Szirtes Ági – „Konkrétan az életemről van szó”

A Sorsok mögött legújabb adásának vendége Szirtes Ági Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Katona József Színház egyik alapító művésze volt. A beszélgetésben őszintén beszélt pályájáról, az anyaságról, szakmai kételyeiről és a közéleti megszólalás felelősségéről is.

Szirtes Ági színésznő 1982-ben lett alapító tagja a Katona József Színháznak, amelynek nyolcvanas éveit „a boldogság csúcsaként” idézte fel. Olyan legendás partnerekkel dolgozhatott együtt, mint Major Tamás, Gobbi Hilda vagy Cserhalmi György.

Édesapja, Szirtes Ádám színművész volt. Szirtes Ági elmondása szerint ez egyszerre jelentett figyelmet és terhet: úgy érezte, neki „hatványozott minőségben” kell bizonyítania.

A megfelelési kényszer hosszú időn át meghatározta az önmagához való viszonyát.

Szigorú önmagával, és ezt a próbafolyamatok során is erősen megéli. Ezt az időszakot kifejezetten nehéznek tartja: „az embernek tehetségtelennek kell lennie” – fogalmazott, utalva arra az alkotói bizonytalanságra, amelyből végül megszületik a szerep. A nézők gyakran markáns, szenvedélyes figurákban láthatták – például a 1945 című filmben –, miközben saját bevallása szerint civilként inkább törékeny és érzékeny alkat.

Saját természetét makacs kuvaszához hasonlította: önálló, nehezen irányítható, de rendkívül hűséges. Mint mondta, a pályán azok futnak be igazán kivételes utat, akikbe a rendezők „beleszeretnek”, és rajtuk keresztül beszélnek önmagukról. Saját karrierjét inkább folyamatos küzdelemként élte meg: minden lépcsőfokért keményen meg kellett dolgoznia. Lánya, Pálmai Anna szintén a színészi pályát választotta.

Szirtes Ági őszintén beszélt arról, milyen nehéz volt összeegyeztetni az anyaságot a színházi léttel, különösen a főpróbaidőszakok intenzív terhelése mellett vagy egy-egy külföldi turné során.

Szirtes Ági szerint a mai, kiélezett társadalmi helyzetben egy művész nem maradhat csendben. Úgy fogalmazott: számára a közéleti kérdésekben való megszólalás nem választás, hanem morális kötelesség. Úgy érzi, „konkrétan az élete múlik azon”, hogy sikerül-e valódi politikai változást elérni Magyarországon. Elmondta, hogy részt vett a Tisza Párt évértékelő rendezvényén is. A döntést komoly belső vívódás előzte meg, tartott a várható támadásoktól, végül azonban úgy érezte, nem maradhat távol, ha hiteles akar maradni önmagához.

Bár pályája teljes és gazdag, szerepálmai ma is vannak. Különösen vágyik arra, hogy eljátszhassa a nagymamát Füst Milán: Boldogtalanok című művének színpadi változatában.

A beszélgetésből egy érzékeny, önreflexív művész portréja rajzolódik ki, aki ma is kételyekkel, vágyakkal és rendíthetetlen szakmai igényességgel dolgozik – és aki számára a színház nem csupán hivatás, hanem létkérdés.

A Sorsok mögött adása itt látható: