Így lett a buszbeszerzésből büntetőügy – a pécsi buszbotrány története

Meglehetősen abszurd jelenettel indult 2016 nyarán az a korrupciós ügy, amely máig nem zárult le jogerősen. Csengő András holland–magyar kettős állampolgár közel 900 ezer euró készpénzzel sétált be a hollandiai Woerden egyik bankfiókjába, majd nem a pénztárnál, hanem bankautomatákon keresztül kezdte befizetni az összeget. A művelet közel két óráig tartott, az egyik automata meg is telt, a banki alkalmazott pedig jelentette a gyanús tranzakciót. Csengő a pénz eredetére annyit mondott: eurolottón nyerte. A holland hatóságok hamar zárolták a számlát, és ezzel elindult egy nemzetközi nyomozás.

Az ügy teljes történetét a Szabad Pécs tényfeltáró cikkei alapján a Telex dolgozta fel, bemutatva, hogyan vezetett ez az epizód a 2015-ös pécsi buszbeszerzéshez. A nyomozás során ugyanis kiderült: a pénz a pécsi önkormányzati közlekedési cég, a Tüke Busz által lebonyolított Volvo-buszbeszerzéshez köthető, amely során a várost az ügyészség szerint több mint 600 millió forintos kár érte.

A háttérben az évek óta vergődő pécsi tömegközlekedési rendszer állt. A korábbi önkormányzati cég, a PK Zrt. felszámolás alá került, a város pedig lépéskényszerbe került: saját buszflottára volt szükség. Ekkor került képbe a holland Breda város lecserélt, 7–8 éves Volvo-flottája. A buszok jó állapotúak voltak, „aranykártyás” szervizelésük miatt pedig különösen vonzónak tűntek. A probléma nem is magával az ötlettel, hanem a megvalósítással kezdődött.

A közbeszerzést a bíróság később úgy értékelte, hogy annak feltételei szinte teljes egészében a holland buszokra voltak szabva, a jelentkezési határidő pedig irreálisan rövid volt. A pályázatra végül egyetlen cég jelentkezett: a holland Bus & Coach TRADE BV, egy tőkeszegény, gyakorlatilag egyszemélyes vállalkozás, amelynek nem volt saját flottája, viszont megállapodása igen a Volvóval. A cég a buszokat 7,74 millió euróért vette meg, majd közel 11 millió euróért adta tovább a Tüke Busznak.

A közvetítő több százmilliós hasznot realizált, miközben a buszok szállítását és átalakítását részben magyar alvállalkozók végezték, politikailag érzékeny kapcsolatokkal. A finanszírozás is furcsán alakult: bár az OTP olcsóbb hitelt kínált, végül egy drágább konstrukció mellett döntött a város, amellyel de facto ugyanúgy garanciát vállalt, csak épp több százmillió forinttal többet fizetett.

A hollandiai banki incidens után a hatóságok visszafejtették a pénz útját: szerb bankszámlák, thaiföldi cégek, színlelt szerződések és politikusokhoz köthető vállalatok nevei kerültek elő. A nyomozás végül gazdasági csalás és pénzmosás gyanújával vádemeléssel zárult négy ember ellen. Az elsőfokú eljárásban felmentések születtek, ám a másodfokon eljáró bíróság annyira súlyos hiányosságokat látott, hogy az egész ügyet újratárgyaltatta.

A szekszárdi bíróság végül öt év letöltendő szabadságvesztést szabott ki a két fő vádlottra, és elrendelte a Hollandiában lefoglalt közel 900 ezer euró visszautalását, valamint több százmillió forint kártérítés megfizetését. Az ítélet azonban nem jogerős, az ügy ismét a Pécsi Ítélőtábla előtt van.

Mondhatjuk, hogy a történet ezzel a végéhez közeledik, de több szálon így is nyitva marad, ugyanis a tárgyalások során több politikus neve is felmerült – köztük a fideszes Bánki Eriké –, tanúvallomásokkal, utazásokkal és ellentmondásos magyarázatokkal együtt, mégsem indult velük szemben eljárás. A bírósági indoklások alapján legalábbis nem zárható ki, hogy nem minden érintett felelősségét vizsgálták meg, és az is kérdés maradt, hogy egy esetleges új eljárásnál az elévülés még egyáltalán szóba jöhet-e.

Több mint tíz évvel a pécsi buszok beszerzése után így közel a jogerős ítélet, de nem feltétlenül minden válasszal együtt.

Fotó: Tüke Busz Zrt.