Internetes bántalmazás: már minden második kisiskolás áldozata lehet a cyberbullyingnak

A cyberbullying és az offline, azaz a valós térben bekövetkezett iskolai bántalmazás között több különbség is van, de a legfőbb, hogy az online térben nincs kontroll, nincs visszacsatolás, nincs fék a rendszerben, így sokkal kiszolgáltatottabbá válnak a gyerekek. De mi felnőtt bizalmasok sok mindent tehetünk, hogy a gyerekek biztonságosan internetezhessenek.

Egy önálló sértés az még nem számít bullyingnak, csúfolódásnak. Viszont ha ez rendszeresen és szándékosan, nagy nyilvánosság előtt történik, akkor  már beszélhetünk online bántalmazásról.

Egy digitális andragógus, médiaértés-tréner szakemberrel, a Kütyüjogsi program megalapítójával, Fülöp Hajnalkával és a gyermekvédelemmel foglalkozó Hintalovon Alapítvány munkatársával, pszichológusával Rosta Ágnessel beszélgettünk a témáról.

Már az ovisok is neteznek

Fülöp Hajnalka kiemelte, hogy a gyerekek már gyakran ovis kortól használnak digitális eszközöket, és online platformokon olyan 8-9 éves korban kezdenek önállóan netezni. „Sok szülő közös felfedezés helyett magára hagyja a neten a gyerekeket, akik még fejlődnek a szociális kapcsolataik kezelése terén. Az indulataik, konfliktuskezelési hiányosságaik és a másik “elszemélytelenedése” is együtt jár azzal, hogy megjelenik az online bullying. Például előfordulhat hogy kirekesztenek valakit egy csoportból, ha valaki nem tagja egy közösségnek, vagy másképp gondolkodik, mint a közösség tagjai, vagy létrehoznak egy csoportot, ami valakinek a kibeszélését célozza. Tréningjeimen mindig szóba kerül ez a téma, a gyerekek megnyílnak és sokat mesélnek ezekről az élményeikről. Úgy látom, hogy ez a mediáció, a szülők, nevelők felől a gyerekek digitális élményei  felé nyitás, a velük együttérző és az online térben is őket kísérő értő figyelem lehet a kulcs a megoldáshoz - fogalmazott a tréner, aki maga is öt gyermek édesanyja. 

A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság a Partneriskola programja keretében végez vizsgálatokat a gyerekek médiahasználata terén is. Egyik friss, 2024-es elemzésük szeirnt  “hosszan elhúzódó, hónapokon vagy éveken át tartó cyberbullyingról a gyermekek mintegy 10 százaléka számolt be. A már bántalmazott fiatalok 65 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem tett semmit a bántalmazás ellen, csak visszahúzódtak, remélve, hogy magától elmúlik a probléma. “. A szervezet honlapján olvasható kutatás mellett a gyerekaneten.hu oldalt és az NMHH podcastjait érdemes felkeresni. 

Rosta Ágnes pszichológus egy nemrégiben végzett kutatásból idézett az előadása során.

„2022-es kutatás szerint már nagyon korán, a gyerekek 50%-a már 10 éves kora előtt áldozattá válik az online térben. Tehát az online platform is egy fontos terület a bántalmazásokra az offline tér mellett, a gyerekek között előforduló bántalmazásokból a kutatás szerint már 49%-át online is zaklatták. Akiket offline bántanak, azokat jellemzően online is. Ez nem normalizálható, ott is joguk van az erőszakmentes környezethez.” - erősíti meg a szakember.

Rejtettebb lehet az online bántalmazás nehezebb ezt felismerni a tanároknak. A kutatás szerint ráadásul csak a 40%-a veszi észre, ha kialakult egy bántalmazó helyzet az osztályban, és 14%-a tud vagy egyáltalán hajlandó foglalkozni ezzel, és csak 7%-a tesz komplexebb lépéseket. Komplex lépés lehet például egy osztályközösség, szülői összehívása, hogy megbeszéljék az ügyet. 

Egy bántalmazásnak a szemlélődőkre is negatív hatással van, mert nem tudtak közbe lépni, vagy nevettek az áldozaton, vagy mert félnek, hogy őket is kipécézik. Ez is egy komoly teher - jelezte Rosta Ágnes pszichológus.

Az is fájdalmas tud lenni, osztály szintű kiközösítés által, de a neten mindezek a határok fellazulnak. A bántalmazót övező figyelem milliószorosra tud nőni. Egy jól megszerkesztett mém vagy egy meztelen kép rengeteg embert elérhet, nagy nyilvánossághoz eljuthat, és ez rettentő nagy nyomás a gyerekeken. 

Nincs kontroll és megfelelő visszacsatolás az online térben

„Online térben egyszerűen nincs meg a társadalmi vagy emberi kontroll. Amikor a fizikai valóságban találkozunk bántalmazással, akkor ezt a társadalom is fékezi és a fájdalom, félelem, védelmi reakcióink “ősi programunk”, mélyen az agyunkba huzalozva működik. Pl.  a legtöbbször, ha látja a bántalmazó, hogy valaki sír , visszahúzódik, szenved,  akkor abbahagyja a bántását a valós világban, főleg, ha gyerek az illető. Az online térben mindez a visszacsatolás nem létezik. Neutrális, tárgyiasított, fotókra, mémekre redukálódik egy “ember” nyoma. Az algoritmusoknak nincsenek etikája, nem hagyományos humanista értékrend alapján működnek, ezért hát simán totálisan virálissá válhat egy ilyen gúnyt űző, vagy testszégyenítő, megalázó mém” -teszi hozzá Fülöp Hajnalka digitális szakértő.

„Érdemes lenne kitolni amennyire lehet az önálló, egyedül hagyott gyerek képernyő használatát, az lenne az ideális, ha 10-12 éves kortól beszélgetne önállóan digitális térben egy fiatal. Hogy addig is minél többet lássa az emberek arcát, hallja a hangjukat, kezeljen emberi kapcsolatokat, konfliktusokat, keressen és fedezzen fel erősségeket magában és társaiban, mozgásos, tárgyi, alkotó és, személyes kapcsolatai legyenek többek. A gyerekek idegrendszere olyan, hogy ez bizonyos korokban lehet egy-egy képességünket fejleszteni, és ezeket később már nehéz. Lehetőleg ne a képernyőn beszélgessen, mert a kisgyerek még behatárolt érzelmi intelligenciával rendelkezik. Az úgynevezett helyettesítési hatás is érvényesül, amikor képernyős játékot játszik, legyen az a legjobb applikáció, attól veszi el az időt, amire szüksége lenne igazán ebben az életkorban: a mozgás, emberi kapcsolódás és a szabad játék.”

Hajnalka két platformot is a szülők figyelmébe ajánl: rengeteg hasznos ismeret  van a digitalisgyermekvedelem.hu oldalon, ez egy szakemberek által kidogozott program oldala. A gyerekaneten.hu oldal is szülőknek íródott, médiaértés témájában, ott is érdemes körülnézni.

A másik platform, a videójátékok is veszélyesek lehetnek, mert ott karakterként és nem személyként értelmezik egymást, így ott is előfordulhat a bántalmazás, erre már kamaszkor előtt is érdemes figyelni.

Mivel tudunk segíteni a gyerekeknek?

A kamaszkorban jelentkező konfliktusokat még jóval kamaszkor előtt tudjuk a legjobban kezelni, vagyis bizalommal teli, tabuk nélkül, biztonságosan kötődő, érzelmi biztonságot adó légkört alakítunk ki a családban. Az is fontos, hogy transzparensek legyünk, mi , szülők is kommunikáljunk a kihívásainkról, megéléseinkről, pl. a médiával kapcsolatban. Egy minket bosszantó kommentszekcióval megküzdés, vagy egy üzenetre való reakció, egy mémmel való visszajelzés, vagy addiktív tartalom, ha megosztjuk gyerekünkkel, mivel küzdünk mi is a mindennapi életben és hogy oldjuk meg, akkor ebből is tanulhat. Ugyanígy a jelenléti helyzetekre is, hogyan viselkedünk konfliktusban, nyomás alatt, feszült helyzetekben: minden pillanatban példát mutatunk a saját viselkedésünkkel.

Persze ehhez nekünk, szülőknek is fejlődnünk érdemes, önismeretben is előre lépni, tanulni ezekről etikus úton járni, azzal együtt, hogy élvezzük, legyünk jó kapcsolatban a médiával.  A legfontosabb, amit látnak, az az élményünk, és ebben tudunk kapcsolódni is hozzájuk. „A Kütyüjogsi programban én pont a játékos, élmény-és örömalapú digitális eszközhasználatot mutatom be a családoknak, diákoknak. Jó, ha kiskorukban minél jobban jelen vagyunk az életükben, és a bizalmukba fogadnak minket. Ha nem hagyjuk őket szülői felügyelet nélkül, főleg, amikor elkezdik aktívan használnia digitális eszközöket, gyerekkorban. Tudjunk róla, mi veszi őket körül, hol jár az online térben és később beszélgessünk is velük erről. Legjobb, ha nem faggatjuk, hanem közösen megosztjuk az élményeinket és befogadjuk az ő élményeit is. Akár főzés, kirándulás, esti mese közben is megnyílhatnak és mesélhetnek erről, sokszor tapasztaltam. - fogalmaz a tréner, aki sok iskolában járva ismeri meg a gyerekek digitális életét.

„Maga a fejlődésre való törekvés is jó példa, ha jelezzük a gyereknek, hogy szeretnénk figyelni rá, de ezt még meg kell nézni a neten. Már azzal, hogy kommunikáljuk, hogy szeretnénk jobbak lenni, ez már jó dolog”- teszi hozzá Fülöp Hajnalka.

Családi házirend a digitális térben is

Érdemes egy családi digitális házirendet létrehozni. Mint család azt mondjuk, hogy minden nap délután mondjuk 6-8--ig family time, és nem nézem a telefont, csak ha nagyon fontos, vagy akár akkor sem. Aztán fél órára még ránézek este a mobilra és megint offline módon együtt vagyunk a családunkkal. Akkor tudja a gyermekünk is, hogy ha elkezd egy történetet, akkor nem zavarja meg semmi, szemkontaktusban és figyelemmel tudjuk kísérni a gyereket és bármit szabadon megoszthat. 

Lehet olyan is akár, hogy játszunk olyat, hogy szombaton egész nap ne használjuk a mobilt, akkor azt látja, hogy anya és apa gondolkodik otthon és próbál megoldást találni a digitális függőségre. Ezzel jó példát mutatok és ezt látja, ezt fog hatni rá. Érdemes sok játékot kitalálni az offline időre. Társasjékokoknak nagy reneszánsza van most és sok jó viselkedésformát tanít nekünk. Legók, rajzolás, kreatívkodás is mindig működhet. 

Az iskolai jelzőrendszer jelentősége

A cyberbullyingról pedig meg kell határozni a protokollokat iskolai szinten is: ha jelzést érzékelnek, vagy egyértelmű bizonyíték van az online bántalmazásra, akkor mit és hogyan kell tenni. Az érintettek bevonása fizikai, jelenléti síkra terelés, az áldozat és az elkövető és a szemlélődők pszichológia támogatása, konfliktuskezelés fontos teendők. Érdemes a tanárokkal és az iskolaigazgatóval is felvenni ilyenkor a kapcsolatot.

Fotók: Pixabay