Gödi Samsung: Nem csak saját munkásait szennyezte a gyár

Veszélyes, rákkeltő anyagokkal érintkezhettek a Samsung alvállalkozóinak dolgozói a gyár területén, valamint az onnan szállított rakományokon. A lapunk birtokába került laborvizsgálati eredmények szerint ezek a dolgozók is a határértéket többszörösen meghaladó nikkelmérgezésnek voltak kitéve, amit a hatóságoknak is jelentettek. Az érintett cégek hallgatnak.

„Nem csak a saját dolgozóikat, hanem az oda érkező, semmit nem tudó embereket is mérgezték” – ezzel a tömör mondattal adott át a Kontrollnak egy paksaméta laboreredményt lapunk egyik forrása. Az összes vizeletmintát a Göd, Schenek István utca 1. telephelyen, vagyis a Samsung üzemének területén dolgozóktól vették le, amint az a dokumentációban látható. Az adatok szerint a nikkelszennyezés határértékét négyszeresen meghaladó szennyezést is mértek:

Forrásunk azt követően fordult a lapunkhoz, hogy a Telex bemutatta, évek óta folyamatosan megszegi a gödi Samsung a munkavédelmi előírásokat:

• az ott dolgozók rendszeresen vannak kitéve rákkeltő anyagoknak, amit a hatósági elelnőrzések is büntetések is igazolnak;
• súlyos mérgezés esetén nem a termelés állították le, inkább a dolgozókat cserélték, akik jelentős része betanított kölcsönmunkás;
• a gyárat bár többször bírságolták, annak csekély mértéke miatt inkább a kifizetését vállalták a drágább munkabiztonsági rendszer, illetve védőfelszerelés biztosítása helyett;
• a szennyezésről a kormány is tudott, de inkább titokban igyekeztek rábírni a Samsungot a változtatásra;
• a Samsung többször kapott több milliárdos nagyságrendű támogatást a kormánytól, noha már bizonyított volt a szennyező, emberi egészségre káros működés, a magyar kormány kitartotta a gyár működtetése mellett.

Bár lehet, hogy a Samsung valamilyen módosításokat eszközölt az üzem területén, de ez aligha volt elegendő. A dokumentumok szerint még 2025 augusztusában is mérgezett a gyár, tehát bár a Telex cikke szerint az Orbán-kormány már 2023-ban komolyan fontolgatta a retorziókat a gyárral szemben, és sikerült kikényszeríteni több – a Telex által részleteiben nem ismert – munkavédelmi szigorítást, azok a cikk szerint felpuhulhattak később. Ezzel összhangban áll az általunk megismert minták ideje, értékei.

A Samsung tehát nem csak ezer dolgozóját veszélyeztethette – erről korábban hatósági állásfoglalás is született, amit az Átlátszó mutatott be 2022-ben –, hanem más cégek alkalmazottaival is ez történhetett.

A Samsung nem szólt az alvállalkozóknak?

Forrásunk szerint az egyes alvállalkozók is azért kezdtek alaposabban vizsgálatokat folytatni a dolgozóik körében, mert a korábbi újsághírek alapján gyanították, hogy akár veszélyes anyagokkal is kapcsolatba kerülhettek.

Forrásunk felvetette, hogy a Samsung nem tett nekik említést a veszélyes munkakörnyezetről.

Ennek hátterében az is állhat forrásunk szerint, hogy egyrészt lényegesen megdrágította volna a Samsung számára az alvállalkozói szerződést, ha a kockázatoknak megfelelően védőruházatban, a dolgozók egészségére ügyelve végzik a munkát. Szerinte a Samsung közvetetten sem akarhatta elismerni, hogy szennyező, rákkeltő anyagok, például nikkel kerülhet ki a gyár falain kívülre a telephelyen.

A vizsgálatok tavaly megszaporodtak, a Kontrollnak olyan alvállalkozóról is tettek említést, ahol a dolgozók több mint negyedét érte nikkelmérgezés.

A Pest Megyei Kormányhivatal által felügyelt munkavédelmi hatóság felé az érintett vállalkozások üzemorvosai kötelesek voltak jelenteni a szennyezést, ezt forrásunk szerint meg is tették. Megkerestük a hatóságot, hogy a bejelentéseknek lettek-e hatósági következményei, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.

Megkerestünk több érintett alvállalkozót, hogyan reagáltak a dolgozóikat érő szennyezésre, életbe léptettek-e szigorúbb munkavédelmi eljárásokat, valamint hogyan érinti az a Samsunggal való szerződéses viszonyukat.

Az egyik általunk megismert vállalkozás az ALTEO Nyrt., amely a hulladékkezelést végzi.  Erre a munkára eredetileg az ÉLTEX Kft. szerződött a Samsunggal, korábban Tiborcz István – a miniszterelnök veje – érdekeltségébe tartozott, de a céget 2025-ben vásárolta meg a MOL Zrt. többségi tulajdonába tartozó ALTEO Nyrt.

Többször is kerestük az ALTEO-t, hogyan értékelik a történteket, jelezte-e feléjük a Samsung a veszélyes munkakörülményeket, illetve változtattak-e a dolgozóik munkavédelmén, de nem válaszoltak.

Értesüléseink szerint a Samsung területének takarítását végző HouseHold 4You Kft. munkatársait is hasonló expozíció érhette, tekintettel arra, hogy nagyon hasonló helyen és munkafolyamatokban vesznek részt. Megkerestük a HouseHoldot is, hogy valóban mértek-e határértéket meghaladó nikkelszennyezést dolgozóiknál, illetve tájékoztatta-e őket a Samsung a veszélyes anyag jelenlétére, és tettek-e ennek megfelelően intézkedéseket.

Válaszuk szerint a cég „valamennyi megrendelőjével fennálló szerződéses jogviszonya, valamint a munkavállalóira vonatkozó egészségügyi és munkavédelmi adatok tekintetében jogszabályon és szerződésen alapuló titoktartási kötelezettség terheli” – ezért nem osztottak meg érdemi információkat szerkesztőségünkkel. Hozzátették, hogy a cég betartja a magyar és uniós munkabiztonsági jogszabályokat.

A Kontroll megkereste a Samsungot, hogyan értékelik az alvállalkozói körében is tapasztalt mérgezéseket, illetve jelezték-e feléjük, hogy mikor milyen szennyezésnek lehetnek kitéve. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ – ha megérkezik, közöljük.

Az ellenőrzés határai: a nikkel gyorsan távozik, de nagy károkkal

A Kontroll megkeresett egy kifejezetten veszélyes üzemekkel foglalkozó munkavédelmi szakértőt, aki neve elhallgatását kérte. A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a Samsung-gyár esetében rendszeresen emlegetett nikkelmérgezés mérése nem egyszerű, nagyon fontos, hogy mikor volt a valódi kitettség (expozíció).

A nikkel felezési ideje 17-48 óra, és mivel vízben könnyen oldódik és elszivárog, ezért a mérés körülményein és módszerén is múlik, hogy kimutatható-e.

Nem mindegy, hogy folyadékbevitellel, bőrre kerülve vagy belélegezve kerül kapcsolatba valaki a nikkellel. Előbbi kettő egy gyors ürüléssel jár, ám a nikkeles por tüdőbe kerülve lassan szívódik fel, napokon át mérgezi az egyes dolgozókat.

Tekintettel arra, hogy a dolgozók gyakran 3-3 vagy 4-4 napos váltásokkal is dolgoztak, és a mintavételek időpontjai nem következetesek, ezért előfordulhat, hogy többen is ki voltak téve a mérgezésnek, csak az a mintavétel időpontjában már nem volt kimutatható.

Ahogy arról a Qubit remek összefoglaló anyagot írt, a nikkelmérgezés a nehézfémmérgezésekhez hasonló irrátciós és emésztési rendellenességgel járó tünetek mellett sejtelhalást eredményez, roncsolja a sejtek DNS-ét, ezzel súlyosan fokozva a rák kialakulásának kockázatát, valamint magzatkárosító hatású és degeneratív fejlődési rendellenességet okozhat.

Miért és hogyan kell mérni a dolgozókat?

A lítiumion-akkumulátorok bizonyos gyártási fázisaiban – poranyag-kezelésnél, adagolásnál, keverésnél, mintavételnél, takarításnál vagy karbantartáskor – nikkel- és kobalttartalmú porok, aeroszolok keletkezhetnek. A kockázat nem önmagában attól nő meg, hogy „van por a levegőben”, hanem attól, ha ezek a részecskék olyan finomak, hogy a tüdő legmélyebb régiójába is eljutnak. Ezt hívják respirábilis frakciónak: láthatatlanul kicsi szemcsék, amelyek nem a toroknál akadnak fenn, hanem egészen a hörgőkig jutnak.

A gyakorlatban nem feltétlenül a folyamatos, közepes terhelés a legnagyobb veszély, hanem a csúcsexpozíciók. Port tartalmazó zsákok cseréje, egy kiömlés, egy szűrőfilter cseréje vagy gépbontás során hirtelen megugorhat a por koncentrációja. A másik klasszikus probléma a szekunder por: a korábban lerakódott, majd takarításkor vagy mozgás hatására újra felkavarodó finom részecskék. Papíron ilyenkor minden rendben lehet a technológiával, a valóságban viszont a dolgozó olyan kilengéseket él meg, amelyek nem feltétlenül látszanak az átlagértékeken.

Itt jön képbe a BEM, azaz a biológiai expozíciós monitorozás. A Telex cikkében is említett levegőmérés azt mutatja meg, mennyi volt veszélyes por a munkatérben. A BEM viszont – tipikusan vér- vagy vizeletmintából – azt mutatja, hogy ebből mennyi jutott be ténylegesen a szervezetbe – a kettő tehát nem ugyanaz. A levegő a környezet állapotát jelzi, a biológiai minta a munkavállaló szervezetének válaszát.

A hazai szabályozás külön kezeli a biológiai expozíciós mutatókat, és például nikkel esetében minimum fél évenkénti BEM-vizsgálatot ír elő. Ez azonban csak az alsó küszöb, a szabályok szerint a foglalkozás-egészségügyi orvos szakmai mérlegelés alapján ennél gyakoribb ellenőrzést is indokoltnak tarthat. A rendszer logikája szerint nem pusztán arról van szó, hogy egy vizsgálattal kipipálják, hogy alkalmas-e a környezet az alkalmazott védőfelszerelésekkel a munkavégzésre, hanem kockázatalapú kontrollról: mikor történjen a mintavétel, mit jelentenek az eredmények az adott technológiai környezetben, és milyen munkáltatói intézkedések következnek ebből. Hogy ez a gyakorlatban mennyire működik következetesen Magyarországon, az már önálló történet.

Fontos érteni, hogy csak a légtérvizsgálat és a biológiai vizsgálat együttesen értelmezhető valós ellenőrzésnek, azaz hogy biztonságos-e egy környezet, nem lehet mindig a kedvezőbb eredményt használni, hogy tovább folytatódhasson a munka.

Ha határérték feletti expozíció merül fel, a protokoll nem filozófiai vita, hanem sorrend.

Ideális esetben azonnali kockázatcsökkentést végeznek, ilyen lehet a porforrás megfogása, a művelet szüneteltetése vagy átütemezése. Ezzel párhuazmosan fel kell tárni az okokat, műszaki megoldásokat kell előnyben részesíteni a sepregetéssel szemben, valamint átszervezni a munkabeosztásokat, kiegészíteni ez egyéni védelmet. Végül ellenőrizni kell, hogy a szennyeződés mértéke valóban csökkent vagy megszűnt.

Ha legalább öt munkavállalót érintő, rendkívüli porzással járó esemény történik – mint ahogy cikkünkben is bemutattuk –, az már nem csupán egy cég belső ügye. A munkáltatónak kivizsgálási és bejelentési kötelezettsége van, határidős okfeltárással és dokumentált intézkedésekkel. Ilyenkor az érintettek azonosítása, rendkívüli mérések, BEM mérlegelése és visszaellenőrzés a minimum, mindezt hatóság bevonásával. Utóbbi a Pest Megyei Kormányhivatal hatóságára értendő.

Hogy később is ellenőrizhető legyen a tömeges szennyezés, illetve mérgezés hatása, a folyamat feltárása, ezért az adatokat az expozíció utolsó napját követően is 50 évig meg kell őrizni. Ennek értelmében érdemes tehát figyelembe venni Gulyás Gergely miniszter legutóbbi kormányinfón elmondott magyarázatát, miszerint

„személyi sérülés, megbetegedés, egészségkárosodással járó megbetegedés nem történt”, hiszen egy nikkelmérgezés sokkal később jelentkező következményekkel is járhat.