Poloskáknak nevezte ünnepi beszédében a miniszterelnök azokat, akik nem értenek vele egyet

Bírókat, újságírókat, civileket hívott poloskának a miniszterelnök az ünnepi beszédében. A békepártiságáról teljesen megfeledkezett miniszterelnök 2018 után újra megfenyegette a vele egyet nem értőket: Felszámoljuk az árnyékhadsereget! Legyőzünk benneteket - mondta a forradalom évfordulóján Orbán Viktor. 

Nem maradt le sokról az, aki nem hallotta a miniszterelnöki beszéd első gondolatait. A felvezető részben olyan semmit sem jelentő mondatok hangzottak el, mint hogy „a magyar szabadság eszméje évszázadok óta gomolyog az idő és a történelem égboltján.” Majd arról beszélt, hogyan halad az örök és időtlen szabadság a csillagok között.

A miniszterelnök szerint március 15-e nem szokványos ünnep, nem is történelmi, hanem szakrális pillanat, mert március 15-e minden nemzedék számára rendelt nap. Örökre megjelölt és megkerülhetetlen, s ez így marad amíg egyetlen magyar is él a földön.

Jól jelzi a miniszterelnök hozzáállását a nemzeti ünnepekhez az a gondolata, hogy, „emlékeztetni kell egymást néhány dologra, közös nemzeti hivatásunk, és a haza mindent megelőző tőlünk gyámolítást és szolgálatot követelő ügyére. Aztán egy évig mindenki mehet a dolgára.” 

A korábbi évekhez képest meglepő fordulat volt, hogy idei beszédében nem igyekezett görcsösen kihagyni azt a momentumot, hogy amikor Magyarországon forradalom és szabadságharc volt, azt kivétel nélkül mindig az oroszok verték le. Igaz kifejezetten erős hangsúlyt se tett erre a tényre.

„Évek óta hallgatjuk: azt mondják mi vagyunk a múlt. Ezt mondták 48-ban is: a jövő a fényes bécsi birodalomé, ezt mondták 1956-ban is: a jövő a vörös szovjet birodalomé. Ezt mondják most is: a jövő a szivárványos világbirodalomé.”

A 177 évvel ezelőtti magyar forradalom megünnepléséhez fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Donald Trump választást nyert Amerikában.

„Azt mondták mi vagyunk a múlt, de a nagy víz túl oldalán kiderült, mi vagyunk a jövő. Kiderült, hogy a jövő nem a birodalmak, hanem a patriótáké és a független nemzeteké.”

Zavarba ejtő volt a beszédnek az az eleme, amikor arról próbálta meggyőzni a közönséget és kicsit magát is, hogy Magyarország nincs elszigetelve.

„Azt is mondták el vagyunk szigetelve. Ezt mondták 1848-ban is, aztán egész Európa a magyaroktól volt hangos. Ezt mondták 1956-ban is, de végül mi magyarok ütöttük ki az első téglát a berlini falból, ami elhozta a szabadságot egész Európának (sic), és ezt mondják most is, de mégis mindenki ránk kíváncsi.”

Ennek az állításnak az igazságtartalma erősen kérdéses annak fényében, hogy a március elején tartott, Európa jövőjét meghatározó Londoni csúcstalálkozóra minden fontos érintettet meghívtak, Magyarországot nem. Ennél konkrétabb elszigeteltséget nehéz elképzelni.

Nincs Orbán beszéd anélkül, hogy ne mondana valamilyen jelzőt a magyarokra. Ehhez most Széchenyitől vett idézetet.

„Széchenyi azt tanította nekünk: minden nemzetnek megvan a maga hivatása, lényege, a nemzet eleme. Mi az amiért a mi vérünk forr, amiért a mi szívünk dobog, ami a magyarok eleme? A szabadság. A magyar ember akkor van elemében, amikor a szabadságáért harcol.”

Azt sajnos nem fejtette ki a miniszterelnök, hogy ha más népek – most épp az ukránoké – vére is forr azért, hogy a szabadságuk, az miért nem hasonló módon elismerésre méltó.

„Szabadságharcosok vagyunk!”  – kezdte a miniszterelnök a beszédének azt a fejezetét, amiben annyira tűzbejött magától, hogy elfelejtette: az elmúlt években azt a szerepet erőltette magára, hogy ő csak a békés megoldást tartja jónak miden helyzetben.

„Tudjuk, hogy kell kivívni a szabadságot. Tudjuk, hogy kell megvédeni a szabadságot. Ez a tudás a miénk, ez a mi védjegyünk, ez a mi DNS-ünk.”

Adódna a lehetőség, hogy a 177 évvel ezelőtti szabadságharcot és a világban most zajló szabadságharcok között húzzon párhuzamot, de ezt mindenképp el akarta kerülni. A párhuzam viszont kötelező eleme egy ilyen beszédnek. Orbán erre korábban még elégnek tartotta, hogy hozza a kötelezően elmondandó gondolatokat a migrációról. Most viszont úgy érezte ideje valami nagyobbat mondania: 

„A csatát a nyugati világ lelkéért vívják. A birodalom ma le akarja cserélni majd össze akarja keverni Európa őslakosait idegen cvilizációkból érkezettek inváziós tömegeivel. át akarja terelni gyermekeink és unokáink nemzedékét A teremtés egészséges rendjéből a természetellenes életmódok káoszába.” 

Itt a beszédíró picit összekeveredett, hogy a béke élharcosai vagyunk-e vagy szabadságharcos nemzet: 

„A birodalom a béke helyett háború isteneinek szolgálatába állítana bennünket. A birodalmi gépezet feldúlta a teljes nyugati világot, de Magyarország határainál megakasztottuk. Mi nem engedtük, hogy elfoglalják sem az országot, sem a Parlamentet, sem a kormányt.” 

Hogy itt mire gondolt a Parlament elfoglalása alatt a miniszterelnök azt sajnos nem osztotta meg az ünneplőkkel. Még az is lehet, hogy az az Alaptörvény módosítás jutott hirtelen az eszébe, aminek segítségével Parlament nélkül rendeleti úton kormányozhat. 

Egy évvel a választások előtt, csökkenő népszerűség mellett fontosnak látta, hogy erőt tudjon mutatni a híveknek. 

„15 éve nem bírnak velünk, minden fegyverük kicsorbult, nem bírtak velünk. 4 választást nyertünk zsinórban, és 15 éve nem horpadnak be a védvonalaink.” 

„A magyarok országa a miénk, máséra nem vágyunk, ezt viszont nem adjuk. Nem vehetik el tőlünk sem erővel, sem fenyegetéssel, sem hízelgéssel. És nem kötünk alkut” - mondta a miniszterelnök, aki naponta szólal fel az ellen az Ukrajna ellen, amelyik csak a saját országát szeretné egyben tartani.

Ahogy a korábbi hasonló beszédek alapján várni lehetett, mindenfajta történelmi tényszerűség nélkül egyszerűen behelyettesítette a 177 évvel ezelőtti Osztrák Császárságot a mai Európai Unióval.

„Brüsszel visszaél a hatalmával ahogy Bécs tette annak idején. Úgy akarnak uralkodni rajtunk, mint régen a bécsi udvar helytartói tették. Az orvosság nem az, hogy hátat fordítunk az EU-nak. nem kifelé, hanem befelé kell mennünk. Elfoglaljuk és megváltoztatjuk.” 

Majd - nyilván békepártiként - hasonló fenyegetőzésbe kezdett, mint a 2018-as beszédében.

„Brüsszelben is fordul majd a történelem és minden számlát ki fogunk egyenlíteni: 
Petőfivel üzenve: Ha nem fér a bőrébe kihúzzuk majd belőle.”

Ezután gondolta úgy, hogy ideje gazdasági kérdésekről is beszélni:

„A magyar tudja szabadnak lenni nem csak felemelő érzés, de kifizetődő is. Munka gyarapodás, jólét, biztonság csak akkor jut nekünk, ha elnyomók nem zsebelnek ki bennünket. A szolgaság szegényít Akkor jut, ha nem zsebelnek ki bennünket.” 

 – mondta a miniszterelnök olyan lelkesedéssel, mint ha nem az ő kormánya vette volna el a magyarok megtakarított magánnyugdíját, vagy nem ők szednék be Európa legmagasabb áfáját az emberektől.

„15 év alatt felépítettük Európa egyetlen patrióta nemzetgazdaságát” tette hozzá, és annyiban igaza van, hogy nincs még egy olyan ország Európában, ahol egy miniszterelnök a szomszédjának és a családjának juttatta volna az ország gazdaságának jelentős részét. 

A gazdasági téma az újonnan bevezetett adókedvezmények ismételt felsorolásával folytatta 
„Ez minden mértéktartás mellett világszenzáció” - mondta szerényen a sok kérdést kiváltó kedvezményekről.

A picit csapongó beszédben ezután tért ki a szomszédunkban folyó háborúra.

„Európa fejest ugrott az orosz-ukrán háborúba. Sose okozzunk nagyobb bajt, mint amit el akarunk hárítani. Senkivel nem tehetünk jót úgy, hogy közben tönkretesszük a hazánkat, ezért mi nem ugrottunk velük, inkább maradtunk a béke oldalán.” 

Magyarázta a háború során folyamatosan orosz narratívát közvetítő miniszterelnök. „A birodalom nem segíteni akar Ukrajnán, hanem gyarmatosítani akarja” - mondta, mintha nem éppen az ő szövetségese, Trump teperne görcsösen az ukrán ritka földfémekért.

Ahogy 2018-ban, most is hazaárulónak nevezett, és megfenyegetett mindenkit, aki mást gondol az ország fejlődéséről, mint a Fidesz,

„A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt fel politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivilszervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében pénzért a birodalom szekerét tolják. Túl régóta vannak itt, túl sok mindent éltek túl.”

Orbán a beszéde végén egyértelművé tette: nem lehet komolyan venni, amikor békéről beszél.

„Ismerünk benneteket. Hiába bújtatok új európai párt gúnyába, a gazdáitok ugyanazok. A terveitek ugyanazok. és ne reménykedjetek: a sorsotok is ugyanaz lesz, legyőzünk benneteket újra és újra” – mondta a pártelnök-miniszterelnök.

Fotó: Vörös Szilárd