteregetett ruhák öblítőjének az illatát viszi a szél. 1970-ben a saját maguk által megtermelt minőségi alapanyagokból készült ételeket ették a falusiak, ma meg albán pékségek és bolti húskészítmények kerülnek az asztalokra szerte az országban vidéken. Ha ez a fejlődés, ha ez a vidékfejlesztés, akkor én ebből nem kérek.

Nem csoda, hogy a 70-es úriember egy másik idős hölggyel épp arról diskurál, hogy bár Iváncsa mindig is a Fideszé volt, de most már recseg-ropog ez a stabil előny, mert mindenkinek kezd kinyílni a szeme és nagyon nem tetszik nekik, amit látnak.

„Nézze meg, itt rengeteg a Kádár-kocka, ami ugye nem a legjobb hőmegtartó képességgel rendelkezik és akkor még finom voltam. És lát itt szigetelést a házakon? Ez van akkora gazemberség, mint a focipálya építés.”

A hölgy meg szomorúan bólogat, de hamiskás mosollyal megjegyzi, hogy legalább már nincs koreai étterem Iváncsán. 

Mivel erről lemaradtam, így elindulok Velencére, ami nekem a fiatalkoromat idézi. Nyolc éven át szinte minden hétvégén itt voltam, a Meggyfasor út volt a kedvencem április-májusban virágzáskor, amikor egy meseszép hófehér alagutat formáztak az út két szélén sorjázó meggyfák lombjai. A meggyfák már megkoptak, kivágták őket, de más változás is történt a tó körül és sajnos egyik sem túl vidám. 

Ugyanis már 1990-ben is túlzsúfolt volt a tó környéke, de a befektetőket, fejlesztőket nem igazán érdekelte a tó terhelhetősége. Újabb és újabb projektek nőttek ki a földből, szállodák, szórakozóhelyek, ingatlanfejlesztések zabálták fel a Velencei tó erejét. A sukorói tópart NER-es beépítése, a Velence korzó és strand körüli botrányok, korrupciós ügyek mind újabb terhelést jelentenek, miközben a tavat a kiszáradás veszélye fenyegeti, ami a tó körüli összes fejlesztés elértéktelenedéséhez vezetne. Ennek ellenére érdekes módon erre valahogy nincs forrás, ez nem szerepel a kormány kiemelt jelentőségű beruházásai között, ami szintén a kormány rövidlátását, szűklátókörűségét igazolja, mert csak a pillanat uralása érdekli őket, de hogy mi lesz holnap…

A vendéglátósok értelmes emberek, pontosan tudják mi történik körülöttük és elégedetlenkednek, mert ha nem lesz tó, nem lesz turista, nem lesz bevétel, a befektetett pénzük elvész, a megélhetésük megszűnik. A helybeli lakosok pedig még inkább dühösek, mert a tó nem csak kikapcsolódást, szórakozást, némelyeknek megélhetést jelent, de egyben a települések jövőjét. Tavaly ősszel 11,7 millió köbméter víz hiányzott a tóból és most olyan száraz tavaszunk van, amire rég nem volt példa. Azonban valamiért a kormány számára ez nem a legfontosabb megoldandó feladat. Pedig a Velencei tó már ebben a kellemes 17 fokban is szorgalmasan párologtatja el a vizét. Mi lesz itt a nyári 40 fokos kánikulában? Aggódom, mert ha nem lesz tó, nem lesz turista, akkor a kedvenc agárdi halasom is be fog zárni, márpedig sült keszeg nélkül nem ér semmit sem az élet.

De nincs időm ezen lamentálni, mert át kell még ruccannom Komáromba, ami szintén felidéz pár emléket bennem, amikor még szlovák Komáromba jártunk át nyomtatni az újságot az 1990-es évek elején-közepén, mert már akkor is olcsóbb volt, mint itthon. A helyzet nem változott, de ne siessünk ennyire előre.

Ugyanis az oda vezető út minősége ismét meghökkent, mert úgy dobál, mint egy feldühödött bika a rodeón. Kapaszkodom a kormánykerékbe és igyekszem visszafogni a tempót, hátha attól jobb lesz, de nem igazán. Sőt, pár kilométer után a szórakozás kiegészül a kátyúk kerülgetésével, így aztán az út melletti táj szemlélésére semmi esély, ha el szeretnék kerülni egy kiadós tengelytörést. 

Pedig gyönyörű a vidék, ahogy haladok Csákvár irányába. A Vértes dombjai gyönyörű keretet adnak a tájnak, kár, hogy nincs időm elrévedni a látványban. De a kátyúkkal terhelt rodeós programot is lehet fokozni, ugyanis Komárom előtt egy vasúti átjárónál megtalálom a pokol kapuját. Aki megfeledkezik magáról és felelőtlen 10 km/h-s szédítő sebességre kapcsol, az magára vessen. Ami ott van az nem kátyú, hanem inkább egy kráter, ahol Minosz ítélőszéke áll és aki száguldásra adja a fejét, az legott a pokolba jut, de Kerberosz legalábbis eltöri a tengelyt. Kamionok tömege halad át ezen az úton szédítő 5 km-es sebességgel és elnézve a kráter állapotát nem hirtelen lett ilyen állapotú a vasúti átjáró. Mégis, valahogy nem sikerült eddig rendbe tenni. Néha tényleg elképedek, hogy lehet ennyire totálisan lezülleszteni egy országot 16 év alatt.

Aztán választ kapok rá, amikor beérek Komáromba, ahol megtudom, hogy a polgármesteri hivatal dolgozóinak megtiltották(!), hogy nem csak meglátogassák a rendezvényt, de akár csak kinyissák a hivatal ablakait, különben ki lesznek rúgva. Rögvest értelmet nyer a vasúti átjáró krátere.

Aztán még megtudom, hogy Ercsiben azt terjesztik a romák között, hogy Lázár János Tiszás politikus és ezért terjesztette azokat a vállalhatatlan mondatokat a cigányokról és a szarpucolásról. Eleinte csak vállalhatatlanul röhögök, ahogy a számon kifér, aztán eljut a tudatomig, hogy ezek az emberek ezt is képesek elhinni és a Fidesz ezt a hihetetlen hiszékenységet és tudatlanságot használják ki a szavazataik megszerzésére. Ehhez képest az Iváncsai 80 méteres illúzió smafu. 

Azért megjegyezném, hogy Komáromnak még van koreai étterme. Kissé még le vannak maradva a fejlődésben Iváncsától.

Szerző: Nemes György