Nem érdemes kukoricázni a kurzuskegyencnek egy reaktivált nyugdíjassal

"A szobor" egy groteszk és csavaros történetvezetésű szatíra a jelenkori Magyarországról, annak minden abszurditásával és tragikomikus vonásával együtt. A film főszereplője egy nyugalmazott postás, akire hirtelen egy új feladat hárul: a nemzeti összetartozást kifejező szobor intenzív őrzése, hiszen annak a biztonsága tulajdonképpen a nemzet megmaradásának a záloga, legalábbis ezt harsogja róla a propaganda éjt nappallá téve.

Fülöp Dezső (Cserna Antal) életének java része úgy szelelt el, hogy semmi érdemleges nem történt vele. Nem sikerült karriert építenie, és el volt átkozva a nőknél is, emiatt utódokkal sem gazdagíthatja az édes anyaföldet. Toxikus édesanyja (Weisz Ildikó) viszont elég energiával bír még ahhoz, hogy napról-napra szembesítse idősebbik fiát egy eltékozolt élet porosodó roncsaival.

Ebbe a monotóniába hasít bele az új feladatkör, ami az ingerszegény nyuggerlétbe egyértelműen pezsgést vihet, hősünk önbizalmát pedig látványosan felszínre hozhatja, hiszen akinek fontos a munkája, annak az önérzete is méltán fokozódik, amit a Bëlga már annyira szépen megénekelt a Kalauz című örökzöldben. Fülöp úr igyekszik is felhívni az arra kóricáló honfitársai figyelmét, hogy a szobor vonzáskörzetében tartsák tiszteletben a nemzeti érzületet, amibe például a csókolózás nem fér bele még abban az esetben sem, ha egy heteró pár ragadtatja el magát ilyen formában. 

A magyar társadalommal viszont az a probléma, hogy még mindig nem eléggé egyformák benne az emberek, holott tett erre kísérletet Rákosi, majd Kádár is, akinek a legtöbb idő jutott, de még neki sem jött össze a mutatvány. A NER elmúlt 15 évében újból ránk sötétedett a homogenizáció bornírtsága, de most is akadnak olyanok, akik ezt képesek kimozogni, és még jól is áll nekik a rezsimtől való határozott távolságtartás. 

Felforgatók persze minden korban léteznek, így a filmből sem maradhat ki a rózsaszín inges „magyar Danton”, aki azonnal fel is fedi, hogy miért is viseli ezt a göncöt, és nem szokványos magyarázattal szolgál. A szoborőri lét idilli nyugalmát abszurd módon az alkotóval történő személyes találkozás kezdi ki, hiszen az arrogáns rezsimszobrász porig alázza hősünket, aki csak a közszolgálati híradóban lel vigaszra, amely folyamatosan azt sulykolja, hogy hazánkban minden működik, a külföld pedig folyamatosan hanyatlik.

Baljós előjelek: esernyő és pizsama munkaidőben

Van egy pont viszont, ahol mindenki képes kifordulni magából, és ez az a pillanat, amikor gyökeres fordulatot vesz a film is, hiszen a szikrázó napsütésben nyitott esernyővel elindulni a munkahelyre ráadásul egy old school pizsamában nem biztos, hogy az előléptetés előszobája lesz Fülöp Dezső számára, de ez már egyáltalán nem is fontos a számára, hiszen életében először szánja rá magát egy akkora dobásra, aminek nagyon komoly hatása lesz minden szempontból.

A Szobor alkotói Galkó Katalin és Kaló B. Péter, amiben bemutatják egy idős férfi lelki küzdelmét. Ez a kudarcos élet már kódolva volt a bölcsőtől a folyamatosan lenéző és gúnyos megjegyzéseket tevő anya miatt is, aki az életrevalóságot szipolyozta ki a fiából, és egy pillanatra sem volt képes segítő kezet nyújtani felé, hiszen beleragadt a bántalmazói szerepbe. A végkifejlet ebből kiindulva viszont kifejezetten meglepő és felkavaró, hiszen a férfi látványosan átlépi benne a saját korlátait, olyan mintha már nem is önmaga volna. Lehet, hogy így hatott rá a konteóhívő művész barátja által említett „hajméreg”, amelynek hatóanyaga képes bejutni az agyunkba? Mindenesetre ez a metamorfózis a mértékét tekintve csak a Breaking Bad kémiatánáráéhoz mérhető.

Az In Ferus Film egy 2007 óta működő független társulat, amelyet a rendezőpáros alapított azzal a céllal, hogy a teljes alkotói szabadság megtartásával bárki filmet készíthessen. A Szobor elérhető a Patreonon, ahol egy jelképes összeg kifizetése után többször is újra lehet nézni az opust. 

Fotó: In Ferus