Könyvkritika: Zászlófelvonás délelőtt, szamizdat délután

A bomlófélben lévő Kádár-rendszer nyolcvanas-évekbeli mindennapjait idézi meg ifjúsági regényében zánkai úttörőtáborostól, szamizdatostól Mészöly Ágnes most megjelent ifjúsági regényében. Az Ügynökök és Úttörők című könyv kicsit sematikus, kicsit elnagyolt, de a mienk. 

Még szerencse, hogy a könyvsorozat, melyben Mészöly Ágnes ifjúsági regénye most megjelent, korábban indult, mint a jelenlegi politikai kurzus, mert még azt hihetnénk, hogy az Abszolút töri névválasztást ez utóbbi inspirálta.  

Persze ilyen együttállás esetünkben nem áll fönn, a nyilvánvaló koincidencia csak látszat, úgyhogy engedjük is el ezt az ügyet, problémázásnak itt helye nincs, tekintsünk inkább a lényegi dolgokra. 

A sorozat alapötlete nem különösebben eredeti, a német Fabian Lenk Idődetektívek címen már korábban élt az ideával: tinédzser korú hősei időutazással jutnak vissza a múlt egy-egy kitüntetett pillanatába, ahol is a megélt kalandok révén a puszta szemlélődésen túl igazi résztvevőként, ha nem is alakítóként ismerkedhetnek meg magával a nagybetűs történelemmel.  

Ezzel a koreográfiával élnek a magyar sorozat szerzői is, azzal az egyáltalán nem elhanyagolható különbséggel, hogy a világtörténelem náluk nem téma, csak a magyar, de hát ezen nincs mit csodálkozni: extra Hungaria non est vita, a nótát ismerjük régről.   

A múlt mélységesen mély kutjából most Mészöly egy időben hozzánk igencsak közel fekvő időszakot, a hanyatló Kádár-kort emelte ki, annak is pontosan az 1983-as évét, és ide, ebben az időszeletbe helyezte el kisgimnazista hőseit, tapasztalják meg testközelből, milyen is volt a levidámabb barakkban élni, illetve túlélni.

A történet azzal indul, hogy Martin és Gitta a Vitéz János Gimnázium két tizenéves diákja hirtelen saját szüleik gyerekkorában találják magukat, annak is mindjárt az ideológiai szívcsakrájában: az előző rendszer ifjú kiválasztottjaival mehetnek is azonnal a zánkai úttörőtáborba, nem kis kiváltság ez a hajdani (valódi) kortársaknak, ugyanakkor nem kis próbatétel a rendszerváltás után született főhősöknek. 

Időutazó hőseink legfőbb problémája elsődlegesen az, hogy képtelenek meghatározni, melyik évben is járhatnak; voltak ők már Mátyás király udvarában, de derekasan küzdöttek Rákóczi szabadságharcában is, az viszont most alaposan megzavarta őket, hogy a kor, melybe belecsöppentek alig valamivel különbözik saját, kétezerhúszas valóságuktól. 

Ez Mészöly első finom kritikája a lezajlott rendszerváltással kapcsolatban, melyből aztán a történet során többel is találkozunk majd: az eltelt valamivel több, mint negyven év alatt nem változott annyit az ország, mint amennyit változhatott volna, előnyére semmiképpen sem.  

Martin és Gitta aztán egy kezükbe kerülő Magyar Ifjúság címlapja alapján végül beazonosítja, hogy milyen évet is írnak, 1983, amikor is még minden úgy-ahogy működött az országban a rendszernek nevet adó akarata szerint, a felszínen legalább is mindenképpen, de a mélyben már ott voltak a jövő csírái is. 

Maga a történet is erre a kettősségre épül: Zánka a létező szocializmus kicsiben, ahol már nem is annyira az ideológia, az államvallás szintjére emelt „foximaxi” a lényeg, sőt, talán a legkevésbé az, a táborvezetők között is már ott vannak a laza, vagány ifik, ahogy ellenpontként a keménykedő helyi „Rajnákok” is feltűnnek azért, a táborlakók pedig sokan, sokfelől jönnek, izgalmasan reprezentálva a sokszínű magyar társadalmat, a szülők között éppúgy vannak pártkáderek, mint az NSZK-ban dolgozó apukák, tatárszengyörgyi romák és pesti alkalmazottak – a merítés kifejezetten mély, az üzenet pedig egyértelmű: plurális társadalomban éltünk már a nyolcvanas években is, csak a hatalom próbálta egyneművé formálni, hazudni az emberek sokaságát.

A történelmi hitelesség kedvéért persze feltűnik a táborban Kádár János és az űrből frissen visszatért Farkas Bertalan is, a történet egy pontján megemlítődik a legendás krumplileves is, a kor tárgyi manifesztációja pedig szinte hibátlan, benne a szivacsfülhallgatós walkmennel, és egy a történetben főszerepet játszó meglovasított polaroid fényképezőgéppel, de a lényeg talán mégsem ez. 

A lényeg a kontraszt felmutatása. Hogy a létező szocializmussal szemben, de vele párhuzamosam létezett egy ellenvilág, a formálódó demokratikus ellenzéké, amelyről a kortársak is alig tudtak valamit, szóbeszédek útján, a Szabad Európa adásai révén lehetett róluk értesülni; korabeli megítélésük igencsak ambivalens volt, nem csak a hatalom próbálta ellehetetleníteni a működésüket, de a társadalom sem nézte jó szemmel őket, nyílt kiállásuk inkább volt egyfajta zavaró tényező, semmint követendő példa. 

Nos, a történet második felében ebbe a világba csöppenek bele hőseink, és mi is velük tarthatunk, így egyszerre szerezhet tudomást a mai tizenéves korosztály és a szülők és (lassan már) a nagyszülők generációja is arról, hogy létezett a nyolcvanas években egy szervezett politikai ellenzék Magyarországon. 

A Kádár-kor tárgyalása úgy, hogy abban az ellenzék szerepeltetése ennyire hangsúlyos, eddig nem volt különösebben elterjedt, se a nagyközönségnek szánt népszerű munkákban, se pedig a szeriőz tudományos művekben. 

Szerepük a rendszerváltásban megkérdőjelezhetetlen, de ma már leginkább abban van konszenzus, hogy a kelet-európai, és így a magyar rendszerváltás is elsősorban világpolitikai tényezők eredője volt, és ebben kaptak szerepet az adott országok ellenzéki csoportosulásai. 

Mészöly munkájában mindenesetre alaposan megismerhetjük ezt a világot, egyfajta katalógus-szerűen tárulnak elénk annak mára már leginkább legendává szelidűlt történései éppúgy, mint tárgyi világa: jó hangulatú szitázások és szamizdat terjesztések, gyomorgörcsös házkutatások, a Szeta ruhagyűjtő és osztó akciója éppúgy, mint a Duna-kör alapítása, de megidéződnek ennek a világnak a főszereplői is, Solt Ottiliától Demszkyig sok mindenki. 

Az Abszolút töri így végső soron egy meglehetősen jól sikerült gyorstalpaló. Maga a történet helyenként talán túlságosan is sematikus, a karakterek és a történelmi események pedig olykor inkább egy jól összeállított tananyag fejezeteinek tűnnek, semmint egy önálló regény szerves részeinek. De talán éppen ez a könyv feladata. Hogy valamit megmutasson abból, milyen volt a bomlófélben lévő Kádár-rendszer, és hogy közben észrevétlenül közelebb hozza azt a világot is, amelyről a kortársak többsége annak idején csak keveset tudott. 

A mai tizenéveseknek azért lehet fontos, mert egy számukra már történelemnek számító korszakról ad kézzelfogható képet. A szülők és nagyszülők generációjának pedig azért, mert emlékeztethet arra, hogy miközben milliók próbálták túlélni a Kádár-rendszer mindennapjait, a politika és a történelem nagy része akkor is kívül esett a legtöbb ember látómezején.  

Mészöly Ágnes, Ügynökök és úttörők
Abszolút töri sorozat (12+)
Pagony Kiadó, Budapest, 2026.