Orbán évtizedes lemaradással jött rá arra, hogy a vizet nem elvezetni, hanem megtartani volna szükséges

A Fidesznek kormányon 16 éve lett volna arra, hogy kialakítson és megvalósítson egy átfogó vízstratégiát, hiszen az egyértelmű volt, hogy a globális felmelegedés, valamint a csökkenő csapadék egyre aránytalanabb eloszlása miatt ez nem tűrhet halasztást. Mi történt helyette? Ezt igyekeztünk csokorba gyűjteni.

Orbán Viktor 2023-ban egy akkumulátorgyárakról szóló parlamenti vitában azt állította, hogy Magyarországnak vízfeleslege van, és a növekvő vízigény a csatornarendszeren keresztül kielégíthető. A 2024-es árvízvédekezés végén a miniszterelnök annak örvendezett, hogy Mohácsnál sikerült kikísérni a vizet az országból. A védekezés végső mérlegét sikeresnek nevezte, és kiemelte a vízügyesek, katonák és rendőrök munkáját.

„Magyarország megvédte magát az árvíz ellen” – jelentette ki diadalittasan Orbán, aki a következő év tavaszán a várható országos aszály miatt bejelentette az Aszályvédelmi Operatív Törzs létrehozását. A tavalyi nyár közepén pedig azt közölte a kormányfő, hogy az előzetes felkészülés és a víztárolás révén megkezdték az aszály elleni védekezést. Egy helyszíni interjúban elmondta azt is, hogy a csatornák feltöltését már az aszály előtt megkezdték, és a gazdáknak az ingyenes öntözővíz jelenti a legnagyobb segítséget. Továbbá beszámolt ötmilliárd forintról, 205 munkagépről és ezer ember mozgósításáról.

A miniszterelnök megvilágosodása 16 év kormányzás után

A választások előtt két héttel jött el az igazi megvilágosodás Orbán Viktor számára, amikor is egy mezőgazdasági rendezvényen mondott beszédében a következő kijelentést tette: 

Magyarország elvileg édesvíz-nagyhatalom, csak nem jól csináljuk.

Korábbi álláspontjához képest radikális szemléletváltást jelzett, hogy a kormányfő szerint a vizet nem elvezetni, hanem megtartani kell, ezért tározókra és csatornákra van szükség. 

Ezt azonban már tíz évvel korábban is tudnia kellett volna, ugyanis a 2017-ben elfogadott Nemzeti Vízstratégia is nagy hangsúlyt fektet.

A Nemzeti Vízstratégia csak papíron létezett

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter 2012 elején kijelentette, hogy a kormány megkezdte a nemzeti vízgazdálkodási és aszálystratégia kialakítását, amivel javítani kívánta a mezőgazdasági öntözés feltételeit. A 2013-as rekord magas dunai árvíz miatt Pintér Sándor belügyminiszter a veszélyhelyzet kiterjesztését kezdeményezte, a védekezés után az önkormányzati árvízvédelmet új rendszerbe kellett szervezni és állandó védműveket kellett építeni.

2016-ban a víz stratégiai erőforrásként jelent meg az Orbán-kabinet előtt, ebből kifolyólag a hosszú távú célok között szerepelt a vízkészletek védelme, a vízvisszatartás és az öntözés. Ebben az évben kezdődött el a Kvassay Jenő Terv előkészítése, amelyet a következő évben el is fogadtak. A vízgazdálkodást a kárelhárítás helyett egyre inkább a megelőzés, a készletgazdálkodás és a vízvisszatartás irányába kívánták elmozdítani.

A kormány 2019–2024 között 34,8 milliárd forintot irányzott elő az öntözési rendszerek helyreállítására, ez már Nagy István agrárminiszter idején történt. Az öntözésfejlesztés megkerülhetetlenné vált, a felszíni vízből történő öntözést és az öntözhető terület növelését kellett támogatni a kormányzati kommunikáció szerint. A 2022-es történelmi aszály arra ébresztette rá az Orbán-kormányt, hogy  az öntözés közérdek és a biztonságos élelmiszer-ellátás alapja. 

A cél az agrárium aszállyal szembeni ellenálló képességének növelése. A rendkívül alacsony vízszintek miatt komoly vízvisszatartási beruházásokra, tározókra és új vízfelületekre van szükség 

- olvasható egy kormányhatározatban. 2022 őszén az aszály elleni stratégia részeként a cél az volt, hogy a csatornahálózatot öntözésre alkalmassá tegyék, nagy kapacitású tározókat hozzanak létre, és emeljék a talajvízszintet. 

2023 májusában az agrárminiszter éles meglátása az volt, hogy „a termelés biztonságát ma már csak öntözéssel lehet fenntartani, ezért fel kell gyorsítani az öntözésfejlesztést”. Ez év őszén hazánk izraeli együttműködést keresett az öntözésfejlesztés és a víztakarékos agrártechnológiák területén.

2023 novemberében Nagy István azt is hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság és a vízügy együttműködésére, vízvisszatartásra és szemléletváltozásra van szükség. „A víz a fejlődést meghatározó erőforrás; a vízgazdálkodás, vízvédelem és víziközmű-szolgáltatás egy tárcához rendelése az elmúlt húsz év legjelentősebb vízügyi lépése” – ezt már egy állami ünnepségen mondta Lantos Csaba energiaügyi miniszter 2024. augusztus 20-án.

A Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság 2025 elején szökött szárba, tehát a NER utolsó előtti évében.

 „Az agrár- és vízügyi beavatkozásokat össze kell hangolni; a vízkészletek megőrzése és az aszályhoz való alkalmazkodás közös kormányzati feladat” – jelentette ki Nagy István, akinek a javaslatára 2025-ben is térítésmentes maradt az öntözővíz a gazdálkodóknak. Az ormánsági öntözésfejlesztés kapcsán a kormányzati kommunikáció azt állította, hogy már kevesebb víz folyik ki az országból, mint amennyi beérkezik; az aszályvédelmi intézkedésekhez víztározók és öntözőrendszerek épülnek. Hogy ez mennyiben fedte a valóságot, azt sajnos a saját bőrünkön érzékelhetjük 2026 aszályos és perzselő nyarán.