Bayer Zsolt: Mintha 1919-et írnánk

A választási bukás okainak elemzésétől a tizenkilences Tanácsköztársasággal való riogatásig jutott el Bayer Zsolt beszélgetőműsorában, ahol partnere, a Fidesz frakció új vezetője Gulyás Gergely próbálta nyugtatgatni a jobboldali publicistát, sikertelenül.  

Ezerrel zajlik a traumafeldolgozás a fideszes holdudvarban, hol a saját, közpénzből felhizlalt médiában, hol a független sajtó stúdióiban próbálják megfejteni a bukás okait, és keresnek kiutat a kialakult helyzetből, egyszerre erősítve magukat és a tábort. 

Bayer Zsolt saját show műsorában most a párt új frakcióvezetőjében lelt mindehhez kitűnő partnerre, Gulyás Gergely pedig rutinos érvelőként kezdett bele a sajátos élveboncolásba.

Szerinte érdemes különválasztani a kampányidőszakot, és a kormányzással töltött megelőző éveket, a kettő összemosása ugyanis tévútra vinné az elemzést.

Gulyás a bukás okai között említette, hogy a 16 év akkor is hosszúnak tűnne, ha ez alatt az időszak alatt csak sikerek övezték volna a kormányzásukat, ráadásul az utolsó három év gazdasági mélyrepülése, és a korrupciós vádak, különösen a Nemzeti Bank ügye ráégett a Fideszre, amit a voksoláskor le is vertek a párton. A plitikus az unióval való összeakaszkodásnak sem tapasztalta a pozitív hozadékát a 40 év alatti választók körében, szerinte ez a korosztály nem veszi jó néven, ha „valamilyen közösség szélére kerülünk”, ez a tény pedig alaposan befolyásolta a szavazás végeredményét.

Szerinte az ellenük szavazóknak csak egy része meggyőződéses Tisza-szavazó, jelentős hányaduk csak annyit akart, hogy menjen a Fidesz. 

Bayer megpróbálta a kudarc okai közé besorolni azt is, hogy a jobboldali közösség, beleértve a politikusokat és a médiát is, alapvetően idegenül mozog, és mozgott a kampány során is a digitális világban, Gulyás azonban ezt alapvetően kampánytechnikai kérdésnek minősítette, és kötötte az ebet a karóhoz: az általa korábban említett négy tényezővel indokolta alapvetően a választási vereséget. 

A beszélgetőpartnerek kicsit körbejárták a külföldi beavatkozás kérdését, bár ebben Gulyás egy sokkal finomabb megközelítést képviselt, mint Bayer, aki amerikai lapokban megjelent elemzésekre hivatkozva azt állította, hogy az európai unió a digitális térben képes volt korlátozni a jobboldal megszólalásait a kampányidőszakban. 

Egy hatalmas sóhajtás kíséretében a műsor közepén azért Bayerból kiszakadt a kétségbeesett felismerés: 

„Azért ne tagadjuk, padlón vagyunk!” Te hogy látod, mikor tudunk felállni, és mondjuk a sebek nyalogatása helyett, vagy azon túl, vagy amellett mégiscsak mondani valamit a megmaradt szavazóinknak?”

Gulyás ennél egy fokkal azért optimistább volt, és az elmúlt 16 év eredményeinek felsorolásával, valamint a hibák elbagatelizálásával próbált valamelyest lelket önteni a megzuhant Bayerba, sikertelenül, aki már egyenesen 1919-et vizionált a jelenbe, azzal a különbséggel, hogy „1919-ben - ez nem felmentés, csak legalább valami magyarázat - mondjuk az isonzói lövészárokból hazakerült magyar bakának volt némi oka, hogy mérges meg ideges legyen. Most nem látom az okot. És ehhez képest van a társadalomnak egy rétege, amelyik '19 hangulatában szerintem még szívesen fel is akasztana embereket. Én ezt egyszerűen nem tudom megérteni.” 

Gulyás mindenekelőtt a történelmi párhuzamok óvatosabb alkalmazását ajánlotta, ugyanakkor úgy vélte, hogy nem csak a vereséget, de a győzelmet is illene méltósággal viselni, márpedig szerinte ez nem annyira jellemzi az ellenfél viselkedését, ráadásul most már kormányozni is kellene.

A beszélgetés során, álszent módon szóba került még, hogy mennyire tekinthető jogállami megoldásnak a köztársasági elnök lemondatásának kikényszerítése, a beígért igazságtételi intézkedések államszervezetet megbontó hatásai, és, hogy egyáltalán milyen korlátai vannak bármiféle politikai hatalomnak.

Fotó: YouTube/HírTV