Jobb későn, mint soha - Gyurcsány Ferenc visszavonulásának margójára

Ahogy a Rolling Stones nehezen képzelhető el úgy, hogy nem Mick Jagger áll a mikrofonnál, úgy a DK is értelmezhetetlen az alapító-zenekarvezető-dalszerző-frontember Gyurcsány Ferenc nélkül. Megosztó politikusi karaktere mellett kétségtelenül erős márkanév és mém, akire még pártja csökkenő népszerűsége ellenére is mindig odafigyelt a sajtó. Mostani lemondása akár annak a beismerése is lehet, hogy a DK képtelen érdemi tényezővé válni, a belső számok pedig még a közvélemény-kutatók által publikáltaknál is rosszabbak, a minden választókerületben indítani kívánt, többségében “feláldozható” jelöltek esélyeiről nem is beszélve.

Furcsa azonban, hogy mindezt egy egyszerű Facebook-posztban jelentette be - Dobrev Klára… Ha már egyszer a kapitány elhagyja a hajót, illik, hogy kommunikálja ezt, ha nem is sajtótájékoztatón, de legalább egy videóüzenetben. Ennyivel minimum tartozik a közvéleménynek és megfogyatkozott, de annál fanatikusabb politikai közösségének. Egyes, a DK belső világára rálátó források arról beszélnek, hogy nincs minden rendben az egészségével, ezért is rejtőzködik (vagy rejtegetik?), ami akár igaz is lehet annak fényében, hogy korábban minden lehetőséget megragadott a szereplésre. 

Közösségi oldalán sem utaltak arra a bejegyzések, hogy távozásra készülne, május 6. óta pedig nem is frissült. Molnár Csaba szerint Gyurcsány Ferenc csütörtök óta nem közszereplő, ezért nem kell már újságírói kérdésekre válaszolnia. Bár a DK-alelnök vehemensen tagadta ezt, sok minden utal arra, hogy Hruscsov 1964-es leváltásához és elszigeteléséhez hasonlóan jártak el. Szinte minden érint megszólalt már, csak a főszereplő nem.

A dékás revolvermédia zászlóshajója, a Nyugati Fény címoldalán csak egy napig volt téma Gyurcsány visszavonulása, jelenleg a fontos bejelentésre készülő Dobrev Klára arca foglalja el az egyik legnagyobb felületet. A Médialógus nevű csoportban ugyanakkor Gyurcsány piedesztálra emelése folyik egyenetlen színvonalon, Dobrev promózásával és alpári Magyar-gyalázással fűszerezve. Utóbbiban az egykori (?) dékás főpropagandista, Mandula Viktor jár az élen.

Természetesen már a lemondás napján megkezdődtek a találgatások, hogy az időzítés mennyire volt szándékos, mivel rövid időre sikerült elterelni ezzel a figyelmet a Magyar Péter által nyilvánosságra hozott hanganyagról, amelyen Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a békementalitással való szakításról beszél. Bár a kormánypárti és dékás megszólalók igyekeztek a szintén aznap megtörtént pápaválasztásra hivatkozva bagatellizálni ezt a feltételezést, az Ukrajnában lebukott kémek ügye rímelt a kaszinós hadügyér által elmondottakra, így a latin “cui prodest” (kinek használ?) kérdés okkal merül fel.

A kommunikációs zajkeltésen túl természetesen a DK sorsa, sőt puszta léte is fontos kérdés. Mint ahogyan a Republic is színpadon maradt Cipő halála után, a párt sem teheti meg, hogy bedobja a törölközőt. Még mindig elég sok embernek adnak munkát, megélhetést és van egy fanatikus rajongótábor, akik valamilyen oknál fogva a baloldali-liberális értékek egyedüli letéteményesének tartják a most már Dobrev Klára által vezetendő DK-t, ráadásul az őket hergelő megmondóemberek mindenkinél jobban tudják, hogy hogyan kellene vezetni és felvirágoztatni az országot. Ha pedig ezekre a magasröptű elképzelésekre nincs széleskörű társadalmi igény, akkor a földhözragadt választókat hibáztatják.

Legkésőbb 2014 óta tudjuk, hogy mit eredményez ez az arrogáns lekezelés: fideszes kétharmadok sorozatát és egyszámjegyű százalékos eredményt önálló indulás esetén. Egyébként akár az a faramuci helyzet is előállhat, hogy 2026-ban a parlamentbe éppen csak 5%-kal becsúszva megpróbálják zsaroló potenciáljukat érvényesíteni a Tiszával szemben, mert pont ennyi hiányzik a kormányváltáshoz vagy a NER-t jogilag lebontani tudó alkotmányozó többséghez. Erre már tett is határozott utalást Molnár Csaba, amikor azt nyilatkozta, hogy ha kormányváltás lesz, a DK bent lesz a kormányban. Hogy ennek a kijelentésnek mennyire toxikus és romboló a hatása a bizonytalan szavazók körében, azt nem kell ecsetelnem és megint csak felmerül a “cui prodest” kérdése.

Politikusok, politológusok és publicisták sora mondta el az elmúlt napokban, hogy Gyurcsány Ferenc életművének objektív értékeléséhez hosszú éveknek kell eltelni, mire a személyéhez kötődő indulatok és narratívák lekopnak, vagy legalábbis elhalványulnak. Tény, hogy voltak víziói Magyarország megújításával kapcsolatban, de kormányzása során ezeket csak felemás sikerrel, sőt inkább kudarcosan tudta csak megvalósítani, ráadásul sokszor disszonáns kommunikációjával, furcsa gesztusaival és elszólásaival sem segítette elő elképzeléseinek elfogadását. Visszahúzta őt reformtörekvéseiben a nagyra nőtt MSZP belső világa, az őszödi beszédben is kárhoztatott megélhetési politikusi érdekek, majd a 2006-os események után hitelessége végképp léket kapott, kormányzását pedig a 2008-as gazdasági válság roppantotta meg végleg. Az MSZP-ből kivált pártja, a DK csak nevében volt demokratikus és koalíció, mert a kezdetektől fogva gyakorlatilag ugyanaz a politikusi bizalmi kör vezette. Egy idő után pedig pont olyanná vált politikai és szervezeti kultúrájában, mint az általa meghaladni kívánt régi szocialista párt, és kellemetlen, sőt erőszakos partner lett minden ellenzéki próbálkozásban, összefogásban.

Utólag könnyen bölcs az ember, de talán a haza általa is sűrűn hangoztatott érdeke is azt kívánta volna, hogy Gyurcsány Ferenc már 19 évvel ezelőtt, 2006 őszén mondjon le és lépjen hátrébb a közélettől. Valószínűleg megspórolta volna nekünk az intézményes baloldal összeomlását és az országrontó NER-es kétharmadok sorozatát. De jobb későn, mint soha.

És ha ír is még valaha kib*aszott jó könyveket a modern baloldalról, a baloldali értékek hiteles képviseletét nem a leendő exfelesége által vezetett párt és nem is Mesterházy Attila fogja megteremteni, hanem valakik, akik jönnek páran és meg merik tenni, nem szarakodnak útiköltség-elszámoláson, bizottsági helyeken és nem szorulnak rosszízű alkukra, de ha kell, tudják tartani a lotya szájukat. Ebben bízom. Nem kicsit, nagyon.