Van-e orvosság a magyar egészségügy bajaira?

Miért nem oldotta meg az Orbán-kormány az elmúlt 14 évben az egészségügy rendszerszintű problémáit, és mit kellene másképp csinálni egy kormányváltás után? 

Krízisben van-e a háziorvosi rendszer? Valóban hosszúak a kórházi várólisták? Túlterheltek-e az orvosok a felesleges adminisztráció miatt? Jól működik-e a mentésirányítás? Miért nem népszerűbb az egészségtudatosság Magyarországon? A többi között ezekre a kérdésekre is válaszolt a NEREN TÚL két egymást követő adásában Dr. Spányik András orvos és Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász, akik megoldásokat is mondtak a reformra váró magyar egészségügy problémáira.

Kovácsy Zsombor az egészségügyi ellátás egységességét hiányolja, szerinte a hazai ellátás szokáselvű nem felel meg a lefektetett nemzetközi orvostudományi szabályoknak. Példaként említette azt, hogy a hálapénz kivezetése után is megmaradt az uram-bátyám rendszer, a betegek most is gyakran ismeretség útján kapnak gyorsabb ellátást.

„28 éve nem vette a bátorságot az egészségpolitika, hogy megcsinálja az egészségügyben is a rendszerváltást. Vannak olyan problémák, amelyek mindenütt jelentkeznek, kevés az orvos, kevés a nővér, ez Nyugat-Európában is probléma, ha nem is olyan mértékű, mint nálunk, de egyre nagyobb erőfeszítések kellenek, hogy pótolják a humán erőforrást. De azt, hogy a járóbeteg szakellátás nem tudja megszűrni a betegek jelentős részét, nem alkalmas rá, hogy csak azokat engedje, a legdrágább kórházi ellátásba, akiknek ez alapvetően szükségletük, az egy olyan rendszerhiba, ami azt a kevés pénzt is rosszul elköltött pénzzé teszi, amit ma Magyarországon az egészségügyre fordítunk” – mondta az egészségügyi jogász.

Spányik András szerint a jelenlegi hierarchikus rendszert meg kellene szüntetni, helyette kompetencia alapú döntéshozatalra van szükség az egészségügyben. A beszélgetés első részében elhangzott az is, hogy jelenleg majdnem 1000 háziorvosi praxis betöltetlen, és a résztvevők azt is elmondták, hogy a centralizáció miatt most a fővárosból, a minisztériumból döntik el, hogy mekkora legyen egy vidéki körzethatár. Spányik András úgy látja, a jelenlegi intézkedések nem elégségesek ahhoz, hogy a háziorvosokat megtartsa a praxisukban, az adminisztratív terhek a központosítással tovább nőttek, a falusi környezet önmagában nem elég vonzó a munkavállalás szempontjából.

„Ő az egyedüli, aki az egész családot képes látni, látja, hogy alakulnak a betegségek, ismeri a betegeit. Ráadásul a komplex ellátásra, ami a lelki és testi aspektusokat is egyaránt figyelembe veszi, leginkább a háziorvosnak van lehetősége” – mondta az orvos.

A beszélgetés első része cikkünk elején, a második rész pedig itt nézhető vissza: