„A színház nem válhat politikai eszközzé” – a Magyar Színházi Társaság javaslatai a Tisza-kormánynak
Átfogó, több mint száz pontból álló javaslatcsomaggal állt elő a Magyar Színházi Társaság, ami a teljes magyar kulturális rendszer újragondolását célozza. A szervezet közgyűlésén nem kisebb célt fogalmaztak meg, mint a színházi és tágabb kulturális működés alapjainak átalakítását.
Átfogó, több mint száz pontból álló javaslatcsomaggal állt elő a Magyar Színházi Társaság, ami a teljes magyar kulturális rendszer újragondolását célozza. A Telex beszámolója szerint a szervezet közgyűlésén nem kisebb célt fogalmaztak meg, mint a színházi és tágabb kulturális működés alapjainak átalakítását.
A társaság elnöke, Bodor Johanna élesen bírálta az elmúlt másfél évtized kulturális folyamatait. Szerinte olyan mértékű központosítás zajlott le, amely „történelmi léptékben” is rendkívüli, és ennek következtében meggyengült a szakmai autonómia, miközben a finanszírozási rendszer kiszámíthatatlanná vált.
Szakmai szervezetek arról számoltak be, hogy a működésük sok esetben „megalázóan a minimális szintre szorult vissza, miközben meghatározó programok – köztük jelentős gyermek- és bábfesztiválok – maradnak el vagy kerülnek veszélybe”.
„Az eddigi kulturális finanszírozás gyakorlata újra felélesztette a tiltott–tűrt–támogatott kategóriákat” – vázolta fel álláspontját Bodor a pénzhiány és a politika összefüggése kapcsán.
A helyzet megoldására szánt javaslatcsomag egyik központi eleme a szakmai autonómia helyreállítása. A társaság szerint vissza kell adni az önkormányzatok kulturális jogait, átláthatóbb pályázati rendszert kell kialakítani, és meg kell erősíteni a független szakmai döntéshozatalt. Emellett fontos célként jelenik meg a kulturális intézmények és az oktatás kapcsolatának újjáépítése, különös tekintettel a fiatal generációk bevonására.
A társaság elnöke hangsúlyozta: a színház nem válhat politikai eszközzé, mert ezzel elveszíti hitelességét és szabadságát.
Ezért a megosztottság helyett párbeszédet sürget, és egy olyan kulturális modellt képzel el, amelyben a szakmaiság nem politikai törésvonalak mentén szerveződik, hanem közös alapként működik a teljes magyar kulturális életben.
