A meglepő választások éve volt 2024 a világpolitikában

Az óesztendő akár választások éveként is bevonulhatna a történelemkönyvekbe. Az nem okozott senkinek sem meglepetést, hogy Oroszországban Putyin maradt az elnök, és még az is várható volt, hogy Erdogan súlyos presztízsvereséget szenved a török önkormányzati választásokon, de az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában alaposan megváltozott az eddigi politikai felállás, és az idei EP-választások pedig egy új trendet jeleznek Európában is.

Európai Unió: tagállamok patriótái, egyesüljetek!

A választások évében természetesen az egyik legnagyobb érdeklődés az Európai Unió új parlamentjének megválasztását övezte. Amellett, hogy nálunk ebből a választási kampányból és a szavazás eredményéből egy új, jelenleg már a kormánypártok hatalmát közvetlenül fenyegető politikai formáció született és nőtt fel, ha a nagyobb képet nézzük, az Unióban egy radikális jobboldali előretörést tapasztalhatunk. Ebből született meg az új Európai Parlamentben a Patrióták Európáért frakció is, melyet az Európai Néppártból sajátos módon távozó Fidesz, valamint az osztrák parlamenti választásokon is előretört Herbert Kickl fémjelezte FPÖ, és a cseh Andrej Babis vezette ANO alapított.

Ez az új formáció az eddig szélsőségesnek elkönyvelt ID és ECR frakciókból kezdett el pártokat elszívni, a nyár végére pedig a harmadik legnagyobb pártcsaláddá duzzadt az EP-ben. Georgia Meloni pártja ugyan végül kimaradt, de a kisebbik olasz kormánypárt, az Olasz Liga és a Fidesz által többször támogatott Marine Le Pen pártja, a francia Nemzeti Tömörülés is csatlakozott. Hiába ért el az Alternative für Deutschland, röviden AFD párt jelentős győzelmeket a novemberi német tartományi választásokon, Európában a nagy pártok kihátráltak a szélsőjobboldali párt mögül, ugyanakkor a német kormánykoalíció összeomlása okán rájuk is érdemes lesz figyelni 2025-ben.

Egyesült Államok: a második Trump-adminisztráció eljövetele

Az Egyesült Államokban is kiderült az, amit a magyar ellenzék tizennégy év alatt sem értett meg: valami, vagy épp valaki ellen meghatározva magad, valódi tartalom nélkül nem lehet választást nyerni. Kamala Harrisnek sem sikerült. Hiába a szinte már komikusan a „kék fal” államok átlagszavazóját reprezentáló alelnökjelölt és az elemzők állítása szerint megnyert televíziós vita, valamit mindenképpen ígérni kell, ami beindítja a választópolgárok mechanizmusait. Trump pedig pontosan ezt tette.

Az importvámok felpörgetése, az eddiginél is keményebb kiállás Kína ellen, az illegális bevándorlással szembeni, az előző ciklusánál is erősebb fellépés, ezek olyan üzenetek voltak, melyeket hallva a szavazópolgárok a fülkéhez fáradtak. Nem szabad elfelejteni a gazdasági helyzetet sem. Az idei harmadik negyedévet nézve 2,8%-os GDP-növekedésről beszélhetünk, viszont az Egyesült Államokat is érintette a megnövekedett infláció az elmúlt években. Tehát hiába a növekedés, az árak nem mentek lejjebb. Ez pontosan elég volt ahhoz, hogy a “rosszabbul élünk, mint négy éve” szlogennel is fémjelezhető Trump-kampány sikert arathasson.

Hiába örül ugyan Trump visszatérésének látványosan Orbán Viktor, a második Trump-kormány tervezett intézkedései alapján van, ami miatt aggódhatna is. Ha az Egyesült Államok tényleg tíz százalékos importvámot vet majd ki az Európai Unióból érkező termékekre, az rövidtávon is érezhető hatással lesz az uniós gazdaságra, benne leginkább a német iparra, így áttételesen a magyar pénzügyi helyzetre is. Így hát amíg a jóbarátságnak közvetett, a politikai manőverezésben tagadhatatlanul pozitív hatásai lehetnek, Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter bizonyára fogni fogja a fejét, ha a régi-új amerikai elnök jövőre betartja az ígéreteit.

Egyesült Királyság: a toryk elbúcsúztak, de mi maradt utánuk?

A brit Konzervatív Párt, becenevükön a “tory” párt vezetője, Rishi Sunak úgy döntött, megpróbálja visszafoglalni július 4-ét az amerikaiaktól. Épp szakadt az eső, mikor kilépett Downing Street 10. szám alatti ideiglenes otthonából, hogy bejelentse: előrehozott választásokat fognak tartani. Ekkora már kormányának a népszerűsége teljesen összeomlott, úgy nézett ki, a munkáspárt jelentős győzelmet fog aratni. Hiába kaptak ugyan kevesebb szavazatot, mint az előző választáson, a Labour így is beteljesítette sorsát és meghatározó sikert él el. Négyszázkettő helyet hódítottak el a brit alsóházban.

Sir Keir Starmer kormánya ugyanakkor nem hozta el egyelőre a várt előrelépést. A miniszterelnök személyét már a választáskor unalmasnak tartották, sokan pusztán a változás miatt támogatták. Keir Starmer nem lett izgalmasabb vagy karizmatikusabb, viszont fejlődés sem igazán történt, a brit gazdaság a második félévben is csak tovább szűkült, ráadásul a miniszterelnök körül olyan botrányok is kitörtek, mint például az, hogy milyen mértékben fogad el ajándékokat. A jelenlegi helyzetből leginkább a Reform UK és vezetője, Nigel Farage profitál igazán.

Nigel Farage a Brexit egyik mérnöke volt. Kezdettől fogva támogatta az elszakadást az Uniótól, EP-képviselőként nem riadt vissza az olyan kijelentésektől sem, miszerint Belgium nem egy ország. A Reform UK egy populista jobboldali, EU-ellenes, bevándorlásellenes párt. Hasonlóan több politikai formációhoz, melyek ugyanezeket a szlogeneket tűzték mostanában a zászlajukra, ők is jelentős mértékben erősödtek 2024-ben. Vannak olyan kutatások, amelyek szerint már megelőzik a Konzervatív Pártot, Farage pedig azt állítja, a Reform UK mostanra nagyobb tagsággal rendelkezik Nagy-Britanniában, mint a toryk.

Román elnökválasztás: a post-truth korszaka

Az egyszerre megtartott önkormányzati és EP-választás mellett Romániában idén parlamenti és elnökválasztást is rendeztek. Az elnökválasztás első fordulójának eredménye jelentős meglepetést hozott: a november elején tartott voksolást az a Calin Georgescu nyerte, akit előtte a közvéleménykutatók a hatodik helyre mértek. A második helyen Elena Lasconi liberális politikus futott be.

Georgescu győzelme több szempontból is érdekes. Kampánya letarolta a TikTok-ot, itt tett igazán szert népszerűségre. Azóta kiderült, hogy ezt nagyrészt orosz álprofilokkal érte el. A taktika pusztán annyi volt, hogy rengeteg beregisztrált, de soha nem használt profilt vettek elő az oroszok, ezek pedig kórusban kezdtek el Georgescu támogató tartalmakat megjeleníteni, ezzel növelve a jelölt népszerűségét, legalábbis ez áll a román titkosszolgálatok jelentésében.

Érdekes továbbá az is, hogy a radikális jobboldali, oroszbarát, EU-ellenes politikus úgy tudta magát a teljes establishment ellen meghatározni, hogy ő maga is évtizedek óta politizál ugyanazon rendszerben, mely ellen most pozícionálta magát. Továbbá Georgescu olyan összeesküvés-elméleteket is terjesztett, miszerint a koronavírus valójában nem létezik, a holdraszállás nem történt meg, a Pepsi termékeiben pedig nanochipek vannak, ezért azokat nem szabad fogyasztani.

Az elnökválasztás eredményét a román alkotmánybíróság ugyan törölte, ezzel a teljes jelöltállítási folyamatot újraindítva, ugyanakkor ezzel a furcsa választási kampánnyal Románia megtapasztalhatta, milyen a post-truth, az igazság utáni világ, melyben a tényszerű állítások háttérbe szorulnak, helyüket pedig az érzelmi reakciókat kiváltó történetek és elméletek veszik át.