Teherán komoly engedményeket kaphat az amerikai–iráni alku részeként

A CNN megszerezte annak a 14 pontos amerikai–iráni megállapodástervezetnek a szövegét, amely a két ország közötti háború lezárásáról, a Hormuzi-szoros újranyitásáról, Irán részleges pénzügyi tehermentesítéséről és a nukleáris program jövőjéről szól.

A dokumentumot ugyan hivatalosan még nem hozták nyilvánosságra, de a CNN állítása szerint a tervezetet egy amerikai tisztviselőtől kapták meg, tartalmát pedig egy, a G7-csúcson jelen lévő diplomata, valamint két másik, a tárgyalásokra rálátó diplomáciai forrás is megerősítette. A csatorna ugyanakkor hozzáteszi, hogy nem biztos, hogy a birtokukba került szöveg szó szerint megegyezik majd a pénteken Svájcban aláírásra váró végleges memorandummal, mivel a technikai részletek véglegesítése még zajlik.

A Fehér Ház egy szóvivője azt közölte, hogy a kiszivárgott szöveg nem tükrözi a tényleges memorandumot, illetve az iráni félhez köthető Tánszim hírügynökség szintén pontatlannak nevezte a kiszivárgott változatokat. Amerikai tisztviselők a CNN-nek arról beszéltek, hogy a memorandum önmagában inkább politikai dokumentum, és nem tartalmazza azokat a háttérben tett vállalásokat, amelyek szerintük különösen az iráni nukleáris program jövője szempontjából fontosak.

A tervezet első pontja szerint Irán és az Egyesült Államok, valamint a jelenlegi háborúban érintett szövetségeseik az aláírás után azonnali és tartós tűzszünetet hirdetnének minden fronton, Libanont is beleértve. A felek vállalnák, hogy nem indítanak egymás ellen ellenséges akciót, és tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől vagy az erő alkalmazásától. Ez azonban önmagában nem jelenti feltétlenül azt, hogy Izrael is minden Libanonhoz köthető katonai műveletét leállítaná, különösen akkor, ha saját biztonsági érvkészletére hivatkozva külön értelmezi a megállapodás hatályát. Vagyis a szöveg Libanont is nevesíti, de a végrehajtás egyik kényes kérdése éppen az lehet, hogy Izrael milyen mértékben tartja magára nézve kötelezőnek ezt a vállalást.

A tervezet második pontja a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartásáról szól, mely szerint Irán és az Egyesült Államok vállalná, hogy nem avatkozik be egymás belügyeibe. Ez azért lényeges elem, mert az amerikai–iráni szembenállásnak régóta része a rendszerváltással, regionális befolyással és proxyháborúkkal kapcsolatos kölcsönös vádaskodás.

A megállapodás egyik legfontosabb gyakorlati része – nem meglepő módon – a Hormuzi-szoroshoz kapcsolódik. A dokumentum szerint az Egyesült Államok a memorandum aláírása után feloldaná a tengeri blokádot, és legfeljebb 30 napon belül helyreállítaná a hajóforgalmat a háború előtti szinthez hasonló kapacitásra. Washington azt is vállalná, hogy a végleges megállapodás után 30 napon belül kivonja erőit a környező területekről.

Irán ezzel párhuzamosan azt vállalná, hogy biztosítja a kereskedelmi hajók mozgását a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl között. A szöveg szerint a forgalmat szintén 30 napon belül kellene visszaállítani a háború előtti szintre, figyelembe véve a technikai akadályok eltávolítását és az aknamentesítést. Ez különösen fontos pont, mert a Hormuzi-szoros a világ egyik legérzékenyebb tengeri kereskedelmi útvonala, és bármilyen fennakadás gyorsan hatással lehet az olajpiacokra is.

A tervezet gazdasági része komoly engedményeket tartalmazna Teherán számára. Például az Egyesült Államok vállalná, hogy regionális partnereivel közösen átfogó rehabilitációs és gazdaságfejlesztési tervet dolgoz ki Irán számára, legalább 300 milliárd dolláros finanszírozással, amelynek pontos végrehajtási mechanizmusát a végleges megállapodás részeként, 60 napon belül kellene kidolgozni.

Washington továbbá vállalná, hogy a végleges megállapodásban rögzített ütemezés szerint megszünteti az Iránnal szembeni szankciókat, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsának és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséghez kapcsolódó testületeknek az intézkedéseit, valamint az amerikai elsődleges és másodlagos szankciókat is.

A memorandum külön kitérne az iráni olaj exportra is. A szöveg szerint az amerikai pénzügyminisztérium már a memorandum aláírása után mentességeket adna az iráni nyersolaj, petrolkémiai termékek és származékaik exportjára. Ezek a mentességek nemcsak magukra a termékekre vonatkoznának, hanem a kapcsolódó banki, biztosítási, szállítási és egyéb szolgáltatásokra is. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy Irán már a végleges megállapodás előtt könnyebben tudna visszatérni a nemzetközi energiapiacra.

A tervezet szerint Irán hozzáférhetne azokhoz a pénzeihez is, amelyeket eddig befagyasztottak vagy csak korlátozottan használhatott. A szöveg alapján ezek az összegek teljesen felszabadulnának, az amerikai fél pedig kiadná az ehhez szükséges engedélyeket. A pénzek felhasználásáról az iráni jegybank dönthetne.

A nukleáris kérdésben a memorandum viszonylag óvatosan fogalmaz. Fontos pont, hogy Irán ismételten kijelentené, hogy soha nem fog atomfegyvert előállítani. A felek ugyanakkor a végleges megállapodásra hagynák az olyan kulcskérdések rendezését, mint az iráni dúsított urán sorsa, illetve Teherán nukleáris szükségleteinek pontos meghatározása. A CNN is kiemeli, hogy a tervezet nem tartalmaz konkrétumokat arról, mi történne Irán magasan dúsított uránkészletével, amely a tárgyalások egyik legérzékenyebb pontja lehet.

A memorandum átmeneti időszakot is meghatározna, így például a feleknek legfeljebb 60 napjuk lenne arra, hogy kidolgozzák a végleges megállapodást, amelyet közös megegyezéssel meg is lehetne hosszabbítani. Addig Irán fenntartaná nukleáris programjának jelenlegi állapotát, az Egyesült Államok pedig nem vezetne be új szankciókat, és nem erősítené katonai jelenlétét a térségben.

A tervezet szerint a végrehajtást külön mechanizmus felügyelné, a végleges megállapodást pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsának kötelező erejű határozata is megerősítené. Ez arra utal, hogy a felek nem pusztán kétoldalú politikai nyilatkozatban gondolkodnak, hanem olyan nemzetközi jogi keretben, amelyet nehezebb lenne később egyoldalúan felrúgni.

A CNN cikke szerint ugyanakkor a dokumentum körül már most heves politikai viták alakultak ki. Az amerikai tisztviselők igyekeznek is kisebbíteni a kiszivárgott szöveg jelentőségét, illetve a legnagyobb kérdés így továbbra is az, hogy a politikai áttörésből valóban végrehajtható megállapodás lesz-e, és hogy a térség többi szereplője, mindenekelőtt Izrael, hogyan reagál majd a vállalásokra.

Fotó: James Hunter / Facebook