Szegénység: sok településen az utolsó ruhadarabot is eltüzelik

Magyarországon a családi házak nyolcvan százaléka a legrosszabb energiaosztályba tartozik, ami azt jelenti, hogy a borzalmas szigetelés miatt gyakorlatilag az utcát fűtik a lakók. Ezen az állami támogatás és a CSOK nem segít, a támogatás pedig épp azokhoz nem jut el, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá.

Nemrég betért hozzánk egy hetven év körüli asszony, sírva panaszkodva, hogy nincs ruhája, fázik, és közeledik a hideg. Adtunk neki egy zsáknyi holmit, ám két hét múlva ismét megjelent, ugyanazzal a kétségbeeséssel. Amikor emlékeztettük, hogy nemrég kapott tőlünk ruhát, elmondta:

mindet eltüzelte, mert más módon nem tudta fűteni a házát; előző nap még a rajta lévő kardigánt is levette, és a tűzre dobta, ezután a pár percnyi meleg után azonban újra fagyoskodott az otthonában

– ezt a történetet egy bükki településen dolgozó szociális munkás mesélte, aki szerint a helyi szegregátumokban a házak több mint 80 százaléka súlyosan eladósodott, a maradék pedig csak épphogy tudja kezelni a tartozásait. A legszegényebbeknek viszont esélyük sincs korszerűsíteni a házaikat: nincs pénzük szigetelésre vagy jobb nyílászárókra, így a meleget nem tudják bent tartani, a fűtés gyakorlatilag az utcára megy – írja a Népszava.

https://nepszava.hu/3302317_energiaszegenyseg-futes-lakhatasi-szegenyseg-kardigan-tarsadalom-korkep-magyarorszag
Több szakértő is úgy véli, hogy a kormány célzott lakásfelújítási programjai épp azokat nem érik el, akiknek leginkább szükségük lenne rájuk, egyszerűen azért, mert vagy annyira eladósodtak, vagy semmilyen munka vagy bevételi lehetőségük sincs, és ezért nem tudják vállalni az önerőt. Ráadásul ezekben a régiókban az önkormányzatok is súlyos forráshiánnyal küzdenek, így tőlük sem várható érdemi segítség. Bár tavaly elindult egy ingyenes padlásszigetelési program, amely 2024-ben mintegy 40 ezer ingatlant újított fel, a legszegényebbek még ezt sem tudják igénybe venni, mert nekik a pályázati adminisztráció kitöltése is gondot okoz.

Egy dél-hevesi civil szervezet ezért most azt tervezi, hogy átveszik a papírmunka terhét, és ezt ajánlják fel a polgármesternek is, mert – ahogy fogalmaztak – „a deszka, a nádpadló és a vakolat önmagában nem tartja meg a meleget”. Rácz Roland, Nógrádmegyer polgármestere szerint náluk 445 házból jó, ha negyven szigetelt, és sok helyen a nyílászárócsere is csak olcsó, használt ablakokkal történt, ami alig javít valamit az energiahatékonyságon.

A statisztikák szerint a magyar lakások állapota uniós összevetésben is rendkívül rossz. A 2023-as adatok alapján 340 ezer háztartás érintett legalább két energiaszegénységi mutatóban; többségük alacsony jövedelmű, vidéki családi házban él. A szegényebb háztartások a jövedelmük 12 százalékát költik energiára átlagosan, míg a tehetősebbek a felét. A magyar épületállomány kétharmada G vagy annál rosszabb energiaosztályú, a családi házak 82 százaléka pedig a három legrosszabb kategóriába tartozik, ami jelentős szerepet játszik az üvegházhatású gázok hazai kibocsátásában – írta a lap.

A Habitat for Humanity Magyarország legfrissebb lakhatási jelentése szerint 2020 és 2024 között bár közel 3000 milliárd forintnyi állami lakhatási támogatás állt rendelkezésre, ezek döntő része a tulajdonszerzést támogatta, és nem a felújítást és korszerűsítést. A felújításokra jutó mintegy 1000 milliárd forint többnyire az Otthonfelújítási Támogatáson, a falusi csokon és uniós energetikai programokon keresztül érkezett, de egyik rendszer sem volt szociálisan célzott, így az energiaszegénységben élők jellemzően kimaradtak belőlük.

Magyarországon ugyan nincs hivatalos definíciója az energiaszegénységnek, de a használatban lévő mutatók alapján a lakosság 8-10 százaléka érintett, leginkább a vidéki, rossz állapotú családi házakban élő, főként fatüzelést vagy elavult gázkonvektort használó, alacsony jövedelmű családok. A jelenlegi támogatások pedig nem jelentenek túl nagy segítséget ezeknek a családoknak: az utófinanszírozás, a szigorú jogosultsági feltételek vagy épp a digitális ügyintézés mind olyan terhek, amelyeket sokan nem tudnak vállalni. Így a programok gyakran pont azokat kerülik el, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rájuk.