Nagy Ervin: legyen vége annak az egyeduralomnak, amit Vidnyánszky Attila neve fémjelez a kultúrában

Nagy Ervinnel az avignoni színházi fesztiválon készített interjút a Népszava, a beszélgetésben pedig hangsúlyosan érintették a magyar színházi szakma alapvető problémáit.  

A mai magyar színházi rendszer gyökerei Nagy szerint egyértelműen még a szocializmus korába nyúlnak vissza, és jelenlegi problémáink is jórészt abból az időszakból fakadnak. Szerinte az egy mindenkit ellátni akaró hálózat volt, irgalmatlan mennyiségű forrással, ám, amikor a pénzek elosztására került sor, nem a művészi teljesítmény, hanem a rendszerhez való idomulás, az igazodás volt a döntő. Ennyiben van némi hasonlóság a mai viszonyokkal is, mert mint mondja: 

„Ott kezdődik a baj, hogy ha a művészetnek meg kell felelnie egy ember, egy rendszer ízlésének, mert ha nem teszi, akkor nem jut levegőhöz. Ilyenkor a szabadságvágyon alapuló művészet megszűnik. És most ez történik. Rosszabb, mint a Kádár-korban.”

Nagy a politizáló színházak létjogosultsága mellett is kiáll a vele készült interjúban. Úgy látja, hogy ma már nem a sorok közt kellene olvasni, hanem nyíltan és bátran tükröt tartani. Azonban ennek komoly akadálya van a befogadói oldalon is. Mint mondja, itthon a többség inkább a rózsaszín ködbe menekül, a szórakoztatóipar biztonságába, mert annyira megalázó és kilátástalan, ami körülvesz mindannyiunkat, hogy az emberek már nem akarnak szembesülni vele.

Ebből a válságos helyzetből Nagy szerint az lehet a kiút, hogy először is vége legyen annak az egyeduralomnak, amit Vidnyánszky Attila neve fémjelez a kultúrában, és hogy az önkormányzatok visszakapják a forrásaikat, hogy több lábra tudjon álljon a rendszer. Ehhez a taorendszer visszaállítását is szükségesnek tartaná. 

Mindezek ellenére Nagy bízik a szakma gyors regenerálódásában, mert, mint mondja a szakma pillanatok alatt újra elfoglalhatja méltó helyét és visszanyerheti méltóságát, ennek azonban az a feltétele, hogy az egész kulturális hűbéri rendszer megszűnjön.

„Ha nem kell hajbókolni, ha nem kell gazsulálni, ha nem egy kultúrkirály trónol a tetején, akkor egészen más lesz ebben az országban élni. Lehet, hogy kell két-három év, de jönni fognak az új hajtások. És az emelt fő önmagában is tartást ad majd és felszabadít.”