A digitális zajban még fontosabb a lélek hangja, a költészet

Ma van egyik legnagyobb költőnk, József Attila 120. születésnapja, amely 1964 óta a magyar költészet napja is egyben. Hamvas Béla 1935-ben A költészet értelme című esszéjében így vall:

„A költő nem produktum, nem a kor tényezőinek többé-kevésbé való összefoglalása, nem eredmény, nem tünet: a költő az emberiség vezetője, géniusza, világító lángja. A költészet nem termék, hanem az élet ihlete, az a rejtelmes képesség, amelyik az életet fölemeli, ami hangsúlyozza, hogy az élet öröm, aminek varázsa átragyogja az embert.”

A kontroll.hu-nál hiszünk abban, hogy a valódi érték nem a felszínen, hanem a mélyben rejlik. A költészet pedig éppen ilyen: nem a csillogó frázisokról, hanem a mögöttük lévő igazságról szól. Arról a képességről, hogy néhány jól megválasztott szóval egy egész világot tárjanak fel, egyetlen sorral megérintsék a lelkünket.

Lehet, hogy a mai digitális zajban néha elveszik a versek hangja. A gyors üzenetek, a tömör bejegyzések korában talán úgy tűnhet, a költészet valami régimódi dolog. Pedig éppen most van rá a legnagyobb szükségünk. Szükségünk van arra a lassúságra, arra a mélységre, amit egy vers kínál. Szükségünk van arra, hogy valaki más szavaival lássunk rá a saját érzéseinkre, a saját kérdéseinkre.

A költészet nem feltétlenül szépelgés. Lehet kíméletlenül őszinte, lehet provokatív, lehet éppen olyan zavarba ejtő, mint maga az élet. De mindig van benne valami igaz, valami emberi. Valami, ami emlékeztet minket arra, hogy nem vagyunk egyedül a gondolatainkkal, a küzdelmeinkkel, a vágyainkkal.

A tartalom mellett a forma is legalább olyan fontos a költészetben. Faludy György például így világította meg a szonett rímvariációinak mélyebb értelmét:

"Ez a tizenkettes oszlop a jóval szokványosabb, háromrímes variációkat adja. Mint például az aba-bbc-t. Ezt Shakespeare használta szonettjeiben. Én a kevésbé szokványos aba-cbc-t kedvelem, a rezignált abc-bac-t, a melankolikus abc-bca-t, de mindenekfölött az aba-ccb-t, a kiáltást az örökkévalóságba.”

Továbbgondolva Faludyt, nem csak az aba-ccb rímvariáció, hanem maga a költészet is kiáltás az örökkévalóságba, akár egy jobban sikerült dalszövegként is. Ihletett zsenik, mint Ady Endre, József Attila vagy Juhász Gyula még haláluk után sok évtizeddel is képesek utat mutatni, gondolataikkal fényt csempészni a sötétebb időkbe.

Ez a nap jó alkalom arra, hogy szakítsunk egy kis időt, elolvassunk egy verset. Lehet ez egy régi kedvenc, vagy valami teljesen új. Hallgassuk meg a ritmusát, érezzük a súlyát, engedjük, hogy hasson ránk! Mert a költészet nem csak a költőé, hanem a miénk is. A mi lehetőségünk, hogy megálljunk egy pillanatra, és elgondolkodjunk azon, ami igazán számít.

Fotó: Wikimedia Commons