Vége van, Elnök úr! – Szíriában ledöntötték Aszad szobrait

"A szíriai tavasz fájdalmasan hosszan tartott. Többször is vérbe fojtották – akárcsak a magyar szabadságharcokat –, de 14 év önfeláldozó küzdelem után a rezsim mégis összeomlott. Ahogyan minden olyan rendszer, amely képtelen alkut kötni a népével." Khalid-Bethlen I. Imre írása a kontroll.hu-nak.

2011 március 15., Szíria. Az a nap, amikor megtört a félelem. Ekkor vonult a lakosság először utcára az 1970 óta uralkodó Aszad család ellen. Kezdetben békésen indultak a tüntetések, de a népfelkelés gyorsan eszkalálódott. Fél évvel később egy véres polgárháború alakult ki, amely során felélénkültek a nagyhatalmi hidegháborús ösztönök, beszivárgott a hegemón hatalmak érdekérvényesítése, és felütötte fejét a szélsőségességből kinőtt terrorizmus.

Tegnap, közel 14 évvel a forradalom kezdete után, a felkelők elérték Damaszkuszt. Az eddig megtörhetetlennek vélt Bassár Aszad elmenekült. De hogyan sikerült 10 nap leforgása alatt elfoglalni az ország teljes területét?

A történteknek az Aszad-rezsim bűnei adtak létjogosultságot. A tömeges letartóztatások, a mészárlások, a szőnyegbombázások, az infrastruktúra teljes lerombolása, az elnéptelenítés, a Kutuzov-féle felperzselt föld taktika és a tiltott vegyi fegyverek bevetése akkora sebet hagyott a társadalmon, hogy azt már nem lehetett begyógyítani. Minden egyes eleme megvolt, ami egy - hatalomba erőszakosan kapaszkodó - katonai diktatúrát fémjelez. Ezt fejelte meg Aszad kiszorulása a nemzetközi politikából, a szomszédos országok elégedetlensége, és a konszolidáció irányába tett törekvése teljes hiánya.

Az arab tavasz szíriai sikertelensége azonban elnyújtotta a háborút. Amikor már az felkelők felé billent a mérleg, megjelent az Iszlám Állam, bő három évet uralkodva Szíria és Irak egyes részei felett. Azt követően beavatkozott Irán, nemcsak milíciákat és fegyvereket dedikálva támogatásul, de kulturális háborút is indítva a szunniták és a síiták között. Amikor pedig az Aszad-rezsim ismét megdőlni látszott, Damaszkusz segítségül hívta Moszkvát. Ez a 2 tényező vált semmissé az elmúlt időszakban.

A november 27-ei offenzívát már hónapok óta tervezték. Egy - a háborúban felnevelkedett és megedzett – teljes nemzedék nőtt fel az Észak-Szíriai térségben, Idlib tartományban, amely az elmúlt évek gyűjtőhelye lett a többi szíriai tartomány elüldözött ellenzékének. Etnikai és felekezeti változatossággal. Az összehangolt támadás sikeréhez azonban szükség volt a kedvező geopolitikai tényezők összeállásához is.

Az orosz-ukrán háborúval leterhelt Moszkva fokozatosan csoportosította át az ütőképes egységeit Szíriából. A légierőt az ukrán frontra, a Wagner-csapatokat fél tucat afrikai országba. Ezzel párhuzamban Irán az október 7-i konfliktus után súlyos izraeli szorítás alá esett. Ennek eredményeképp a Teherán által finanszírozott és felfegyverzett Hezbollah is kénytelen volt átvonni az erőit Szíria északi területeiről a déli tartományokba. Mindezek után hiába repült ki Aszad Moszkvába Putyinhoz júliusban, hiába hívta meg Aszad az iráni külügyminisztert, Abbas Araghchit Damaszkuszba december 2-án, és hiába küldte ki külügyminiszterét, Bassam al Sabbaghot Bagdadba tárgyalni az iraki kollégájával, Fuad Husszeinnel december 6-án, a segélykiáltásokra nem nyújtottak felé kezet. 

Ezt fejelték meg a Szíria szomszédaiba begyűrűzött tarthatatlan negatív hatások: az Izrael épségét fenyegető Hezbollah-csapatok támadásai. A jordániai közbiztonságot és lakosságot mérgező, a szíriai hegyvidéken gyártott kábítószer-szállítmányok és drogkartellek. Mindeközben Törökországban 3 millió regisztrált menekült okoz belpolitikai fejfájást Erdogánnak, aki számára kiemelten fontossá vált a háború által elüldözött családok hazatelepítése.

Ezzel kapcsolatban a Dohai Fórum sajtótájékoztatóján vasárnap a török külügyminiszter, Fiden Hakkan azt nyilatkozta: többször is próbálkoztak konszolidálásra ösztönözni Aszadot, mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem fog menni. Ezért járultak hozzá a fegyveres ellenzék egyesítéséhez és az offenzíva megkezdéséhez. Fiden Hakkannal  – aki jelen pozíciója előtt a Török Nemzetvédelmi Szolgálat Igazgatója volt  – személyesen is volt lehetőségem tárgyalni 2013-ban. Mivel övé volt a szíriai mappa, kinevezése jelképesen szimbolizálja a helyzet érzékenységét. A Reuters újságírójának kérdésére elsőre azt felelte, nem tudja pontosan megválaszolni, hol van Aszad, majd azzal folytatta: “Erről egyelőre nem nyilatkozhatok”. Ez arra enged következtetni, hogy ők tudják merre lehet. Időközben ki is derült: a szír elnök Moszkvában kért menedéket. A felkelők hírszerzési forrásai szerint az ország aranytartalékát is magával vitte. Az Arab Liga tagállamai szintén igyekeztek normalizálni kapcsolatukat Damaszkusszal, de Aszad képtelen volt értékelhető ajánlatot felmutatni.

Ami felkelők hadvezérét, Abu Mohamed Al Joulanit illeti, feltárta valódi nevét: Ahmed Al Share. A korábban az iszlamista szélsőségeiről elhíresült vezető egy jó ideje próbálta már elfogadhatóvá tenni magát. Utasításba adta ki a vallási és az etnikai kisebbségek sérthetetlenségét, az állami intézmények megóvását, és kiegyezett a jelenlegi miniszterelnökkel, Mohamed Ghazali Al Jalalival, hogy az átmeneti kormány fölállásáig továbbra is ő felügyelheti a minisztériumokat.  Nemcsak Ankarától kapott zöld lámpát, de mivel Trump beiktatásaig a Biden adminisztrációnak nem maradt több kockáztatni valója – ha esetleg nem úgy sikerül a hadművelet, hogy az mindenki számára kedvező legyen – lényegében Washington jóváhagyása is meglett.

Ebben a csillagállásban több mint 5 évtized Aszad-uralom után sorban dőltek le a városokban ékeskedő gigantikus szobrok. Az emberek mindenhol az utcára vonultak ünnepelni. A felkelők komolyabb összecsapások nélkül oszlatták fel Aszad hadseregét, menekülésre bírták a Hezbollah-csoportokat és az iráni fegyvereseket. Elfoglalták a katonai bázisokat és felnyitották a föld alatti börtönöket, ahonnan több éve fogva tartott nőket engedtek ki. Köztük olyanokat is, akik fogságban szültek és évek óta acélzárkában nevelték gyermekeiket.

A szíriai tavasz fájdalmasan hosszan tartott. Többször is vérbe fojtották – akárcsak a magyar szabadságharcokat –, de 14 év önfeláldozó küzdelme után a rezsim mégis összeomlott. Ahogyan minden olyan rendszer, amely képtelen alkut kötni a népével.
 

K. Bethlen Imre