Barcelona polgármestere szerint a lakhatási krízis alááshatja Európában a demokráciába vezett bizalmat

Európa nagyvárosait újfajta válság sújtja: a lakhatás megfizethetetlensége. Barcelona polgármestere és további 16 városvezető szerint az Európai Uniónak rendkívüli forrásokat kell mozgósítania, különben a lakhatási krízis a demokráciákba vetett bizalmat is alááshatja.

Európa-szerte „új pandémiaként” terjed a lakhatási költségek elszabadulása – figyelmeztetett Jaume Collboni, Barcelona polgármestere, aki tavaly indította el a Mayors for Housing nevű városvezetői szövetséget. A 17 polgármestert tömörítő kezdeményezés, amely több mint 20 millió európai lakost képvisel, azt sürgeti, hogy az EU a Covid utáni helyreállítási alaphoz hasonló nagyságrendű forrásokat szabadítson fel a megfizethető lakhatás érdekében.

Collboni szerint az uniós intézményeknek most is rendkívüli eszközökhöz kell nyúlniuk. A polgármesterek legalább évi 300 milliárd eurónyi köz- és magánforrást mozgósító lakhatási alap létrehozását javasolják, valamint azt, hogy a városok közvetlen beleszólást kapjanak az uniós döntéshozatalba. A számok alátámasztják a válság súlyosságát: az Eurostat adatai szerint 2010 és 2023 között az EU-ban az ingatlanárak 48 százalékkal, a bérleti díjak 22 százalékkal emelkedtek. 2023-ra minden tizedik európai a jövedelme legalább 40 százalékát költötte lakhatásra. Görögországban súlyosabb a helyzet: szinte minden harmadik görög a lakhatásra költi fizetése csaknem felét.

Collboni szerint a lakhatási krízis belső fenyegetést jelent az Európai Unió számára. „Ahogyan az ukrajnai háborút és az Oroszországból érkező fenyegetést mindig az európai értékek és demokráciák alapvető kihívásaként magyarázzák, úgy a lakhatás költségeit is” – mondta, hozzátéve, hogy a megoldás hiánya teret adhat a populista erőknek. 

Barcelonában az elmúlt évtizedben közel 70 százalékkal nőttek az ingatlanárak, ami sokakat kiszorít a városból, másokat pedig elviselhetetlen terhek alá helyez. Magyarországon, főleg Budapesten szintén súlyos problémának számít a lakhatási kérdés. Az EU tagországainak átlagában 2011 és 2013 között visszaestek az ingatlanárak, de utána ismét emelkedni kezdtek, így 2010 és 2024 között már 53 százalékos volt az ingatlanok inflációja az Európai Unióban. 

A legnagyobb, 231 százalékos drágulás Magyarországon volt megfigyelhető, ahol 2013-tól kezdve az EU átlagánál jóval gyorsabban nőttek az ingatlanárak – derül ki a legfrissebb lakhatási jelentésből.

Az EU várhatóan hamarosan bemutatja első átfogó lakhatási tervét, amely a rövid távú lakáskiadás szabályozását is érintheti. A városvezetők szerint azonban a politikai szándék csak akkor ér valamit, ha valódi források is társulnak hozzá. „Nem ragadhatunk le a demokrácia, az inkluzív társadalmak és az esélyegyenlőség védelmének retorikájánál, ha az emberek életszínvonala romlik.” – figyelmeztetett Collboni.