Vén marhák járták a medvetáncot a Budapest Parkban

Furfangos címmel csalogatta a Budapest Parkba közönségét Földes László Hobó, hiszen a Mesél az erdő cím nagyon sokat sejtető volt. Ebből sokan arra következtettek, hogy ennek a koncertnek a gerincét a Vadászat fogja kitenni, de nem ez történt. Viszont így sem éreztük rosszul magunkat, hiszen egy Kossuth-díjas medve mulattatott minket.

A Hobo Blues Band opus magnumja 1984-ben látott napvilágot, és a mai napig a legfontosabb magyar rockalbumok egyike, hiszen a mondanivalója ugyanannyira üt, mint a fáradó szocializmus utolsó évtizedében, a muzsika színvonala pedig önmagáért beszél. A mai napig sem létezik Hobo-koncert a Hajtók dala vagy a Mesél az erdő nélkül.

Az viszont teljesen érthető, ha valaki nem akar felülni a nosztalgiavonatra, kizárólag biztonsági játékot játszva. Ezt az este főszereplője sem tette, de mégis becsapós címet választott, hiszen sokkal több új szám csendült fel, mint amennyire számítani lehetett.

Az előzenekar szerepét Ferenczi György és a Rackajam öltötte magára még a tűző napban. Gyuriék remek hangulatot teremtettek, de az látszott, hogy a tapasztalt közönség javarésze a „headliner Medve” miatt váltott jegyet. Hobót jó ideje azzal nyaggatták, hogy készítsen már egy meselemezt, amire így reagált:

Mivel az eltelt idő alatt megbölcsültem, és a közönség sem hagyott el, elhatároztam, hogy most csinálok egy olyan koncertet, amiben összeszedem azokat a dalaimat, amelyek valamennyire meseszerűnek nevezhetők és ezt rásózom a tömegre. Így, remélem békén hagynak a meselemezzel.

Így adódott a lehetőség a Budapest Parkban, hogy megteremtsen egy olyan világot, amelyben a valóság mesének tűnhet. Ehhez pedig felhasznált bábszínészt, táncos bohócot, élőképet, vetítést, vásári kikiáltót, idomított medvét – ez vajon ki lehet? – és egy ezeréves vasorrú bábát. Megjelent Furfangos Nyesztyerka, a Bolond, a tisztelendő Hordó apát, Robin Hood, Csapajev, de nem hiányzott a nyúl, a farkas, a tigrist, a lókupec és persze a lotyók sem.

Hobo: Vén marhák, mit csináltok itt?

Miután „levénmarházta” a valóban nem tinikből álló közönségét Hobo, jó felütés volt a választás éjszakáját megéneklő nyitódal főleg egy ilyen április 12. után. Másodiknak már be is köszönt a Vadászat 22. tétele (A vendégsereg tánca), amit azt tett emlékezetessé, hogy a színpad mögötti ledfalon Hitler és Mussolini is táncra perdült, eddig erről az oldalukról nem ismerhettük a diktátorokat. Nem sokkal ezután érkezett a Hobo Blues Band egyik legnagyobb slágere, a Hajtók dala, majd Villon egyik legerősebb versének (Ballada a senki fiáról) HBB-s változata, aminek a testvére (A haláltánc-ballada) is előkerült néhány momentummal később.

Mesélő erdőbe rejtett Medvevára

„Azért lett Mesél az erdő a koncert címe, mert a Medvevára időtartamban csak valamivel több mint egy óra, vagyis nem ad ki egy teljes koncertnyi időtartamot, viszont a Vadászat című Hobo Blues Band-lemeznek számos olyan szereplője van a fattyútól a vészbanyákig, akik beleférnek a lovagkorba is. Összekapcsoltam a két lemezanyagot, a Vadászatból is elhangzanak majd dalok” – árulta el Hobo pár nappal a koncert előtt egy interjúban. Így jött a képbe Lomha Lola és Lasponya, a részeges éjjeliőr, akinek a pofáján igencsak vastag a bőr. 

A koncert második órájában Madarász Gábor is színpadra lépett, akinek a nevéhez fűződik a toronymagasan legjobb 21. századi Hobo-album, amely a Circus Hungaricus nevet viseli. A gitáros a Medvevára hangoskönyv/albumnak is a zeneszerzője, de ez a legnagyobb jóindulattal sem említhető egy lapon a 2009-es mesterművel. Az epilógusa (Mit hagyok rád?) azonban felejthetetlen:

Bár még van otthonom, családom, barátom, de az én hazám nem az én országom. 
Tudom, hogy vesztegel, nem fogom feladni, próbáljunk meg együtt valahogy megmaradni.

Bár könnyen belpolitikai asszociációkat kethet ez a záródal, az mégsem erről, hanem a világ romlásáról szól. A Hobo-koncertek végében sosem lehet hiba, és most sem volt: érkezett A hetedik és a Levegőt! József Attilától, majd egy valódi himnusz, a Viharban születtem. Ez utóbbi annyira fontos tétel, hogy a 80. születésnapja alkalmából készült tavalyi film is ezt a címet viseli. Mick Jager jó múzsa lehet abban az értelemben is, hogy meseszerű volt most is két órán keresztül a színpadon látni a kortalan magyar ikont, aki tényleg egy kőkemény viharban született 1945-ben…