Az AI és a zeneipar – Drága mulatság is lehet a kontroll hiánya

Kontroll.hu
Kontroll.hu
Az AI és a zeneipar – Drága mulatság is lehet a kontroll hiánya

A jó hír, hogy egy ideje mindenki tud zenét szerezni. A rossz, hogy ezt az igazi zeneszerzők és előadók nem nézik jó szemmel.

Bizonyíték erre 2026. július 31-e, amikor is a müncheni bíróság kimondta: a Suno nevű AI-cég megsértette a szerzői jogokat. A német zenei jogvédő szervezet, a GEMA pert nyert egy AI-zenegenerátor ellen, méghozzá nem is először. A bíróság szerint a Suno olyan világslágereken tanította be a rendszerét, mint a „Daddy Cool” vagy a „Rasputin”, engedély nélkül, majd ezekhez lényegesen hasonló kimeneteket adott ki a felhasználóknak. A cégnek fel kell tárnia, mekkora bevétele származott a jogsértő dalok felhasználásából, és kártérítést kell fizetnie.

Ez csak a legutóbbi fejezet egy két éve tartó jogi háborúban, amely megmutatja, mi vár minden olyan iparágra, ahol emberi alkotás és mesterséges intelligencia versenyez egymással. Ezt már egyszer átélte az iparág, méghozzá az mp3 és a P2P-rendszerek megjelenésekor, bizonyítva: az új technológiai megközelítésekhez, az arra reagáló emberi magatartásmódokhoz kell kalibrálni a jogot is. Ez történik most is, ezúttal az AI-jal kapcsolatban.

A per, ami mindent elindított

2024 júniusában az amerikai lemezkiadók szövetsége, a RIAA tömeges pert indított a Suno és az Udio ellen a Universal, a Sony és a Warner nevében. A vád egyszerű: a cégek engedély nélkül másolták le és tanították be modelljeiket a kiadók teljes katalógusán. A törvény szerint ez akár 150 ezer dolláros kártérítést is jelenthet dalonként. Az AI-fejlesztők a méltányos használatra (fair use) hivatkoztak, vagyis arra, hogy a betanítás minták felismerése, nem pedig sima másolás. Ezt az érvelést erősítette meg 2025 júniusában William Alsup bíró a Bartz kontra Anthropic ügyben, amikor kimondta, hogy a legálisan megszerzett műveken végzett AI-betanítás önmagában lehet méltányos felhasználás.

A nagy kiadók mellett független zenészek is perelnek. Egy 2025 novemberi kaliforniai kereset szerint a Suno betanítási adatbázisában szereplő szerzemények több mint 60%-a független alkotóktól és kis kiadóktól származik, akik semmilyen kártalanítást nem kaptak.

Egyezség, aztán licenc

A hosszú pereskedés helyett a nagyobb kiadók inkább alkut kötöttek. 2025 októberében a Universal megegyezett a Udióval, novemberben pedig a Warner a Sunóval, közben megszerezte a cég élőzenei adatplatformját, a Songkicket is. A pénzügyi részleteket nem hozták nyilvánosságra, bár iparági pletykák szerint a Udio minden generált dal után néhány tized cent jogdíjat fizet a Universalnak. A megállapodások közös vonása a zárt rendszer: a felhasználók a platformon belül hallgathatják meg a generált zenét, letöltésre és kereskedelmi felhasználásra csak fizetős csomagban van lehetőség. Az előadóknak külön hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy hangjukat vagy stílusukat betanítási adatként használják.

Az elárasztott piac

A ránk ömlő generatív zene a kisebb cégeket is érinti. A Deezer áprilisban jelentette be, hogy a naponta feltöltött új számok 44%-a teljes egészében AI-generált tartalom, júniusra ez az arány már meghaladta az 50%-ot. A hallgatottság ehhez képest elenyésző, mindössze 1–3%, és ennek is 85%-a csalásra utaló, botokkal generált lejátszás.

A platformok persze megpróbálnak védekezni. A Spotify áprilisban indította el a „Verified by Spotify” jelvény használatát, amely elkülöníti a valódi előadókat az AI-profiloktól, korábban pedig bevezette, hogy csak az évi ezer lejátszást elérő számok után jár jogdíj. Az énekhangok klónozása ugyanis egyben személyiségi jogi kérdés is: a „Fake Drake”-eset óta Tennessee állam ELVIS-törvénye védi a hangot vagyoni értékű személyiségi jogként, az amerikai szenátus pedig június 18-án egyhangúlag megszavazta a szövetségi szintű NO FAKES törvényt. (A Drake-esetről: 2023 áprilisában egy „Heart on My Sleeve” című dal futótűzként terjedt el a TikTokon, a Spotify-on és a YouTube-on. A számról mindenki azt hitte, hogy a két világsztár, Drake és The Weeknd legújabb közös slágere, miközben valójában egy Ghostwriter nevű anonim producer készítette. A saját maga által felénekelt és megírt sávokat AI hangmodellező szoftverrel alakította át úgy, hogy azok megtévesztésig hasonlítsanak a két énekes jellegzetes hangjára és stílusára.)

A magyar számla

Idehaza az Artisjus adatai élesen mutatják, kire száll a haszon. 2025-ben az egyesület 15,2 milliárd forint jogdíjat fizetett ki, 12%-kal többet, mint egy évvel korábban, a hazai szerzők részesedése pedig elérte a rekord 59%-ot. A számok mögött mély egyenlőtlenség húzódik: a 22 945 jogdíjas szerző közül mindössze 76-an keresnek az átlagbér kétszeresénél többet kizárólag jogdíjból, további 915-en érik el az átlagbér ötödét, a fennmaradó, mintegy 95% pedig csak szórványos bevételhez jut. Az Artisjus 2025 óta azt is megköveteli, hogy minden új mű bejelentésekor a szerző nyilatkozzon a generatív AI használatáról, és kollektíven élt a szöveg- és adatbányászati tiltakozás jogával is a teljes magyar repertoárra. Hiába tehát itthon is a sok generált dal, jogdíj szintjén kevés a haszonélvező.

Kié a kontroll?

A zeneipar esete újabb tanulságot hordoz magában: ugyanez a probléma vár a szoftveriparra, ha a bíróságok szűkítik a méltányos használat fogalmát, hiszen a kódgeneráló modellek betanítási adatai éppolyan kényesek, mint egy dalkatalógus. A tudományos kiadás világában pedig már tömegesen jelennek meg a mesterséges intelligenciával gyártott, úgynevezett „paper mill”, azaz tömeggyártott cikkek. Ez sokkal súlyosabb problémát jelent, mint hogy valaki a dolgozószobája csendjében gombnyomásra tucatnyi zenét produkál néhány perc alatt.

A közös nevező mindenhol ugyanaz. Aki nem tudja, miből merít a saját AI-rendszere, az egy napon maga is bíróság előtt találhatja magát. A vállalatok számára ez ma már konkrét infrastrukturális kérdés. A SERCO Informatika Zrt. AI és Innovációs üzletága szuverén, saját szerveren futó AI-megoldásokat kínál, ahol a betanítási és felhasználási adatok mindvégig a vállalat ellenőrzése alatt maradnak, nem egy külföldi platform szerverén. A zeneipar két éve mutatja meg, milyen drága a kontroll hiánya. Érdemes tanulni belőle, mielőtt a számla ideér.

A cikk megjelenését a SERCO Informatika Zrt. AI és Innovációs üzletága támogatta.

Fotó: Envato
 

Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Ne maradjon le semmiről...
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Kapcsolódó tartalmak