Passzív ellenállás, vagy meghunyászkodás – az Orbán-rendszer alatti hallgatását magyarázza a mérnöki kamara

A Magyar Mérnöki Kamara éveken át mély csendbe burkolózva tűrte a szakma sorozatos sérelmeit, miközben a hatalom árnyékában inkább meghunyászkodott, mintsem kiállt volna saját tagjaiért. Most, hogy fordult a politikai széljárás, a Wagner Ernő vezette szervezet egy dagályos magyarázkodásban próbálja „passzív rezisztenciának” átkeresztelni azt, amit sokan egyszerű gyávaságnak látnak.

Egy igencsak terjengős, fennkölt irodalmi idézetekkel teletűzdelt bejegyzést tett közzé a Magyar Mérnöki Kamara elnöke a szervezet nevében a választások után, amiben gyakorlatilag amiatt magyarázkodik, hogy miért is maradt csendben a szakma védelmére felesküdött köztestület az elmúlt időszakban, holott számtalan esetben csorbult a tagság érdeke, többek között a helytelen kormányzati döntések miatt is.  

Wagner Ernő elnök többféle magyarázatot is talált erre, a legfontosabbnak azonban azt tartja, hogy ez semmiképpen sem tekinthető gyávaságnak részükről, elsősorban az intézményt magát kívánták megőrizni a hatalom támadásival szemben, mert hiszen látták, hogyan bánt el a kormányzat más szakmai szervezetekkel, melyek esetleg valamilyen kritikát fogalmaztak meg velük szembe.

Az elnök jó döntésnek tartja, hogy a mérnöktársadalom józan maradt, megőrizte szakmai tudását, és nem folyt bele a hangos közéleti vitákba.

Példaként az orvosi kamara sorsát említi, és, mint fogalmaz, „Huszonötezer magyar mérnök köztestületét nem tehették ki könnyelműen egy olyan helyzetnek, amelyben nemcsak a vélemény, hanem maga az intézményi működés is veszélybe kerülhetett volna.”

Egy sajátos értelmezés szerint azonban ezt a fajta viselkedést nem annyira a hatalomnak való behódolásként, egyfajta vazallus magatartásként írja le, hanem erényt kovácsol belőle, és azt mondja, hogy ez nem volt más, mint „passzív rezisztencia”.

„A mérnöki munka időigényes, fegyelmezett tevékenység.” – fogalmaz, szerinte már csak ezért sem tehették ki a napi politikai küzdelmeknek a kamarát, és tudták ezzel a magyar mérnöktársadalmat mintegy átmenteni a jobb időkre.

„Megmaradt józan, tárgyszerű, munkára figyelő közösségnek. Ez nem gyengeség volt, hanem bölcsesség. Az a ritka önfegyelem, amely nélkül sem hidat, sem intézményt, sem országot nem lehet építeni.”  - írja bejegyzésében.

Wagner Ernő ugyanakkor azt is kifejtette, hogy sok szakember örült, amikor létrejött a később Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium, szemléletváltásban reménykedtek, ám ez elmaradt, helyette látszatintézkedésekkel próbálták meg a szakma képviselőit meggyőzni, és kritizálta a közbeszerzések gyakorlatát, mivel voltak olyan beruházások, amelyek sok energiát, pénzt és időt emésztették fel anélkül, hogy hasznuk lett volna.

Az elnök önfelmentésnek is beillő magyarázkodását a poszt alatt sorjázó kommentek tucatjai viszont erős kritikával illették.

Csak találomra idéznénk párat, a többség eléggé egyöntetűen ítélte meg és el az elnök mentegetőző írását.

„Azért kicsit magyarázkodó ez a poszt.” – írja egyikőjük – merthogy „Igenis egy kamarának kötelessége kiállni, ha a szakmaiság sérül! Mi ez, ha nem gyávaság vagy még rosszabb esetben vazalusság?”

„Eddig hol volt a kamara?” – kérdezi egy másik hozzászóló, és úgy folytatja, hogy „Most, hogy nincs tétje, milyen sok embernek meg fog eredni a nyelve.”

Most, hogy fordultak a dolgok, a kamara ugyanakkor felbátorodott:

„Most tehát nem hallgatnunk kell, hanem világosan fogalmaznunk.” – írja Wágner, hozzátéve, hogy elvárják, hogy a szakmai kamarák autonómiája ne legyen politikai alku tárgya és , hogy a szakmai érdekképviselet ne váljon gyanússá pusztán azért, mert kritikát fogalmaz meg. Egy szakmai kamara megszólalása nem lehet casus belli. A kritika nem hadüzenet. A józan ellenvetés nem rombolás, hanem szolgálat.

Voltak azért olyan kamarai testületek, amelyek az Orbán-rendszer alatt is kiálltak az érintett szakma érdekei mellett.

A legutóbbi ilyen eset akkor volt, amikor Hadházy Ákos független parlamenti képviselő bejelentést tett a Magyar Építész Kamaránál, amiatt, hogy a Hatvanpusztai Orbán birtokon az tervezés és az építkezés során nem vették figyelembe az épületek műemléki besorolását, és emiatt az érintett építész ellen etikai eljárás is indult a köztestületben.