Papíron magyar, jégen orosz: ők viszik a zászlót a téli olimpia záróünnepségét

Orosz születésű, honosított páros viszi a magyar zászlót a milánói–cortinai téli olimpia záróünnepségén: Pavlova Maria és Sviatchenko Alexei, akik az orosz válogatott háború miatti kizárása után magyar színekben futottak be, és páros műkorcsolyában elért 4. helyükkel a magyar csapat legjobb eredményét hozták. A történet papíron ugyan a teljesítmény diadala, a valóságban azonban több: kiváló látlelet arról, hogyan csúszik egymásra sport, honosítási politika és az oroszbarát magyar külpolitika.

Az érvelés egyszerű: a Magyar Olimpiai Bizottság döntése alapján ők viszik a trikolórt a záróünnepségen, miután hibátlan rövid programmal és kűrrel történelmi magyar negyedik helyet szereztek. A hivatalos kommunikáció szerint a jégen nyújtott teljesítmény számít, nem az, ki hol született. Formálisan ez így is van: mindkét versenyző magyar állampolgár, érvényes útlevéllel, és a szabályoknak megfelelően, jogszerűen képviselik az országot.

A kontextus azonban ennél egy fokkal kényelmetlenebb. Pavlova Moszkvában, Sviatchenko Szentpéterváron született, az orosz műkorcsolya-rendszerben nevelkedtek, és ma is Szocsiban készülnek orosz edző, koreográfus irányításával. Sportkarrierjük lényegében végig Oroszországhoz kötődik, Magyarország számukra egyszerűen csak szükség szülte versenyzési lehetőség lett akkor, amikor az orosz válogatottat a háború miatt kizárták a nemzetközi mezőnyből. Az orosz sportminiszter, Mihail Gyegtyarjov árulónak nevezte azokat a sportolókat, akik más ország színeiben indulnak, köztük őket is. Így áll elő az a furcsa helyzet, hogy akiket Moszkvában hazaárulónak bélyegeznek, azok Veronában magyar zászlót visznek.

A honosítás története nem a háború utáni kapkodás eredménye: Pavlova már 2021-ben megkapta a magyar állampolgárságot, vagyis a papírmunka még az ukrajnai konfliktus előtt lezajlott. Az sem volt újkeletű folyamat, hogy a magyar téli sportágak külföldi sportolókkal próbálják betölteni a hiányzó pozíciókat.A valódi fordulatot azonban az hozta, amikor az orosz sportolók előtt bezárult a nemzetközi versenyzés lehetősége, míg Magyarország nyitva állt. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnöke, a fideszes Kósa Lajos korábban egyértelművé tette: a cél a minél jobb nemzetközi szereplés, és a kétversenyzős számokban ezt jelenleg gyorsabban lehet elérni már kész, külföldön nevelt párosokkal. A modell tehát nem véletlen.

Csakhogy mindennek ára van. A felnőtt világbajnokságokon az elmúlt években alig akadt magyar születésű versenyző a csapatban, párosban és jégtáncban jórészt orosz nyelvterületről érkezett sportolók képviselték az országot. A hazai születésű és nevelésű párosok és jégtáncosok számára az olimpiai kvóta és a válogatott keret gyakorlatilag elérhetetlenné vált. Ezzel párhuzamosan a politikai kommunikáció azonnal rákapcsolt a sikerre. A Ferencváros elnöke és egyben a Fidesz pártigazgatója, Kubatov Gábor hangsúlyozta: a zöld-fehér klub az egyetlen magyar egyesület, amely pontot szerzett a téli olimpián, így a negyedik helyet is a Fradi-brandhez kapcsolta. Miközben a küldöttség létszáma nagyban elmarad a korábbi rekordévekétől, a legláthatóbb arcok között feltűnően sok a honosított, orosz hátterű sportoló.

Lehet persze erre azt mondani: a sport nem politika. Csakhogy ebben az esetben a kettő nehezen választható szét. Oroszország háborút folytat Ukrajna ellen, a magyar kormány pedig következetesen fenntartja az orosz kapcsolatait – Paks II-től a gazdasági együttműködésekig. Ebben a környezetben különös szimbolikája van annak, hogy egy, az orosz rendszerben nevelkedett páros viszi a magyar zászlót, miközben magyar születésű versenyzők esélyt sem kapnak hasonló reflektorfényre.

A történet tehát nem csak egy kiváló kűrről és egy negyedik helyről szól. Hanem arról is, hogyan működik ma a magyar műkorcsolya: gyors eredményeket hozó honosításokkal, miközben a hazai utánpótlás mikroszkóppal is alig látható. De persze papíron minden rendben van…

Fotó: YouTube / Eurosport