Az Inkubátor Program újabb filmjeit kaszálta el az NFI, miközben a presztízs-történelmi gigaeposzokra ömlik a pénz

Újabb két elsőfilmes projektet húzott ki a támogatottak közül a Nemzeti Filmintézet, az alkotók indoklást továbbra sem kaptak. A rendszer jól láthatóan kettős sebességgel működik: a fiatal filmeseknek marad a váróterem, a történelmi díszmagyar-projekteknek pedig a piros szőnyeg.

Az Inkubátor Programot sokáig a magyar állami filmfinanszírozás egyik kevés számú sikertörténeteként tartották számon. Innen indult az Egy nap, a Külön falka, a Kilakoltatás, a Zanox és a Könnyű leckék – kritikusok, fesztiválok és a közönség által egyaránt kedvelt alkotások, amelyek töredékéből készültek annak, amiből manapság egyetlen kosztümös filmet leforgatnak.

A Filmintézet a tavalyi öt nyertes projektből újabb kettőt kaszált el, a Pápai Pici és az Orzói Kristóf által rendezett filmtervek gyártását „nem javasolja” az NFI – tudta meg a Magyar Hang. A Filmintézet válasza szerint a végleges forgatókönyvek alapján „megvalósíthatósági vizsgálatot” végeztek. A döntésük oka: ismeretlen. Miközben ez történik, az inkubátoros rendszer egyik alapelve, hogy a szakmai pitch fórum győztesei kvázi automatikusan filmet készíthetnek, gyakorlatilag megszűnt létezni. A Vajna-éra után fokozatosan jelent meg a „felülbírálási jog”, amely mára teljesen átírta a játékszabályokat. Korábban ez szentségtörés lett volna, ma ez az új norma.

A döntések mögötti feszültséget tovább növeli, hogy a magyar filmgyártás másik pólusán évek óta futószalagon készülnek a grandiózus történelmi filmek és sorozatok, elég a Most vagy sohára, az Aranybullára, a Hunyadira, vagy legutóbb a 1242 – A Nyugat kapujábanra gondolni. Ezeket a projektek sokszor közepes kritikák vagy látványos bukások fogadják, de a támogatás mértéke így sem csökken. Ez a kettősség a fiatal alkotók számára különösen frusztráló, egyre kisebb pénzekért egyre többet kell bizonyítaniuk, miközben a presztízsprojektek esetében a bukás sem akadály.

Pápai Pici filmterve, a Temama egy morálisan összetett dráma lett volna: egy nő választása egy nehéz sorsú kisfiú megmentése és saját családja között.  A rendező úgy találgat, talán a műfajválasztás lehetett az ok, de magyarázatot nem kapott az elutasításról.

Orzói Kristóf sem kapott választ arra, miért nem készülhet el az Ezer évig fogunk élni és nagyon szomorúak leszünk a végére című terve. Egyetlen mondattal intézték el, a döntés végleges. Ő úgy látja, a felülbírálási rendszer miatt a szakmai zsűri „nyomása” megszűnt, így „méltatlan és elkeserítő” a jelenlegi gyakorlat, így az ő projektjét is a fiók sötétje várja.

Az NFI a Magyar Hangnak küldött válaszában hosszasan sorolta, hogy az Inkubátor Program soha nem garantált automatikus gyártási támogatást. A gyakorlat azonban ennek épp az ellenkezője volt, az első években, szakmai konszenzussal, minden győztes film megvalósult.

Az Inkubátor Program az elmúlt évtizedben rendszeresen életre indította azokat az alkotókat, akik ma a magyar film új arculatát adják. Most viszont egyre többen érzik úgy, hogy ennél a rendszernél már csak a várólisták hossza kiszámíthatóbb.

Ha így megy tovább, az Inkubátor Program hamarosan csak név lesz a pályázati űrlapokon, miközben a történelmi presztízsfilmek serege büntetlenül vonulhat tovább, fáklyákkal, ostromgépekkel, százmilliós díszletekkel.ű

Kép forrása: Pixabay