Magyar közpénzből magánvagyon: geopolitikai térfoglalás Erdélyben

Magyarország már elég régen feladta a klasszikus nemzetpolitikai célokat Erdélyben, és helyette egyfajta gazdasági és geopolitikai térnyerés áll politikája hátterében. A cél eléréséhez a magyar állami pénzek erdélyi magánzsebekbe vándorolnak, a magánvagyonokká konvertálódó közpénzek pedig megteremtik mindehhez a kellő feltételeket.  

A magyar állam támogatáspolitikája Erdélyben az elmúlt években a kultúráról a gazdaságra, a közösségi érdekekről a politikai és üzleti lojalitásra helyeződött át, ma pedig már nem is a nemzetépítés a cél, a folyamat egyértelműen a tőkeexport és befolyásszerzés irányába tolódott el - így foglalható össze röviden annak a kutatásnak az eredménye, melyet az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom és az Átlátszó Erdély közösen végzett el. 

A kutatásban részt vevő Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a Válasz Online-nak nyilatkozva elmondta, hogy az alapvető változás a magyar állam támogatáspolitikájában akkor következett be, amikor a Fidesz és az RMDSZ viszonya megromlott. Míg addig a pénzek becsatornázása és szétosztása gyakorlatilag egy szervezeten keresztül, központilag folyt, a szakítás után a magyar kormány hozzákezdett egy alternatív klientúra kiépítéséhez, melyet kezdetben a rivális magyar politikai aktorok jelentették. 

Ezek ugyanakkor minden Fidesz-támogatás ellenére sem képeztek érdemi alternatívát az RMDSZ-szel szemben, így idővel a magyar kormánypárt kiegyezett az érdekképviselettel, viszont a széttagolt támogatási struktúra megmaradt, és nem alakult ki egy olyan totális struktúra, mint amilyent korábban az RMDSZ képviselt, vagy amilyenek még ma is kezelik a pénzcsapot a Vajdaságban, vagy éppen Kárpátalján. 

Mindezzel párhuzamosan megtörtént egy lassú hangsúlyeltolódás is az egyházak felől a vállalkozói rétegek irányába, a pénzek, a támogatások már az utóbbiak felé kezdtek áramolni, és a klasszikus nemzetpolitika helyett inkább a külföldi magyar közösségeken keresztül zajló geopolitikai és gazdasági befolyásszerzés lett a meghatározó. 

A magyar modell eredetileg inkább „virtuális nemzetépítés” volt, de ez mostanra teljességgel átalakult: a geopolitikai és gazdasági érdekek kerültek előtérbe – állítja Kiss Tamás, aki az egész folyamatot a Balkánon zajló magyar geopolitikai térnyeréshez hasonlítja. 

Ahogy a magyar tőke megjelent Macedóniában, Montenegróban, Boszniában, Szerbiában egyfajta befolyásszerzési szándékkal, hasonló módon és megfontolásokból érkeznek most magyar pénzek Erdélybe.

Már nem csak a párhuzamos magyar intézményrendszer fenntartása a cél, hanem az, hogy a magyar kisebbség a magyar tőke helyi közvetítője legyen. Ez új helyzetet teremt, mert a „nemzetépítő” logika zártságot, a többség irányába határtermelést feltételez. Az új logika viszont nyitást – például a román gazdaság felé. A kettő egymásnak feszül: az egyik a bezárkózó identitáspolitikát, a másik a pragmatikus gazdasági integrációt képviseli.

Ez önmagában még egy pozitív irányú elmozdulást is jelenthetne, ha nem a magyar geopolitikai terjeszkedés rejtett szándékai húzódnának meg mindennek a hátterében, a valódi és őszinte nemzetépítési célok, és a fejlesztéspolitikai racionalitás helyett.

A támogatások szállodák, ingatlanok, gyártósorok formájában jelennek meg, a pénzt nem az „agyakra” sokkal inkább „betonra” költik, és mindezzel nem a közösségi humán és tárgyi infrastruktúra bővül, hanem egyértelműen magánvagyonokká konvertálódnak, a lojalitást, a függőségi viszonyok újraépülését segítik elő.

Kiss Tamás több példát is hoz a fentiekre. Mint mondja, szembeötlő egy szűk kör vagyongyarapodás, egyesek négy-ötcsillagos szállodák birtokába jutnak magyar közpénzből. 

Ilyenek a B the Hotel, Sepsiszentgyörgyön, a Ski Gyimes Hotel és Wellnessközpont Gyimesfelsőlokon, a Grand Hotel Bálványos, aminek új szárnya és wellness részlege épült, az Eskaperdo turisztikai komplexum Zeteváralján, Crystal Hotel wellness szálloda Szovátán, a Hampton by Hilton business szálloda Marosvásárhelyen.

Egyre inkább elmosódik a határvonal a magyar tőkeexport és a támogatáspolitika között. A Bethlen Gábor Alap (BGA) keretéből például 2,7, illetve 2,8 millió euró került kastélyfelújítás címen a Kálnoky és a Roy Chowdhury-Mikes Alapítványokhoz, miközben a nevezett épületek kastélyszállóként működnek. Vagy ott van a szatmárnémeti Pannónia Szálló esete. Az ezt birtokló céget a magyar állami MANEVI Zrt. vásárolta meg, az üzemeltetés jogát azonban a magyarországi Hotel & More Group kapta, amely a szállodát a brit InterContinental Hotels Group keretében működteti majd. 

Miközben a politikusok arról beszélnek, hogy ezek az ingatlanok „a magyarság kezébe” kerültek, valójában közpénzek váltak magánvagyonná – állítja a Kiss Tamás.

A fentiekben leírt logika egyébként nem is magyar sajátosság – von egy érdekes párhuzamost Kiss, hiszen az oroszok a Baltikumban élő orosz kisebbségen keresztül mindig is geopolitikai befolyást próbáltak szerezni, nem pedig kulturális vagy nemzetépítő célokat követtek. 

Fotó: Wikimedia