Húszmilliárdra taksált bizniszt sztornózott Lázár János a Mini-Dubaj területén

A magyar állam eredetileg úgy tervezte, hogy „konyhakész” állapotban adja át az arab befektetőnek Rákosrendező vasútállomás környékét. A magyar fél menet közben hátrébb lépett, de az adásvételi szerződés alapján az arab beruházó bízhatott abban, hogy a költségeket megoszthatja. Majd jött a miniszteri ukáz.  

Parkolópályára kerültek azok a pályázók, akik arra vállalkoztak, hogy építkezésre alkalmassá teszik a Mini-Dubaj területét – Mészáros Lőrinc érdekeltségei is közük vannak. 

Két tenderről lett volna szó, az egyikben a talaj megtisztítása – a földréteg vizsgálata, a szennyezett részek kitermelése és ártalmatlanítása -, a másikban pedig a felszíni rendezés – az illegálisan lerakott sitt elszállítása, a területet benőtt fák, bokrok, cserjék kivágása, a vágányok felszedése, az ott álló épületek elbontása - lett volna a feladat Rákosrendező vasútállomás környékén. 

A két megbízás maximális összértéke megközelítette volna a 20 milliárd forintot, a mostani kormányzati ciklusban ekkora kármentesítési bizniszre nem igazán volt példa. A miniszterelnök egyik „perselyeként” Mészáros mindkét tenderben érdekelt volt. 

A közbeszerzési eljárásokat a MÁV indította a terület tulajdonosaként tavaly júniusban. Másfél hónappal azután, hogy az Orbán-kormány átnyomta a parlament bólogató Jánosain azt a törvénybe foglalt kormányközi gazdasági megállapodást, amely úgy játszotta át a rendkívüli értékes belvárosi fejlesztési területet az Egyesült Arab Emírségeknek, hogy a majdani vevőt/befektetőt az öbölmenti monarchia jelölhette ki. Ezt azóta meg is tették, a budapesti Mini-Dubaj beruházója ugyanaz az üzletember, aki Belgrádban, a Száva partján már felhúzott egy modern városnegyedként propagált betondzsungelt. 

Lázár János odaszólt  

A külföld által kijelölt befektető magyarországi projektcégével szűk két hete, január 16-án írta alá az adásvételi szerződést a magyar állam képviseletében eljáró Nemzeti Vagyonkezelő. Lázár János építési és közlekedési miniszter pedig még aznap leállíttatta a MÁV-val mindkét közbeszerzési eljárást, amit azért tehetett meg, mert az állami vasúttársaság az ő territóriuma, ő gyakorolja felette az állam tulajdonosi jogait. 

Az ajánlatok elbírálásának összegzéséről szóló dokumentumokban szó szerint ugyanaz az szöveg áll: „a Magyar Állam jelenleg, és a jövőben sem biztosít forrást a Rákosrendező beruházással kapcsolatos terület előkészítés és kármentesítés közbeszerzési eljárások teljesítéséhez”, erre hivatkozva a tárcavezető kérte a két tender eredménytelenné nyilvánítását, aminek a MÁV eleget is tett. 

Az idézett mondatban a hangsúlyos rész az, hogy az említett feladatokra a Magyar Állam „a jövőben sem biztosít forrást”. Az üzenet elsődleges címzettje talán nem is a MÁV, hanem az arab ingatlanguru, aki az adásvételi szerződés alapján joggal remélhette, hogy a kármentesítés nyitott ügy, így annak költségeit megoszthatja az állammal. És ezt azért remélhette, mert a kontraktus V. (Szavatosság) szakaszának 4. pontjában az olvasható, hogy „az Ingatlanokat terhelő környezeti károk és hulladékok kezelésére és kockázatainak viselésére az Eladó és a Vevő külön megállapodást kötnek”. 

Ilyen megállapodásnak a szerződés nyilvánosságra hozott mellékleteiben nincs nyoma, és a deallel kapcsolatos hivatalos nyilatkozatokban sem utalt rá senki. Persze, lehet, hogy a felek a szerződés előkészítése közben a kármentesítés ügyét „leütötték”, és abban maradtak, hogy annak terheit – Lázár János közlésével összhangban - a befektető viseli, de ebben az esetben nem világos, hogy mindezt miért nem foglalták bele a jogi kötelmet jelentő szerződésbe, és miért van szükség külön megállapodásra.

Mészáros Lőrinc ettől függetlenül pénzénél maradhat, ha a befektető az ő jól bejáratott érdekeltségeit bízza meg a munkával. 

A kérdés egyáltalán nem mellékes, az ingatlan adásvételi szerződés szerint ugyanis a beruházó elállhat az üzlettől, ha a környezeti károk mentesítése és a hulladékkezelés összes költsége meghaladja a nettó 50 milliárd 919 millió 203 ezer 964 forintos vételár felét. 

A kármentesítést és a hulladékkezelést nyilván lehet szűken és tágan értelmezni. Tágan, ahogy a MÁV tette a szerződés aláírása előtt, és ahogy Lázár János tette a szerződés aláírása után. Az értelmezési keret akár izgalmassá is válhat, mert a 20 milliárd nincs beláthatatlan távolságban a vételár felétől. Az egész csak matek kérdése, ha már a hivatalilag védett szuverenitás odalett Rákosrendező vasútállomás környékén.         

Fotó: fidesz.hu