Erre érdemes menni - plusz szélenergia és központi akkus tárolórendszerek

A Telex/G7 felületein egy igen részletes és szerintem jó cikk jelent meg Wagner Ernő billentyűzetéből a szivattyús energiatárolás eszközeiről, részleteiben a vizes alapú szivattyús energiatározókról. Előrebocsátom, a cikk fő mondandójával:

- fogalmazzuk meg a problémát

- vázoljunk megoldási alternatívákat, és

- számoljunk: elemezzük azok hatását és hatékonyságát, illetve költségeit

és ennek alapján oldjuk meg a problémát; messzemenően egyetértek, magam is követendőnek tartom. A cikk lényegével ezért nem is vitatkozom, két aspektussal igen. A címadás és a közösségi energiatárolás lehetőségének gyors elvetése szerintem félremegy.

A cím sajnos minden ilyen esetben neuralgikus pont. Hányszor jártam így, hogy megírtam egy gondolatmenetet, adtam egy korrekt, mégis figyelemfelhívó cikket, aztán a szerkesztő átírta valami olyanra, hogy lila hajat kaptam. A „page impression”, a „clickbait” mindent visz, fel kell kelteni az olvasóban a felhorgadást, hogy megossza. Akár úgy, hogy el sem olvasta, mert 70-90 százalék csak a címig, maximum a leadig jut el. „A tározó, amely mindig holnap épül meg, és milliárdokat spórolna Magyarországnak” – ami persze igaz, és jól beillik a bősnagymaroskellettvolna”, meg a „jégerreloszlatjákafelhőt” aktuális mainstream osztóinak lelkületébe, azért egy kiegészítést igényel. Milliárdokat spórolna (igaz) és alsó hangon ezermilliárdba kerülne (szintén). Lehet, hogy így is megéri? Simán, de ki kell számolni, ahogy azt is, hogy máshogy esetleg ez jobban elérhető.

Mi a probléma? Az, hogy amikor mennek a naperőműveink (reggel kilenctől délután hatig, aztán szeptembertől inkább ötig), akkor sok áramunk van, amikor meg nem, akkor kevés, és drágán kell importálni (pl. Csehországtól, amely pont megveszi az olcsó déli áramunkat, felszivattyúzza a vizet, és drágán visszaadja este). Az alsó ábrán (köszi holadelej) a nagy sárga, napenergiás dombot kell átcipelni a csíkozott import helyére.

Ennek Pakshoz – ahogy a cikk is írja – nincs köze, Paks esetében az a kérdés, hogy mennyi a fixen, 0-24 órában meglevő alapteljesítmény a hazai rendszerben. Amikor Paks megy, akkor is igaz, hogy délelőtt sok van, este kevés, csak az „egész görbe 1500 MW-tal feljebb” van, annyivel több áramtól kell „megszabadulni” délben és ennyivel kevesesebbet kell vettünk este (az alsó ábrán ez a kék csík vastagsága) .

A szivattyús erőmű elve piszok egyszerű. Végy két víztartályt, a kettő közt sok száz méter szintkülönbséggel. Amikor felesleges áramod van, szivattyúzd fel árammal a vizet az alsóból a felsőbe, amikor meg áram kell, engedd le, és hajts meg vele generátort és tegyél áramot a hálózatba. A hatásfok (mint ilyen esetben sehol sem) nem 100% - nem tudom, ezeknél mennyi, de ha 50%, akkor 100 MW-tal felpumpálsz egy óra alatt annyi vizet, amennyiből 50 MW szedhető ki leeresztéskor. Az, hogy a 100 MW-ot a konkrét erőmű esetén mennyivel kell szorozni, azt a vízmennyiség és a magasságkülönbség fogja megmondani. Nem kell hozzá vízpart, magasságkülönbség kell. A vizet egyszer odaviszed, és nagyjáról zárt rendszerben járatod fel-le, tehát sok értelme nincs a „Prédikálószék” szó bedobásának (vörös posztó sokaknak, nekem is), az 500 méter szintkülönbségnél még idehaza is lehet nagyobbat találni.

Az jó kérdés, hogy miért vízzel? Hát igen, a gravitáció nem igazán „erős” (aki nem ugrik el a középiskolai fizikakönyv emlegetésétől: a tömegvonzási egyenletben az általános gravitációs állandóban a tÍz a mínusz tizenegyediken erre utal… nem véletlen, hogy ugyanazzal az eszközzel Coulomb az elektrosztatikus erőt könnyen kimutatta, míg Cavendish vért izzadt ugyanezzel gravitációsan). Ad abszurdum (hm: abszurdum???) az is megy, hogy ólomtömböket emelek meg és engedek lejjebb, a sűrűség sokszoros és a lánc fel-le engedése motor és dinamó tengelye körül legalább olyan bejáratott technika, mint a vízszivattyúzás.

A kulcsszámok, amint Wágner Ernő cikke is precízen leírja: mennyi teljesítményt mennyi ideig tudsz adni? 600 MW hat órán át, az egy érthető dolog: mintha lenne egy, a szükségletekhez „csúcsra járató” erőműved – persze kérdés, hogy a nap maradék 18 órája elég-e a súly (vagy víz) felemeléséhez ehhez.

És itt jön a lényeges vitapont a szerző és köztem. Ilyen számpárokat sokkal kisebb értékben máshol is látunk. Webáruházak kínálják a házi vagy kempinges használatú otthoni akkumulátorokat. Nagyságrendileg az van, hogy 1,8-2 kilowatt, amit a feltöltött cucc másfél-két óráig biztosít, 200-300 ezer forint. Napelem is vehető hozzá, de a teljesítményéhez képest nagyon drága. EZT BEDUGOD REGGEL KILENCKOR A KONNETKTORBA, ott tartod délután ötig, feltöltöd. AKKOR NEMCSAK KIHÚZOD, DE KIHÚZOD A KLÍMÁT IS, és átdugod az aksi konnektorjába, hűvöset csinálsz és nem kérsz áramot a hálózatról.

Egymillió háztartásban egy-egy ilyen: az 1800-2000 MW, két-három szivattyús tározó kapacitása. NEM KÖZPONTILAG VEZÉRELHETŐ, mondja a cikk. Igaz. De nem is kell. Egyrészt az ország láthatóan hajlandó közösségként működni ilyen esetekben, és szerintem az idősávos áramár is egyfajta „vezérlés”, elég jó is.