Mirror Glimpse in da house: a pomázi pandúrok beköltöztek a Kobuciba, az albánok meg eliszkoltak

A Krúbi-elvonókúra miatt szenvedők ebben az évben a Mirror Glimpse segítségével csökkenthetik a hiányérzetüket. A kora tavaszi parkos nagykoncert és a Szigeten végrehajtott hadművelet után most Óbudán csaptak le a legendás nyomozók, és hatalmasabb bulit csaptak, Uhrin Benedek fénykorában.

A covidnak a rengeteg hátulütője mellett, annyi haszna mindenképp volt, hogy jó pár alkotó időmilliomossá vált a koncertek teljes hiánya miatt. Krúbi például nem tudta megturnéztatni a második albumát, az Ösztönlényt. Valamit viszont kezdeni kellett magával, és BEATó akkor is kéznél volt, akárcsak általános iskolás korukban. Így rántották össze a Mirror Glimpse néven futó raptandemet, ami azóta szépen kigyúrta magát szteroidok és Schwarzenegger segítsége nélkül.

Az öt évvel ezelőtt megjelent debütáló korongjuk (Legendás ribancok nyomában) már felvonultatta a fő motívumokat az albánok, a könnyűvérű lányok, a meggyszínű Nissan, a „prémium”, a disznók és a zöld rakéta formájában. A szerda esti koncert is innen indult, hiszen egy irányítószámból (2013) slágert faragni eddig csak nekik sikerült. Nem volt meglepő, hogy ezután megérkeztek az éhes disznók is, akik lezabálták a prémiumot. Ez a 2023-as felejthetetlen EP-ről (Magyar Pite, avagy a kapolyi disznóhágás) csendült fel, sajnos élő sertés fellépése nélkül, amit tudjunk be a Kobuci szerényebb méretű színpadának.

Innen egy gyönyörű átkötés nyomán megérkeztünk a flexeléshez, ami azt a témát boncolgatja, hogy a tinédzser srácok már mindent megtennének azért, hogy Boróka kegyeibe férkőzzenek, ez ugyanis sokkal izgalmasabb, mint a szobafogság és a rongyosra nézett VHS-videókazetták. Ebből az életbölcsességtől szétfeszülő dalból is az derül ki, hogy nagy akarásnak csak nyögés lehet a vége. A Theme song is hasonló témát jár körül, és egy kitűnő innovációt is rejt ez a dal, amely azt a krízishelyzetet hivatott feloldani, amikor egy lánynak fáj feje.

Horváth Krisztián és Borbély Mihály örömzenéje önmagában is megállja a helyét, és ez a banda valahol arról is szól, hogy Krisz ki tudja pihenni a Krúbi-lét nagyságából eredő szerepterhet. 

A Mirror Glimpse kifejezetten demokratikus formáció abból a szempontból, hogy BEATó legalább annyira aktív frontember benne, mint a közgázon tanult zenésztársa. Ez teljes mértékben átjött a Kobuciban is ezen az estén, egy ilyen koncerten egyszerűen képtelenség szarul érezni magunkat. Lehet, hogy sideprojektnek indult, de az MG ma már teljesen önjáró lett. Ez már visszaköszön az eladott zenekaros pólók mennyiségén, továbbá azon is, hogy a legutóbbi LP már vinilen is megjelent, itt is be lehetett szerezni a nyár végére kevésbé legatyásodott rajongóknak.

A második album gyilkosan menetel

A Hatalmasabb, mint gondolnád a csapat eddigi leginkább kiérlelt munkája, ami a címéből még nem következne magától értetődően. A Daddy című nyitódal pedig akkorát megy a streamingen, hogy azt alkotók maguk sem értik. Misi néhány hónapra beszélt arról, hogy minden LP vagy EP megjelenése előtt megtippelik Krisszel, melyik számuk fog nagyot hasítani, de erre például nem fogadtak volna nagy pénzben. A Bámm 2 is beindult istenesen, és ilyen sorok mellett ez lehet, hogy determinálva volt:

Mert lehet, hogy catchy a zenéd, de Krú a kecske (GOAT).
Vajon miért van az, hogy a népnek mégis pont én kellek?
Leválthatatlan vagyok, hívjatok Polt Péternek.

Ha már Polt, akkor jött a Wolt is, ami már egy hatéves kuplé, és kegyetlenül éles tükröt tart „stadionország” elé, ahol a foci mehetett a karantén idején is, de a koncerteket persze lefújták. Megkapja a beosztását benne a legyalult SZFE miatt Vidnyánszky Attila, de Tóth Gabi, Csonka Pici és a Zs-kategóriás celebek sem ússzák meg szárazon. Innen csúsztunk át a Kétezres évekbeli romantikus tinivígjátékba, amelynek a címe egy kicsit csalóka, maradjunk annyiban, hogy ez sem lesz benne a Duna TV Kívánságkosár című műsorában.

Posztmodern korunk gyakran feltörő érzése a szekunder szégyenérzet, amiről a pomázi vadászok írtak egy pokolian malíciózus dalt, ami a Mirror Glimpse abszolút védjegye. 

Szóval a Csicska hibátlanul illeszkedett az utolsó blokkba, és volt is kire asszociálni, hiszen a hazai trash előadókból a választék nem mondható foghíjasnak. Hogy én kire is gondolhattam közben? A megfejtéseket nyílt levelezőlapon várom a pomázi postafiókomba. Az Outro című dalban Krúbi végre nyakába vette a hathúrost, és egy ízes szólóval kedveskedett. A gitározásból lehetett volna valamivel több, talán nem ártana Kerry Kinget is bevenni majd a zenekarba, hiszen most sokkal több a szabadideje amerikai nyugdíjasként.

Ha zsebemben a kender, a doki máris rendel

– a koncertet a nem túl depresszív Dr. Czigánnyal zárták a pomázi prémiummal házaló fiatal harmincasok, akik ebben a számban is óva intettek attól, hogy albán cuccal próbáljuk felpörgetni a „dopamin rush”-t, ami teljesen méltatlan lenne egy magára valamit is adó polgárpalántához. Hamar elrepült ez a nagyjából 100 perc a Kobuciban, és nem hatna a meglepetés erejével, ha holnap felcsendülne ez a nagyon zöld legutóbbi album a Pesti úti albán pékségben, de Krúbi tiranai nagyköveti kinevezése is tulajdonképpen már papírforma lenne. Szerintem már évek óta albántanárhoz járhat suttyomban…