Mészáros Lőrinc: „Nem követem a zebrák vonulását”

Az Indexnek nyilatkozó Mészáros Lőrinc szerint a politika és a gazdaság természetes kapcsolatban áll egymással, a sajtó viszont átpolitizálódott, és sok újságíró már „politikai aktivistaként” viselkedik. A Hatvanpusztáról, a zebrákról és Magyar Péterről szóló kérdéseket röviden lezárta, az elitellenes hangulatot pedig a médiára fogta. A kényes témákban továbbra is ugyanaz az üzenet: „nem követem a zebrák vonulását.”

Arra a kérdésre, hogy nem érzi-e, a politika túlságosan beleavatkozik az üzleti életbe, Mészáros úgy reagált: szerinte az ellenzéki sajtó feladata a politikai nyomásgyakorlás, „ezzel nincs is baj”, de ez nem befolyásolja a gazdaság működését. Úgy véli, a nagyvállalatok mindenhol a világon együttműködnek az aktuális kormánnyal, ami természetes, hiszen „stratégiai kérdésekről kell egyeztetniük.”

A problémát nem a politika és az üzlet összefonódásában, hanem az újságírásban látja, amely szerinte mára átpolitizálódott: „Sok újságíró inkább politikai aktivistaként viselkedik, formálni akarja a politikát, az országot, a közvéleményt.”

Végül hozzátette, hogy számára az igazi kihívást nem a médiatámadások, hanem a vállalati felelősség jelenti: „Számomra az igazi nyomás nem ez, hanem az, hogy hatvanezer embernek adunk munkát, és közel ötszáz cég működéséért felelek. Ez az, amit felelősségnek érzek – de nem tehernek.”

Magyar Péter és a NER-vádak

A Tisza-párt elnökével kapcsolatban röviden elmondta, nem zavarja, hogy Magyar Péter gyakran emlegeti a nevét országjárásai során, mert „ez a kampánystílus eddig sem hozott sikert az ellenzéknek”. Hozzátette, hogy nem ő bizony nem is követi Magyar Péter munkásságát, mivel ő gazdasági szereplő, akinek a feladata vállalatokat irányítani.

Korábbi kapcsolatukat úgy jellemezte: „Biztosan találkoztam vele, de az ismeretségünk elég egyoldalú: ő szeretett volna engem ismerni, én viszont őt nem.”
Az MBH Bank felügyelőbizottságából történt Magyar Péter-távozásról is csak futólag ejtett szót: emlékeztetett, hogy tavasszal már írt róla egy nyílt levelet, és ezzel szerinte az ügy le is van zárva.

Hatvanpuszta és a zebrák

Hatvanpusztáról is megkérdezték, de Mészáros gyorsan elütötte a témát: szerinte a területnek megvan a gazdája, ő maga nem foglalkozik vele. A zebrákról annyit mondott: „Nem követem a zebrák vonulását, és nem hiszem, hogy lennének ott. Ez inkább politikai bullshit.” A birtokról készült fotók és cikkek sem érdeklik – mintha az egész ügy soha nem is létezett volna.

A politika és az üzlet kapcsolata

A 2010-es kormányváltásról Mészáros úgy beszélt, mint a magyar gazdaság aranykorának kezdetéről: szerinte a miniszterelnök célja az volt, hogy megerősítse a hazai vállalkozókat, és „felépítse a nemzeti tőkét” – ami, mint mondta, „bátor, merész döntés volt, és működött is”. A „baloldali” és „jobboldali” vállalkozók közti különbséget nem ismeri el, mert szerinte a kormány mindenkit segített, aki dolgozni akart.

Végül a szokásos önéletrajzi zárás sem maradt el: nincs miért magyarázkodnia, hiszen a rendszerváltás után kezdett vállalkozni, és „kevesebb mint 25 év alatt” egy 500 céget és 60 ezer embert foglalkoztató birodalmat épített – mintha ez önmagában minden kérdést megválaszolna.

A V-Híd Csoport és az építőipar helyzete

A V-Híd Csoport kapcsán Mészáros Lőrinc ismét a sikereket hangsúlyozta: szerinte a vállalat nem különálló egység, hanem a Mészáros Csoport építőipari ágazatának része, amely a vasútépítéstől a vízügyi és magasépítési projektekig mindent lefed. Azt mondta, a V-Híd ma már Közép-Európa egyik legnagyobb vasútépítő cége, és a munkák akár felét is saját forrásból képes finanszírozni – ami szerinte ritkaság a piacon.

Az elmúlt évek gyengébb konjunktúráját „alkalmazkodással” kezelték, de az uniós források és a honvédelmi beruházások miatt új fellendülésre számítanak. A cég külföldön is pályázik, például Szlovákiában, ahol Mészáros szerint a magyar vállalatok már „versenytársak, nem alvállalkozók”.

A ki nem fizetett alvállalkozókról és Sárváry István menesztéséről szóló híreket határozottan tagadta. Állítása szerint „közös megegyezéssel váltak el”, és politikai nyomásról szó sem volt. Hozzátette, „egy miniszter hatására nem bocsátanék el senkit – ilyen nem történt, és példátlan is lenne”.

A vitákat szerinte minden esetben rendezetten kezelik – a problémákat inkább a sajtó „fújta fel”, nem az építkezéseken dolgozó cégek.

Elitellenesség és a „gazdagkártya” – Mészáros szerint politikai eszközről van szó

Az elitellenes hangulatról is megkérdezték, mire Mészáros gyorsan kijelentette, hogy az nem a társadalomból fakad, hanem a médiából. Szerinte ez egy „régi, bevált taktika világszerte” – választások előtt mindig előkerül a gazdagkártya, és a sikeres emberekre mutogatnak. Úgy véli, az infláció és a fogyasztás visszaesése persze mindenkit megviselt, de a megtakarítások növekedése azt bizonyítja, hogy az emberek nem elszegényedtek, csak elővigyázatosabbak lettek.

A „gazdagellenes retorika” szerinte mindig akkor kerül elő, amikor a gazdaság nem pörög, és a politika bűnbakot keres a sikeresek között. Más szóval: ha a hangulat rossz, az szerinte nem a valóság, hanem csak a sajtó csinálta.

Az MBH Bank nem az enyém, hanem közös vállalás – Mészáros Lőrinc a tulajdonrészéről és a független sajtóról

Az MBH Bankról is szó esett, amit Mészáros sietett pontosítani: nem az ő „saját bankja”, hanem „közös vállalkozás”, ahol több tulajdonos – köztük a magyar állam – is jelen van. Mint mondta, a „bankunk” kifejezést csak ebben az értelemben használja, hiszen 2,4 millió ügyfél pénzét és 8000 milliárd forintnyi betétet kezelnek, ami szerinte komoly felelősség.

A kritikákra csak annyit felelt, hogy a független sajtó szerinte politikai okból torzít, amikor leállásokról vagy fennakadásokól ír, pedig ezek csupán „iparági jellegű technikai hibák”. Más szóval: ha valami gond van, az nem a rendszerben, csak a cikkekben keresendő.

A „kisnyugdíjas évek”

Mészáros Lőrinc februárban tölti be a hatvanadik életévét, és azt mondja, elsősorban a családjára büszke: a feleségére, gyermekeire és hat unokájára, akik mindenben támogatják. Ugyanakkor fontosnak tartja azt is, hogy hatvan éves korára egy hatvanezer embert foglalkoztató vállalatcsoportot hozott létre, amely folyamatosan növekszik. Kiemelte, hogy nemcsak anyagi, hanem társadalmi felelősséget is vállalnak, például a fiatalok tanulmányainak és karrierjének támogatásával.

A nyugdíjba vonulást egyelőre nem tervezi, mert szerinte egy tulajdonos nem tud igazán nyugdíjba menni, de már most azon dolgozik, hogy a cégcsoport önjáróvá váljon, és a stafétát időben átadhassa gyermekeinek és menedzsereinek. Célja, hogy a család és a vállalatcsoport jövője hosszú távon is biztosított legyen.

Fotó: Facebook / RTL