Levitin Dávid: Büszke vagyok rá, hogy fideszesek is nézik a Dave Világát

A Dave Világa nevű YouTube-csatorna alapítója és működtetője Levitin Dávid, aki alig öt évvel az indulása után már 83 ezer követővel rendelkezik. Hogyan tudott a körúton kívülről, a cserszegtomaji “mamahotelből” elismert véleményvezérré válni, akit már a nála jóval ismertebb újságírók, politikai elemzők és influencerek is tényezőnek tartanak? Erről beszélgettünk Dave-vel, aki eddig nem nyilatkozott az írott sajtónak. A tegeződő hangnemet Dave örökifjú személyisége és a világhálón megszokott közvetlen kommunikációja indokolja.

Kontroll.hu: Mi inspirált arra, hogy - saját szavaiddal élve -  megosztó videókat ossz meg?

Dave: Mielőtt válaszolnék a kérdésre, kénytelen vagyok a felvezetődre röviden reagálni. A jó hírem és annak érdekében, hogy dughassak még a jövőben, szeretném egyértelművé tenni, hogy nem a mamahotelben éltem le az életem. Miután leérettségiztem Hévízen, Budapesten éltem, és nem anyámmal. Akkor költöztem vissza Cserszegtomajra, néhány évvel ezelőtt, amikor a nevelőapám meghalt és anyukám egyedül maradt. Többször mondta nekem, hogy nélkülem már nem élne. Ez a mostani „mamahotel” meg azt jelenti, hogy anyukámé az alsó szint, nekem meg van egy külön lakásom a tetőtérben. Vagyis minden ellenkező híreszteléssel és a látszattal szemben, a videóimban néha előforduló abszolút szándékos gügyögés ellenére is, többnyire felnőtt ember vagyok. Legalábbis annak érzem magam. Egy olyan felnőtt embernek, aki a gyermeki énjéről sem hajlandó teljesen lemondani.

De hogy a kérdésre is válaszoljak: hányok attól, ha egy tartalomgyártó kínosan odafigyel arra, hogy megfeleljen a nézőinek. Neveket nem fogok mondani, de sok ilyet látok. Mindig is azzal az attitűddel álltam a videózáshoz, hogy ragaszkodnom kell a véleményemhez. Nem árulhatod el magad a nagyobb nézettség reményében. Ahogy ragaszkodnunk kell a saját stílusunkhoz is, ha már van ilyenünk. Néhány nézőmnek például nem tetszik, hogy néha/gyakran csúnyán beszélek, amit nagyon sajnálok, de ha csúnyán akarok beszélni, csúnyán fogok beszélni. Ebben sem árulhatom el magam. 

Ha egy tartalomgyártó így tesz, ha őszinte, akkor előbb-utóbb törvényszerűen megosztó lesz. Óriási tévedés, hogy megosztó tartalommal nem lehet nézettséget szerezni. Ez egy gyáva álláspont. A legtöbb néző nem akarja, hogy hazudj neki. Az a politikus, akinek hazudoznia kell. Legalábbis néha nem árt, ha hatalmat akar szerezni, és ez borzasztó. És a hiba sajnos nem a politikusokban van, legalábbis e tekintetben, hanem a választók nagy részében. A politika itt csak reagál.

Viszont ha tartalomgyártó vagy, hosszútávon nem azáltal leszel sikeres, hogy mindig azt mondod, amit a nézők hallani szeretnének. Hanem éppen azáltal, hogy ki mered mondani, amit valójában gondolsz. Akkor is, ha a többségnek ez nem tetszik. Ha azt is ki mered mondani, amit más nem. Ha úgy ki mered mondani, ahogy senki más nem. És nem szabad attól félni, hogy majd ott hagynak a nézők emiatt. Ha jó tartalmat gyártasz, nem fognak csak azért ott hagyni, mert nem értenek veled egyet.

Én egy alapvetően rendszerellenes, inkább ballibsi tartalomgyártó vagyok, mégis nagyon sok olyan nézőm van, akik a Fidesszel vagy a Mi Hazánkkal szimpatizálnak, még ha nem is ők adják a többséget. Ez a kommentekből jól látszik. És erre nagyon büszke vagyok. Ha csak és kizárólag azokhoz tudnék szólni, akik mindenben egyetértenek velem, mennyiben lennék a szó jobb értelmében influenszer? Mennyire tudnék hatással lenni a folyamatokra, az emberek gondolkodására? 

A megosztó tartalom és az őszinteség tehát egy olyan luxus, ami a politikusnak sajnos nem adatik meg, a tartalomgyártónak viszont igen.

Levitin Dávid, azaz Dave. Forrás: Dave Világa

K.: Mennyire tekinthető munkának és főállásnak a Dave Világa?

D.: Ez egy vállalkozás. Jogilag is az, hiszen egyéni vállalkozó vagyok. Befektetést is igényel, főleg az elején. Kockázat is van benne bőven. Hiszen a legtöbb youtuber soha nem lépi át még az 1000 feliratkozót sem. Csak őket nem nagyon látják az emberek, mert az ő videóikat nem dobálja fel a YouTube a legtöbb néző képernyőjére.

Az az igazság, hogy a YouTube-on semmi sem garantálja, hogy sikeres leszel. Kitartás kell hozzá, sok-sok munka, szerencse is kell, mint mindenhez, kell egy bizonyos fajta, jó értelemben vett gátlástalanság is, és persze nyilván tehetség is, amit én most helyettesítenék egy másik szóval: személyiség. Másnak kell lenni, mint mások. És ami talán a legfontosabb: folyamatosan tanulni kell a videózásról. Nem csak azt kell megtanulni, amiről videózol, hanem magát a videózást is. Ismerni kell a trükköket. Mert akárki akármit mond, ez egy szakma.

De azért a legsikeresebb youtubert se szeretném előadni, mert vannak nálam százszor sikeresebbek is. A youtuber persze nem csupán vállalkozó, ez egy munka is. A világ legjobb munkája. Nincs főnököd, nem kell korán kelned, nem vagy lekötve egy helyre, és napokat hagyhatsz ki, ha akarsz. Bármikor kivehetsz szabadságot, persze annak is meglesznek az anyagi következményei. Addig ugyanis nem keresel pénzt.

Sokáig azt hittem, hogy ez számomra egy hobbi, amivel pénzt keresek, aztán egyszer megszámoltam, hogy átlagosan hány órát is dolgozom egy héten, és rájöttem, hogy sokkal többet, mint korábban bármelyik állásomban. Mert lehet, hogy néha kihagyok egy-két napot, de máskor meg reggel héttől este tízig megállás nélkül melózok, sőt, amit én pihenésnek hívok, az én esetemben az is munka. Például amikor politikai tartalmakat fogyasztok. Az a felkészülés része. Ráadásul sokszor szombaton és vasárnap is dolgozom. Más kérdés, hogy nem érzem munkának, mert imádom.

K.: Melyik volt az első olyan tartalmad, amely után úgy érezted, hogy megéri a videózással komolyabban foglalkozni?

D.: Válasszuk ezt ketté! A videózással legalább két okból „éri meg” foglalkozni. Megéri, mert sok néző esetén jól meg lehet élni belőle, és megéri, amennyiben úgy érzed, hogy erre születtél. Én így érzem. Sosem voltam hajlandó azt hazudni, hogy nem szeretem a pénzt, mert szeretem. De ha nem imádnám ezt a munkát, nem tudnám csinálni. Még sok pénzért sem.

Olyan munkát érdemes választani, ami a szenvedélyed. Amit nem tudsz nem csinálni, annyira szereted. Akkor is, ha nem fizet jól. Mert ha elég ideig csinálod, előbb-utóbb olyan jó leszel benne, hogy a végén jól meg fogsz belőle élni. Amivel nem azt akarom mondani, hogy én vagyok az ország legjobb youtubere, ezt a kérdést döntsék el a nézők!

Anyagi értelemben nem volt konkrét pillanat, hanem ahogy nőtt a bevétel, egyre jobban éreztem, hogy anyagilag megéri videózni. Azt pedig, hogy „nem anyagilag” is megéri, már az elején tudtam.
A legelső videóimnak semmi köze nem volt a közélethez. Pusztán a szórakoztatáshoz. De az volt a probléma, hogy hamar rá kellett jönnöm, hogy ezekkel csak magamat szórakoztatom, és nincs igazából súlya annak, amit csinálok. Ez az első pár videómra vonatkozott. Aztán egy szép napon eldöntöttem, hogy közéleti tartalmat fogok gyártani.

Mindig is érdekelt a politika, de valójában az írás és a humor volt az, amit csinálni akartam. Persze az elején még aggódtam, hogy lesz-e mindig ihlet. Az elején mindig feltettem magamnak a kérdést, hogy meg tudom-e ezt még egyszer csinálni? Meg még egyszer? A végtelenségig. És kiderült, hogy meg tudom. Mindig az lebegett a szemem előtt, hogy olyan szöveget írjak, ami nekem tetszik, aminek az írása közben én magam röhögök. Mert ha én röhögök, talán majd más is fog. Ha én elgondolkodtattam magam, akkor talán mást is el tudok gondolkodtatni.

Ha mindenképpen ki kell emelnem egy konkrét videót, akkor egyértelműen a Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea kapcsolatáról szóló videóm volt az, ami úgy érzem, feltett a térképre. Akkor beszéltem erről, amikor még nem lehetett tudni, hogy együtt vannak. Ebből akkor még nem volt hír. Puzsér talán nem is tudja, hogy ezt neki köszönhetem. Hallgattam valami Puzséros tartalmat, talán Aput, erre nem emlékszem pontosan, ahol a Puzsér beszélt arról, hogy ezek együtt vannak. Én meg felkaptam a fejem. Megkerestem néhány ismerősömet a Párbeszéd pártból, amelynek régen a tagja voltam, és érdeklődtem, hogy igaz-e, amit a Robi mondott, és megerősítették többen is. Úgyhogy jött a videjó, és 200 ezren meg is nézték. Ez volt az első ilyen nagy pillanatom. 

K.: Milyen érzés egy alapvetően introvertált embernek ezrek számára tartalmat gyártani?

D.: Én nem látom a közönségemet. Csak számokat és kommenteket látok. Ezért ez egyáltalán nem okoz nehézséget. Az introvertáltságból meg úgy érzem, szép lassan kezdek kijönni. Gyógyulok.

Viszont a legelején, mielőtt elindult a csatornám, amikor még csak a lámpákat meg a kamerát állítottam be, akkor valami olyasmit tapasztaltam, amit soha korábban. Egy hétig tartó lámpalázat. Pedig egy feliratkozóm se volt. De akkor éreztem félelmet. Egy hétig tartott, és amikor elindult a csatorna, magától elmúlt.

Dave éppen nem tartalmat gyárt. Forrás: Dave Világa

K.: Videóidban egyaránt foglalkozol bel- és külpolitikával, valamint időről időre beleállsz közismert megmondóemberekbe is. Milyen felkészültség és információmennyiség szükséges ahhoz, hogy komolyan vehetően, de mégis humorosan szólalj meg a közönségedet leginkább foglalkoztató kérdésekben?

D.: Nem vagyok politológus, sem elemző. Újságíró-kommunikáció szakos diplomám van, és nyilván én is imposztorszindrómás vagyok, mint kb. minden tartalomgyártó, de én azok közé tartozom, akik ezt el is ismerik.

A „beleálláshoz” leginkább egy jó nagy pofa kell, de persze nem árt felkészülni abból, akibe beleállsz.

A belpolitikában sem mondanám magam szakértőnek, de a külpolitikában aztán abszolút nem. Viszont minél több videót készítek, minél többet olvasok, minél több emberrel beszélgetek, nálam tájékozottabb emberekkel, annál felkészültebb leszek. És nem csak egyre felkészültebb, hanem egyre nyitottabb is. Ami talán még fontosabb. Megtanulom egyre jobban megkérdőjelezni a saját „igazságaimat” is.

Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy inkább belpolitikával foglalkozom, a külpolitikai tartalom ritkább nálam. Ennek nyilván az az oka, hogy ebben nem vagyok annyira otthon. De mostanában egyre többet foglalkozom vele. Szerencsére úgy ahogy beszélek angolul, ami lehetővé teszi, hogy angol nyelvű videókat nézzek, szóval igyekszem mostanában ebben is fejlődni.

Van viszont egy menekülőút az imposztorszindrómámból, és ez a humor. Ott biztos, hogy nem tudnak elkapni, mert abban tényleg jónak érzem magam. A hiányosságaimat meg igyekszem bepótolni. És csak akkor készítek videót egy témáról, ha arról már úgy érzem, eleget tudok. Vagyis nem váltam szakértővé, de ha valamiről videót teszek ki, abból az adott témából azért felkészülök, amennyire tőlem telik.

K.: A Fidesz mellett a DK-t és különösen annak elnökét, Gyurcsány Ferencet sem kíméled…

D.: Miért, kéne? Én nem kiábrándult fideszes vagyok, hanem kiábrándult ballibsi. Sosem szavaztam a Fideszre, de Gyurcsányra sajnos igen.  

Hatalmasat csalódtam Gyurcsányban, amikor rájöttem, hogy valójában nem a győzelem a fontos a számára, hanem az, hogy örökké ő legyen az ellenzék. Persze azóta szembenéztem önmagammal is. Rájöttem, hogy nem csak emiatt kellett volna kiábrándulnom. Ezt egy picit szégyellem is. Bőven lett volna okom már sokkal előbb kiábrándulni, de Orbán Viktor mindig elérte, hogy leszavazzak ellene. Bárkire. Akinek éppen a legnagyobb esélye volt vele szemben. Ez egy óriási hiba volt a részemről.

Viszont ma már kímélem Gyurcsányt, mert szerencsére ma már lényegében nem létezik. Politikai értelemben. És nem is érzem úgy, hogy foglalkoznom kéne vele, mert nem tartom már tényezőnek. Mi vagyok én, ATV, ami rendszeresen politikai hullákat próbál defibrillálni? Ami régen leszerepelt politikusok és politika közeli emberek szellemeit engedi be a stúdiójába?

K.: Milyen érzés, ha asszonyképű trollnak neveznek? Hogyan kezeled Ceglédi Zoltán és Hont András testszégyenítő megjegyzéseit? 

D.: Humorral, nyilvánvalóan. Végtelenül szomorúnak tartom, hogy Hont és Ceglédi, akik egyébként értelmes emberek, odáig süllyedtek, hogy potrohosoznak érvek helyett. Valójában nem a potrohosozás a probléma, durvább kifejezéseket én is megengedek magamnak, az igazi probléma az, hogy ők érvek helyett mondanak ilyeneket, én meg érvek mellett mondok néha erősebbeket. Egyetlen egyszer nem vitatkoztak azzal, amit mondtam, és egyetlen egyszer nem mondták ki a nevem vagy a csatornám nevét az Ötben.

Az érzékenységemet meg már régen elvesztettem. Ha naponta olvasol negatív, személyeskedő kommenteket, egy idő után már nem tudod felhúzni magad ezeken. Főleg ha ott van mellette jóval több pozitív komment. Ezek nagyon sokat segítenek lelkileg.

Az asszonyképű troll titulusból pedig azóta mörcs (rajongók által megvásárolható ruhadarab vagy ajándéktárgy, az angol merchandise szóból ered - a szerk.) lett, rendszeresen hordom is a gúnynév ihlette pólót.

K.: Puzsér Róberttel való együttműködésed, barátságod mikor kezdődött? 

D.: Nagyon szeretném kimondani, hogy Robi a barátom, én barátomnak tekintem őt, de erről még nem beszéltem vele. Szerintem nem töltöttem vele annyi időt, hogy legyen pofám ezt így kijelenteni. Annyit tudok mondani, hogy én szeretnék a barátja lenni.

Robi az én Jerry Langfordom. Aki látta A komédia királyát, az érti, hogy miről van szó. Korábban rengetegszer elképzeltem, hogy Robival beszélgetek, elképzeltem, mit szólna a csatornámhoz. Persze a fejemben mindig megdicsért. Akár el is rabolhattam volna, ahogy ez a filmben történik.
Aztán egy szép napon, nagyjából másfél évvel ezelőtt, megkeresett Zaránd Péter, hogy Puzsérral szeretnének velem találkozni, ami meg is történt. És Robi elmondta, hogy egy ideje követi a csatornámat, és egy konkrét videóm kapcsán arról beszélt, hogy az egyik gondolatom megvilágító erejű volt a számára. Amikor arról beszéltem, hogy az Öt nem egy kormánypárti és nem is egy ellenzéki műsor, hanem rendszerpárti. Ami azt jelenti, hogy a Fideszt, a DK-t és a Mi Hazánkat, vagyis a rendszerpártokat igazából nem gyilkolásszák, viszont minden olyan erőt igen, méghozzá lelkesen, legyen az a Momentum, MZP vagy most Magyar Péter, akik valóban változást akarnak, akartak.

Dave Puzsér Róberttel. Forrás: Dave Világa

Amikor elindítottam a Dave Világát, nagyjából ötvenezer feliratkozó volt a maximum, amit el tudtam képzelni magamról. Most tartok 83 ezernél.

De az meg sem fordult a fejemben komolyan, hogy amit elképzeltem a Robiról, egyszer megvalósul. Ez több volt, mint pozitív visszajelzés. Hatalmas magabiztosságot adott. Onnantól kezdve egészen másképp tekintettem a negatív kommentekre.

Az az ember, aki úgy küldte el a francba a produkciókat a Csillag Születikben, hogy kész csoda, hogy túlélték, az az ember, aki engem mindig is a leginkább inspirált, egyszer csak azt mondja, hogy követi a csatornámat és megvilágító erejű volt, amit mondtam. Gondolj bele! Erre persze sokszor megkapom, hogy mit nyalom a Robi seggét, meg hogy miért vagyok tőle ennyire elájulva? Azért vagyok elájulva, mert senkit sem ismerek rajta kívül ebben az országban, egyetlen megmondóembert vagy tartalomgyártót, aki ekkora hatással lett volna rám. És akkor is ezt mondanám, ha sosem keres meg. 

K.: Vannak más influenszerek is, akikkel jó viszonyt ápolsz?

D.: Igen, van egy-kettő. Egyikükkel sem tartok nagyon szoros kapcsolatot, de időnként beszélünk vagy ráírunk egymásra. Ilyen például Csoki a Jólvanezígyből. A közönségtalálkozómat konkrétan ő intézte el. Felkért arra, hogy tartsam az ő műsora után az Ingában. Így is lett.

De felvette velem a kapcsolatot Györe Zoltán is. Kétszer találkoztam és egyszer beszéltem hosszabban telefonon Gulyás Mártonnal, bár akkor nagyon kómás voltam, mert délutáni álmomból keltett fel. Nem voltam túl jó formában, de megbeszéltük, hogy egyszer leülünk komolyabban beszélgetni, ha Pesten járok. Amikor hekkertámadás érte a csatornámat, nagyon sokat segített nekem Szabó Viktor youtuber, más ügyekben meg Raven Croaks Bandi. Somogyi Andrással pedig sms-eztem párszor. 

És bár ők nem kifejezetten influenszerek, nem bírom ki, hogy ne említsem meg őket: Puzsér karácsonyi partiján odajött hozzám Mérő Vera és Filippov Gábor. Előbbi adott a vodkájából, utóbbi meg elmondta, hogy régóta nézi a videóimat. Ebből gondolom, hogy olyan nagy hülyeségeket nem mondhatok a videókban, ha Filippov Gábor is úgy érzi, hogy érdemes engem nézni. Ez is egy nagyon fontos pozitív visszajelzés volt.

Egyébként a Magyar Hangos újságírókkal is kedveljük egymást. Amúgy is kiemelten fontosnak tartom ezt a lapot, már csak a története miatt is, de amikor beszéltem velük, kiderült, hogy nem csak jó újságírók, hanem jó arcok is.

K.: Milyen állandó kabalái, rituáléi vannak “videjóidnak”, ahogy te nevezed őket? Milyen egy igazán jó Dave-videjó? Melyik a legsikeresebb videód és melyik az, amelyiket a legjobban szereted?

D.: A videóimban látható tehénke hozza a feliratkozókat. Ez a munkája, amiért néha simogatást kap. Most már van egy kollégája is, a folyton mozgó lábú teknősbéka. A kormányválltáska meg csak egy mörcs, ami valahogy ott maradt. Neki nincs munkája, csak annyi, hogy eladja magát.

Amúgy meg minden egyes videóm feltöltésénél imádkozom, hogy minden rendben legyen a videóval. Ne legyen demonetizálva, vagyis ne kapjak sárga dollárjelet, és nézzék meg jó sokan! Általában ezt szoktam kérni a jóistentől. Pedig nem vagyok vallásos. Mégis szoktam ilyenkor beszélni Istenhez, hátha létezik, és akkor nehogy már kihagyjam ezt a lehetőséget. Néha ezt összekötöm azzal, hogy anyukám, a csatornám és én is biztonságban legyünk. Eddig ezt teljesítette.

Amikor odaülök a kamera elé, sokszor azt motyogom magamban a felvétel előtt, hogy „add át!”

Ilyenkor magamhoz beszélek. Sikerüljön átadni, amit akkor éreztem, amikor megírtam a szöveget. Mert ez valahol színészkedés is. Nem elég megírni a szöveget, át is kell adni a nézőknek. Ez néha jobban sikerül, néha kevésbé jól. De ez legalább annyira fontos, mint maga a szöveg. Át kell éreznem a dühöt, a poént, mindent. És természetesnek kell lennem, mintha éppen ott és akkor találnám ki a szöveget.

Volt már olyan, hogy sírnom kellett egy videóban. Persze viccből kellett sírnom olyasmi miatt, ami miatt amúgy sosem sírnék. Konkrétan amiatt kellett sírnom, hogy Völner Pál védekezik a bíróságon. Előadtam, hogy megsajnáltam.

És el akartam érni, hogy ne csak bénán megjátsszam a sírást, hanem tényleg sírjak. Ezt én egyvalamivel tudom elérni, zenével. Ezért közvetlenül előtte meghallgattam egy olyan dalt, amin tudtam, hogy el tudom sírni magam. Már nem emlékszem, hogy pontosan melyik volt az. És az is segített, hogy elképzeltem, milyen lesz, ha anyukámat elveszítem. Tudom, hogy durva, de a videóért mindent Úgyhogy sikerült valójában sírnom. Ami nagyon vicces lett, és nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült. Aki szeretné megnézni ezt a videót, látni, hogy hogyan sír a Dave, keressen rá a YouTube-on! Az a címe, hogy Völner Pál, a jó ember megható vallomása. 

Ezt a videómat például nagyon szeretem. Az abszolút kedvencem az, aminek az a címe, hogy Kövér László mire élvez el? Ennek a videónak a harmadik harmada az érdekes, igazából emiatt szeretem. Ebből készült az intróm is. És meg kell említenem még a Mik készülnek? című AI dalt, aminek a szövegét írtam, a zenéjét pedig a mesterséges intelligencia csinálta, de én választottam ki nagyon sok zene közül. 

A nézettségnek persze nem sok köze van ahhoz, hogy én melyik videóimat szeretem legjobban. Nem mindig egyezik a nézők ízlése az enyémmel. De ez a műfaj már csak ilyen.

K.: Csatornád egyértelműen ellenzéki hangvételű. Korábban Márki-Zay Péterrel foglalkoztál sokat, most Magyar Péterrel. Mindkettőjükkel szemben gyakoroltál már építő kritikát. Hogyan látod a kormányváltás, rendszerváltás esélyeit és mit tanácsolnál a Tisza Párt elnökének?

D.: Sokáig úgy gondoltam, hogy van esélye a Tiszának a kétharmadra, de azóta rájöttem, hogy Orbánnak lesz annyi esze, hogy változtasson a szabályokon, ha azt érzi, hogy veszíthet. Vagyis nem a jelenlegi választási szabályokból kell kiindulni. A sima győzelemre viszont továbbra is látok esélyt. Ez az esély jelenleg ötven százalék, ahogy ezt a legújabb, elég beteg kis AI dalocskámban is megfogalmaztam. Aminek az a címe, hogy Mennyi az esélye? 

A győzelemhez Magyar Péternek vissza kell vennie a kezdeményezést. Erre jó alkalom lehet az a népszavazás, amit tervez. Orbán Viktor most belekezdett az osztogatásba, az ígérgetésbe, ami láthatóan hozott neki szavazatot. Magyar Péternek is el kell kezdenie komolyabb ígéreteket megfogalmazni. Főleg azoknak, akikre szükség lesz a győzelemhez. Itt elsősorban a nyugdíjasokra és a nőkre gondolok. El kell juttatnia azt az üzenetet az emberekhez, hogy a Tisza nagyon komolyan támogatni fogja a családokat.

Meg kell üzennie a magyaroknak, hogy azok a pénzek, amiket a Fidesz most osztogat nekik, és amiket nyilván visszavenne később, ha győzne, ezeket a pénzeket el kell fogadni, tök jó, hogy legalább ennyit visszaadnak abból, amit elloptak, és utána szépen le kell szavazni a Tiszára, mert a Tisza lesz az a párt, ami nem fogja visszavenni tőlük, mert nem lesz rá szüksége. Mivel a Tisza haza tudja hozni az EU-s pénzeket. Ezt kell kommunikálni és a győzelem után ezt is kell csinálni!

Kétharmad nélkül persze nagyon nehéz lesz kormányozni, fogalmam sincs, hogy mennyire sikerülhet így rendszert váltani. De van egy jó hír. Magyar Péter nem szociológus, mint a baloldali politikusok nagy része. Ő jogász, ahogy a fideszesek is. A NER lebontására pedig a jogászkodás lehet a leghatékonyabb eszköz. Oszt jó napot!

Meg kell találni a kiskapukat. Addig kell jogászkodni, amíg ez az ország visszaszerzi, amit Orbánék elloptak tőle.

K.: Végezetül: mire vágyik “a Dave”, ahogy magadat emlegeted? Lesz-e belőled valaha kormánypárti véleményvezér, vagy inkább mással fogsz foglalkozni?

D.: Nagyon vágyom arra, hogy végre eljussak Thaiföldre. Ezt az utat nagyon régóta tervezem, és szeretném idén megvalósítani. Ami pedig a csatornát illeti, szeretnék független tartalomgyártó maradni. Csak akkor fogok más megélhetés után nézni, ha már nem csinálhatom azt, amit most. De erre gondolni sem merek. Pedig nem ártana, Gulyás Márton is kérdezte tőlem abban a bizonyos telefonbeszélgetésben, hogy van-e B tervem, és rájöttem, hogy nem nagyon van. Vagyis van, de az már olyan is! Szívem szerint maradnék az A tervnél.

Fideszes nyilván nem leszek. Ha a Tisza kormányra kerül, akkor pedig nagyon komolyan el kell gondolkodnom azon, hogy mit jelent számomra a függetlenség, mert nem szeretnék semmilyen kormánynak a nyalonca lenni. Bár a fideszesek szemében nyilván az leszek, bármit is mondok a videókban.

Az értékrendem nyilván nem fog változni. Attól, hogy nyer a Tisza, nem fogok mást gondolni a NER-ről. De ha Magyar Péter hatalmat kap, nem lehet pontosan úgy tekinteni rá, mint most. Jelenleg ő az esély a változásra. Ha hatalomban lesz, és hibázni fog, márpedig hibázni fog, mert olyan nem létezik, hogy egy miniszterelnök nem hibázik, akkor ezt szóvá kell majd tennem.

Fontos érteni, hogy egy YouTube-os tartalomgyártó nem újságíró. Egy újságírónak, amennyiben nem publicista, hanem mondjuk kérdezi a politikust, mindig automatikusan opponálni kell. Ezt sokan nem értik. Néha Magyar Péter sem. Támadásnak veszi azt, ami nem az.

Viszont a youtuber nem a kérdező szerepében van, hanem olyan, mint egy publicista: véleményt mond. Nekem nem kell automatikusan átmenni támadásba Magyar Péterrel szemben csak azért, mert ő kormányoz. Viszont ha az a véleményem, hogy hülyeséget csinál vagy árt az országnak, azt el fogom mondani. Ahogy azt is el fogom mondani továbbra is, ha Orbán Viktor ellenzékből mond hülyeségeket vagy árt az országnak.

A NER teljhatalma és elnyomása egyelőre lehetővé teszi, hogy bizonyos dolgokban picit megértőbb legyek Magyar Péterrel szemben. De ha hatalmat kap, és nincs NER, ez már nem befolyásolhat.