Új alku jöhet az egészségügyben: a magánkórházak is beszállnának az állami betegellátásba

A magánegészségügy több fontos szereplője szerint ideje lenne egyértelműen meghatározni, hol húzódik az állami és a magánellátás határa, sőt bizonyos speciális kezeléseket az állam akár magánszolgáltatóktól is megvásárolhatna. Egy kerekasztal-beszélgetésen arról is beszéltek, hogy kiszámítható, hosszú távú egészségügyi stratégiára, számonkérhető várólista-célokra és az állami, illetve magánszektor szorosabb együttműködésére lenne szükség.

Új alapokra helyezné az állami és a magánegészségügy kapcsolatát a hazai magánszektor több meghatározó szereplője. A Portfolio Private Health Forum konferenciájának kerekasztal-beszélgetésén egyes magánkórházak vezetői arról beszéltek, hogy a jelenlegi bizonytalan viszonyok helyett világosan meg kellene határozni, milyen ellátásokat biztosít az állam, és mely területeken kaphatna nagyobb szerepet a magánszektor.

Soós Miklós, az Istenhegyi Géndiagnosztika Cégcsoport és az Auro-Science Consulting tulajdonos-ügyvezetője szerint a rendszer addig nem tud megfelelően működni, amíg az állam nem mondja ki egyértelműen, mi tartozik az általános, közfinanszírozott ellátásba, és mi nem. Felvetette azt is, hogy bizonyos speciális, magas szakmai és technológiai hátteret igénylő szolgáltatásokat az állam akár magánszolgáltatóktól is igénybe vehetne. Példaként a robotsebészetet említette: szerinte az ilyen ellátások magánintézményekben rendelkezésre álló kapacitásait állami finanszírozással is lehetne használni.

Wáberer György, a Wáberer Medical Center tulajdonosa ehhez egy hosszú távú és kiszámítható egészségügyi stratégiát sürgetett. Szerinte olyan, politikai ciklusokon átívelő keretekre lenne szükség, amelyek stabilabbá teszik az egész rendszer működését.

Papik Kornél, a Dr. Rose Magánkórház ügyvezető igazgatója az átláthatóság mellett a számonkérhető vállalásokat hiányolja. A várólisták esetében szerinte nem általánosságban kellene arról beszélni, hogy azokat „ledolgozzák”, hanem konkrét határidőket – például 90 vagy 180 napot – kellene vállalni, amelyek teljesítése utólag ellenőrizhető. Úgy fogalmazott: nem kell túl nagyokat ígérni, és a betegeket sem kell „butának nézni”.

Nem versenytársként képzelik el az állami és a magánegészségügyet

A beszélgetésen a magánegészségügy szigorúbb ellenőrzése is szóba került. A résztvevők szerint a minőségbiztosítás erősítése önmagában nem jelent problémát. Soós Miklós azt mondta, a magánszolgáltatókat már most is rendszeresen ellenőrzik, Papik Kornél pedig főleg azt emelte ki, hogy az objektív szakmai vizsgálatok kifejezetten azoknak a szolgáltatóknak kedvezhetnek, amelyek valóban magas színvonalon működnek. Csernavölgyi István, a Budai Egészségközpont vezérigazgatója a betegbiztonság szempontjából a komplex ellátás fontosságát hangsúlyozta, vagyis azt, hogy egy intézményben szükség esetén intenzív és más szakorvosi háttér is rendelkezésre álljon.

Az ágazat egyik legsúlyosabb problémájára, a szakemberhiányra sem kizárólag további béremelésben látják a megoldást. Papik Kornél szerint nagyobb valódi döntési és menedzsment-felelősséget kellene adni a kórházaknak, valamint a régióknak, miközben újra kellene gondolni az egészségügyi dolgozók közötti feladatmegosztást is. Megfelelően képzett diplomás ápolók például több olyan feladatot és döntési jogkört kaphatnának, amelyek ma az orvosokat terhelik.

A következő évek fontos területeként a prevenció és a mesterséges intelligencia is előkerült. Wáberer György az adókedvezményekkel támogatott vállalati egészségbiztosítások szélesítését szorgalmazta, a mesterséges intelligenciát pedig elsősorban az orvosok munkáját segítő döntéstámogató eszköznek tekinti.

Csernavölgyi István pedig egy olyan egészségügyi rendszer lehetőségéről beszélt, amelyben az állami és a magánszektor nem egymás versenytársaként működik. Szerinte ha a piac megfelelő minőségi követelmények mentén rendeződik, körülbelül négy év múlva a két oldal akár egy integrált rendszer részeként, a betegek ellátásában együttműködve is dolgozhatna.

Fotó: Unsplash