Szabó Andrea: a választók tizede az utolsó hetekben dönti el, hogy kire fog szavazni

Holnap lesz március 15-e, az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk, amely egyben az utolsó nagy seregszemle és erődemonstráció is lesz a két nagy párt, a Fidesz és a Tisza Párt között a választás előtt. Azt nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt húsz évben nem volt olyan, hogy a Fidesz hátrányból futott volna neki a választásnak. 

A Fidesz minden erejével azt szeretné demonstrálni, hogy igenis képes a mozgósításra, és ő az az erő, amelyhez érdemes csatlakozni a választásokkor. Hasonló győztes erőt mutatna Magyar Péter is, aki az elmúlt két évben legalább akkora tömeget tudott megmozgatni a nemzeti ünnepeken, mint a kormánypártok, és az előzetes becslések szerint ez most is így lesz. 

A két nagy párt tulajdonképpen ugyanabból a forgatókönyvből dolgozik, mint október 23-án: a Fidesz délelőtt a Békemenettel vonul az Elvis Presley térről a Kossuth térre, ahol aztán Orbán Viktor mond beszédet. A Tisza Párt által meghirdetett Nemzeti Menet délután indul meg a Deák térről a Hősök terére, ahol aztán Magyar Péter beszédével zárul majd.

A Tisza Párt elnöke a rendszerváltás utáni legnagyobb rendezvényként hivatkozott a menetre, és már előre jelezte, hogy a rendőrség megtiltotta a drónfelvételek készítését, de ennek nem fognak eleget tenni. 

A Telex március 15-e előtt egy nappal Szabó Andrea szociológust, politikatudóst kérdezte arról, hogy milyen szerepük lehet a választás szempontjából a március 15-i rendezvényeknek, milyen beszédet várhatunk a két vezetőtől, és mi alapján lehet megállapítani vasárnap este, hogy ki nyerte meg a napot.

A politológus szerint három szinten érdemes megközelíteni ezt a kérdést. Makroszinten a nemzeti ünnepeknek fontos identitásképző szerepük van a társadalomban, március 15-én és október 23-án tanuljuk meg, hogy mit jelent magyarnak lenni – vélekedett a szakember, aki úgy folytatta: „Nem véletlen, hogy már az óvodások is piros-fehér-zöld zászlót rajzolnak március 15-én, és megemlékezéseket tartanak.” Úgy fogalmazott: a nagy ünnepek alapozzák meg Magyarország hosszú távú, generációról generációra termelődő identitását, és ezért is lényeges, hogy milyen jelképeket, rítusokat használunk ezen a napon.

Szabó Andrea szerint mezoszinten azt kell vizsgálni, hogy mekkora lesz a tömeg a két nagy rendezvényen. „A modern média által irányított világban óriási jelentőségük van a képeknek, annak, hogy mit mutatnak magukról ezek a megmozdulások, vagyis hogy mi látszik az emberek számára” – fogalmazott.

Nyilvánvalóan nem fog minden állampolgár felvonulni a rendezvényeken, és a többség a képek alapján fogja megítélni, hogy hányan voltak. 

Épp ezért a politológus teljesen természetesnek tartja az ilyenkor szokásos számháborút, mert a kampányban fontos üzenettel bír az, hogy ki tud több embert mozgósítani. Ennek azért van nagy jelentősége a kutató szerint, mert a bizonytalanabb választók az utolsó hetekben általában ahhoz a párthoz csapódnak, amelyik a biztosabb választásnak tűnik. 

Március 15-e pedig az utolsó olyan alkalom, amikor nagy tömegek mozdulnak meg, ezért nem mindegy, hogy ki tudja a dominánsabb politikai erő látványét nyújtani. Szabó Andrea arról is beszélt, hogy a társadalom közel 80 százaléka már eldöntötte, hogy melyik pártra fog szavazni, ezen pedig  a nemzeti ünnep sem fog változtatni. Mindig van azonban a társadalomnak egy 10-15 százaléka, amely csak a legutolsó pillanatban dönt. 

A kampány végéig még rengeteg hatás éri őket, de a vasárnapi rendezvényeknek és azok utóéletének kiemelt szerepe lehet abban, hogy végül hova húzzák az ikszet. „Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy március 15-ének a nemzeti identitás és a közgondolkodás szempontjából mekkora jelentősége van” – fogalmazott. Sokszor egy-egy szó, hanglejtés, kimondott vagy ki nem mondott mondat hetekig meghatározhatja a közbeszédet, és ezért is fontos a politológus szerint az, hogy mi történik március 15-én.

A politológus szerint többen vannak, akik nem követik napi szinten a politikát és nem fogják meghallgatni a beszédeket sem, de a képek el fognak jutni hozzájuk is a közösségi médiában. „Eljut olyan emberekhez is, akik egyébként mindent megtesznek azért, hogy ne találkozzanak a politikai hírekkel. A képeknek olyan erejük van, amit senki nem fog tudni kikerülni” – fogalmazott. 

Az elemzés harmadik, mikroszintje a két vezérszónokról, Orbán Viktorról és Magyar Péterről szól. A politológus szerint a fő kérdés itt az, hogy a két vezető hogyan és mit mond. A hogyanon azt érti, hogy ha csak levett hanggal néznénk a beszédeket, akkor milyen gesztusokat, metakommunikációt olvashatunk ki.

„Nagyon sok ember számára nem az elmondott szó a fontos, hanem az, hogy ezt hogyan mondja a szónok. Erőt, győztes hatást mutat-e a testbeszéd, vagy pedig gyengeséget mutató, vesztes metakommunikációt lát a választó? Ezt az emberek érzik anélkül is, hogy hallanák a beszédet.”

Szabó Andrea utolsó szempontja pedig az, hogy tartalmilag mit mond a két miniszterelnök-jelölt. Négy héttel a választás előtt még mindig próbálják fűteni a táborukat, vagy inkább békét, nyugalmat sugároznak? Nem mindegy, hogy az üzenik-e, hogy már a győzelem kapujában vannak, vagy pedig arról fog szólni a beszédük, hogy még kevesen vagyunk, és szükség van plusz emberekre. Ez utóbbi kétség kívül egy vesztes pozíciót jelent.