A populista vezetők áttörése miatt válaszút elé érkeztek az illegő-billegő demokráciák

Novemberben a világ legerősebb demokráciája egy olyan embert választott következő elnökévé, aki a legutóbbi elnökválasztás eredményének az erőszakos megváltoztatására törekedett. 2024 decemberében a dél-koreaiak elözönlötték a törvényhozást, hogy megakadályozzák elnökük hadiállapot bevezetésére tett kísérletét. A kaliforniai SFGate cikke egy olyan évet összegez, amely minden oldalról próbára tette a demokratikus berendezéseket.

„Az idei évben a világ lakosságának 60 százalékát érintő választásokon a kihívó pártok és vezetők megverték a hatalmon lévőket, ami a koronavírus járvány nyomán elterjedt elégedetlenséget jelzi. A demokrácia megfelelő működésének a lényege egyben az is, hogy a polgároknak lehetőséget ad arra, hogy leváltsák az őket kormányzó személyeket. Így 2024 egy olyan év lett, amelyben a demokrácia állapota egyszerre hasonlít egy félig tele és félig üres pohárhoz” – írja cikkében Nicholas Riccardi.

Ázsiától Afrikán át Amerikáig a demokrácia működésének megőrzése végett a polgároknak a puccskísérletekkel vagy a tekintélyelvűséggel szembeni kiállására is akadt példa. Ugyanakkor az új rezsimek némelyike kifejezetten tekintélyelvű irányt vett, a 2024. esztendő pedig három kiemelkedően fontos demokratikus országban is (Kanada, Franciaország és Németország) politikai káosszal zárul.

A demokrácia válaszútja az Egyesült Államokban

Donald Trump az első elnöki ciklusát azzal fejezte be, hogy megpróbálta semmissé tenni a Joe Biden elnökkel szembeni vereségét, és támogatók dühös tömegét tüzelte fel, akik közül néhányan aztán megrohamozták a Capitoliumot. Így próbálták erőszakkal megakadályozni, hogy a Kongresszus hitelesítse Biden győzelmét. Ez vetett véget annak a hosszú amerikai hagyománynak, hogy a hatalom békésen átszáll az egyik elnökről a másikra. Ennek ellenére az idei amerikai választók újabb esélyt adtak Trumpnak még annak dacára is, hogy megtorlással fenyegetőzött vélt vagy valós politikai ellenfeleivel szemben. A szavazók nem hallgattak azokra a figyelmeztetésekre sem, hogy Trump mekkora veszélyt jelent a demokráciára, inkább az infláció miatti frusztráció és a Biden hivatali ideje alatt felpörgő illegális migráció hajtotta őket az urnákhoz.

„Ilyen egy demokrácia működés közben: a választók dönthetnek úgy, hogy kidobnak a hatalomból egy kormányzó pártot, még akkor is, ha tudják jól, hogy az veszélyes következményekkel járhat. A félig teli pohár álláspontja Donald Trump idei sikeréről nem más, minthogy a győzelme teljesen demokratikus keretek között született.”

Trump 2016-os győzelmét az ország 18. században íródott alkotmányának egy olyan furcsasága tette lehetővé, amely az elnökséget nem a szavazatok többsége alapján ítéli oda valakinek, hanem az nyer, aki az államonként felálló elektori kollégiumi szavazatok többségét bezsebeli. 2024-ben viszont nem volt semmilyen kérdés: Trump minden tekintetben fölényes győzelmet aratott. A latin-amerikai és a színesbőrű szavazók körében is növelte előnyét. Magas részvételi arány mellett győzött, megcáfolva azt a régóta élő mítoszt, hogy az amerikai konzervatívok megizzadnak, ha túl sokan mennek el szavazni.

A tekintélyelvűek térnyerése az egész világon jellemző
 

A választások utáni csendes időszak bizonyos mértékig illúzió. Ha Trump veszített volna, ő és szövetségesei készen álltak volna arra, hogy elvitassák Kamala Harris győzelmét, nem mintha a mostani győzelemmel eltörölték volna az antidemokratikus tendenciákat. A republikánusok győzelme hozzájárult ahhoz, hogy zűrzavart idézzen elő Kanadában, ahol Justin Trudeau miniszterelnök kormányát megrázta az, hogy lemondott a pénzügyminisztere a régi új amerikai elnök által bevezetni kívánt vámok kezelésével kapcsolatos nézeteltérések miatt. Németország kormánya pedig összeomlott a jövő évi választások előtt, ami zavarokat okozott Európa legnagyobb gazdaságában, alig két héttel a franciaországi hasonló politikai összeomlás után.

A visszatérő amerikai elnök a nyugati országokban teret nyert új vezetők hullámának a része, akik közül néhányan a politikai elemzők megítélése szerint antidemokratikus hajlamúak, még akkor is, ha legitim választásokon diadalmaskodnak, mivel arra törekszenek, hogy lebontsák a fékek és ellensúlyok rendszerét, amely a legfontosabb biztosítéka annak, hogy bárki elzavarható legyen a hatalomból.

Egy antidemokratikus ikon: Orbán Viktor
 

„Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Trump egyik fő támogatója, ennek a mozgalomnak az egyik ikonja, miután átalakította országa igazságszolgáltatását, választási térképeit és médiáját, hogy szinte lehetetlenné tegye az ellenzék győzelmét. Két évvel ezelőtt az Európai Unió törvényhozói kijelentették, hogy Orbán demokráciából „a választási autokrácia hibrid rendszerévé” alakította át országát” – írja Nicholas Riccardi. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy Szlovákia magát baloldalinak mondó, oroszbarát miniszterelnöke, Robert Fico is ebbe az irányba tart. A konzervatív populista pártok a júniusi európai uniós parlamenti választásokon is teret nyertek.
A Trump-jelenség egy másik, a demokrácia szempontjából aggasztó tendenciára is rávilágít: a választások körüli erőszakhullámra. A tüntetőkkel vagy migránsokkal szembeni erőszakra buzdító retorikája miatt is rendkívül megosztó milliárdos elnökjelölt két merényletkísérletnek is célpontja volt.

A washingtoni székhelyű Freedom House szerint az év 62 választása közül 26-ban világszerte erőszakos cselekmények zajlottak, köztük a helyi jelöltek elleni támadások Mexikóban és Dél-Afrikában, valamint a csádi szavazóhelyiségekben elkövetett erőszakos cselekmények. Robert Fico ellen is életveszélyes merényletet követtek el Szlovákiában.

Mindez a demokrácia iránti lelkesedés jelentős visszaesésével párhuzamosan történik. A Pew 24 országra kiterjedő, az év elején közzétett felmérése szerint a demokráciával világszerte széles körben elégedetlenek, a választók átlagosan 59 százaléka aggódik amiatt, ahogyan a demokrácia működik az országában, miközben gazdasági aggodalmak és a politikai elitektől való elidegenedés érzése egyre csak erősödik.

A demokrácia nem statikus állapot
 

A demokrácia számára mégis van egy egyértelmű pozitívum a cikk szerzője szerint. Ugyanaz a Pew-felmérés, amely szerint a demokrácia vonzereje csökkent, azt is megállapította, hogy továbbra is messze a legkedveltebb kormányzati rendszer világszerte. Nem Dél-Korea volt az egyetlen meghiúsult kísérlet a demokrácia felszámolására. 

Bolíviában júniusban a hadsereg megpróbálta leváltani Luis Arce elnököt, páncélozott járművekkel berontva a kormánypalota ajtaján. A puccsra készülő csapatok azonban jobb belátásra tértek, miután Arce új parancsnokot nevezett ki, aki visszarendelte őket.

Bangladesben a munkavállalók jogkörének korlátozása miatti tiltakozások a Sheikh Hasina miniszterelnök 15 éve tartó uralma miatti látványos csalódottsággá nőttek, és meg is megdöntötték a rendszerét, arra kényszerítetve a kormányfőt, hogy elmeneküljön az országból. 

Szenegálban az ország elnöke megpróbálta elhalasztani a márciusi választásokat, de a legfelsőbb bíróság ezt felülbírálta, és a választók egy nagyrészt ismeretlen ellenzéki vezetővel váltották fel, aki nemrég szabadult a börtönből. 

Botswanában és Dél-Afrikában az évtizedek óta uralkodó pártok a választások elvesztése után félreálltak, vagy erőszak nélkül átadták a hatalmat.

„A demokrácia nem statikus. Egészsége mindig a következő választásoktól függ. A német kormány bukása és a kanadai kormány esetleges összeomlása lehet, hogy csak a demokrácia működése, amely lehetőséget ad a választóknak, hogy új vezetőket válasszanak, vagy eggyel több tekintélyelvű rendszert vezethetnek be” – vonta le a következtetéseket Riccardi.

Borítókép: Facebook/Németh Zsolt