A lehallgatások és megfigyelések kora – A Pegasus-botránytól a Magyar Péter elleni akcióig (2.rész)

A magyarországi titkosszolgálati módszerekről szóló elemzésünk második részében felsoroljuk azokat a jeleket, amelyek alapján kijelenthető, hogy Orbán Viktort és a Fideszt egyre kevésbé érdekli az a folyamat, hogy ezen a téren is kiírják magukat és ezáltal a magyar népet is a nyugati világból.

A lehallgatás és megfigyelés komoly jogi szabályozás alá esik egyelőre Magyarországon, már csak a szövetségi rendszerek miatt is, bár a szabályok sokat lazultak az elmúlt tizennégy évben. Tehát ezeket a tevékenységeket bírói engedéllyel vagy az igazságügyi miniszter engedélyével lehet végezni. Az igazságügyi miniszter által kiadott engedélyt szintén bírói engedélyeztetéssel kell kiváltani, hiszen e törvény ezt csak rendkívüli esetekben engedi használni. 

Tehát a rendőrség, ügyészség vagy titkosszolgálat meg kell, hogy keresse a bíróságok ezekre ügykörökre kijelölt bíróit a megfelelően előkészített és megalapozott dokumentációval. A kijelölt bíró az iratok áttekintése után dönthet a jóváhagyásról vagy elutasításról. Ámde a rendszerváltás után kialakult egy szokásjog, miszerint a rendkívül sok ügy miatt - és nem lustaságból - a bírók bizalmat szavaztak a nyomozó, illetve a felderítést végző szerveknek, azzal a kitétellel, hogy ha kiderül, hogy nem megalapozottan vagy szabályellenesen járnak el, akkor annak jogi következményei lesznek, továbbá a jövőben sokkal komolyabb alapossággal vizsgája majd a benyújtott kérelmeiket. Ez egyébként a fejlett országokban bevett szokás, hiszen az esetleges vádemelés után úgyis a bíróságra kerül az ügy, persze nem ugyanahhoz a személyhez. 

Ez a rendszer jól működött egy jó ideig, de ez a hatalom nem szereti ugyebár a kontrollt, tehát ezt is csúnyán leépíti tégláról téglára. Teszi ezt a bírói kar kivéreztetésével, átpolitizálásával és jogköreinek csorbításával, ezzel is még egy hatalmi ágat kvázi felszámol, ami a fékek és ellensúlyok része kéne, hogy legyen. 

És ekkor értük el azt a mélységet, amit a szakma csak „cetlizésnek” hív. A „cetlizés” azt jelenti, hogy a nyomozószerveknél, ezen belül a titkosszolgálatoknál is a főnök „politikai vagy egyéb megrendelésre”, a teljes jogi keretrendszert „megkerülve” a beosztottnak „kvázi egy cetlin adja oda” azt, hogy kit kell lehallgatni vagy megfigyelni. 

Ez a „megrendelési forma” nélkülöz minden szakmai, jogi és etikai alapot, így nincs is megfelelő nyomozati dokumentáció mögötte. A „megrendelésből” keletkezett anyagok feldolgozását követően létrejött leiratokat és jelentéseket a főnök megkapja, majd továbbítja a megrendelőnek. És itt jutunk el az egész ilyen típusú működési rendszer rákfenéjéhez, méghozzá, hogy a végrehajtó igazából azt küld a megrendelőnek, amit akar. Ha akarja megtéveszti, ha akarja nem, de a teljes törvényes folyamat nélkülözése miatt a dokumentáció komoly hiányosságokkal rendelkezhet és a szakmailag szükséges duplikált ellenőrzésen sem esik át. Jó pár diktátor bukott meg ezen már a történelem során. 

A magyar állampolgárok kisebb megszakításokkal 2020. március 11. napja óta élnek a különböző veszélyhelyzetekre hivatkozva bevezetett rendeleti kormányzás alatt. Az első vészhelyzetet Orbán Viktor a Covid 19 – koronavírus – járvány okán hirdette ki, majd 2022. május 25. napja óta háborús vészhelyzetben élünk. A felhatalmazási törvények nagyon sok jogkört átadnak a parlamenttől a miniszterelnöknek, ami azt jelenti, hogy nem kell társadalmi, szakmai és nyílt parlamenti vitákat folytatni a kettőharmados többség ellenére sem. 

A háborús vészhelyzet ebből a szempontból még erősebb, hiszen pont az ország biztonsága miatt - a teljesség igénye nélkül - sokat lazít a nyomozószervek irányításával kapcsolatban, továbbá a központi beszerzések, azon belül a védelmi beszerzések terén is. Így történhettek meg a szabad sajtóból már jól ismert és nemzetbiztonsági kockázatokat felvető lélegeztetőgép és maszk bizniszek, amik súlyos milliárdokat vettek ki az adófizetők zsebéből. 

A Szijjártó Péter minisztériuma által beszerzett lélegeztetőgépek, maszkok és egészségügyi védőruhák a szakmai körök szerint is a „vicc” kategóriába tartoztak, és fel sem tudták őket használni. Ezek a „lélegeztetőgépek” leginkább légzést segítő eszközöknek feleltek meg, mondjuk egy asztmás vagy alvási apnoéban szenvedő ember számára. A védőruhák gyatra minőségük miatt inkább okoztak kárt, mint hasznot, hiszen nem lehetett fertőtleníteni őket, amikor az egészségügyi személyzet tagjai elhagytak egy fertőző osztályt. 

A „lélegeztetőgépekből” 300 milliárd forintnyi kára keletkezett a magyar embereknek, hiszen ezeket az állam megvette, majd tároltatta Gödöllőn eddig közel 400 millió forintért, és szépen lassan elosztogatta fejlődő országoknak a maradékokat. De az egészből komoly haszna lett Vinod Sekhar maláj üzletembernek, akit nemzetközi szélhámosként tartanak számon, ám a nemzetbiztonsági kockázatokkal mit sem foglalkozva a külügyminiszter körülbelül 176 milliárd forintért vásárolt tőle lélegeztetőgépeket, ami lebontva darabszámra a mai napig világrekord árnak számít. 

Hogy miért is beszélünk ilyen hosszan a Covid-bizniszről? Gondoljunk bele, hogy ezek a magyar költségvetést is erősen megterhelő több száz milliárdos közbeszerzés nélkül, kétes és azóta megszűnt cégekkel és személyekkel lebonyolított üzletek, milyen kockázatokat is rejtenek. Amennyiben ezekben az üzletekben korrupció volt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a nagyobb titkosszolgálatok, mint például a kínai, minden részletéről tud és akár zsarolási potenciállal bír az esetlegesen éritett politikusokkal, üzletemberekkel kapcsolatban. Így befolyást szereznek az adott ország vezetői körében, akár információkat kizsarolva. Ez egy igazi kockázat! 

Szijjártó Péter miniszternél maradva szintén volt egy óriási botránya, amit itthon elsikált. 2021-ben a Külügyminisztérium bizalmas iratait az orosz titkosszolgálat, vagyis az FSZB hekkerei megszerezték az informatikai rendszer feltörésével. 

A minisztert annyira sem érdekelte az ügy, hogy az ilyenkor szükséges legalacsonyabb szintű válaszlépést sem tette meg, hogy berendelje az orosz nagykövetet. A nemzetközi együttműködő partnereinket is érintő adatok ellopását a kormány teljesen figyelmen kívül hagyta, amit szakmai körökben a partnereink egyfajta árulásnak éltek meg, főleg azért, mert a miniszter hazugságnak nevezte az egész ügyet. 

Az ügy kirobbanása után a szövetségeseink által elvárt szükséges válaszlépések helyett Szijjártó Péter 2021. december 30-án orosz kollégájától Szergej Lavrovtól átvette a Barátság Érdemrendet (a kitűntetésről persze maga Vlagyimir Putyin döntött). Ekkor azért már Bayer Zsolton kívül a világsajtó nagy része tudta, hogy Oroszország meg fogja támadni Ukrajnát (a CNN végig mutatta az orosz csapatmozgásokról a nyilvánosságra hozott műholdképeket), és ehhez a mi kormányunk még asszisztált is. Ez a történés is nagymértékben erodálta a kapcsolatainkat. 

Ezt az ügyet nevezhetjük a szövetségeseink és saját népünk cserbenhagyásának! 

A Pegasus botrányról már szinte mindenki hallott a hazánkban is. Ennek a kémprogramnak a beszerzését a kormányoldal egy átlagos Nemzetbiztonsági Bizottsági ülésen terjesztette elő 2017. október 11. napján, nem részletezve azt, hogy mire is képes ez a rendszer. Ez a kémprogram képes volt távolról feltörni a megfigyelés alá vont személy telefonját, így annak minden üzenetét és hívását képes volt rögzíteni. 

Ezzel a beszerzéssel több probléma is volt, főleg a használata okán. A programot egy izraeli magáncég az NSO Group árulta, így tőlük vette meg a magyar kormány is. Önmagában furcsa, hogy miért nem egy szövetséges országtól szerzünk be ilyen tevékenységre alkalmas eszközt. De ha ezen túl is tesszük magunkat, akkor azzal szembesülünk, hogy a program üzemeltetése nem Magyarországon történt, mert a cég nem adta át a rendszert vagy nem adott forráskód hozzáférést. A megrendelő megadta a célszemély adatait és annak birtokában az izraeli magáncég távolról feltörte a telefonját és minden adatot offline és online leszedett róla, tehát képes volt élő beszélgetéseket és üzenetváltásokat rögzíteni. 

A legnagyobb probléma az volt ezzel a beszerzéssel, hogy az izraeli NSO kvótákat adott el, ami azt jelentette, hogy az adott megrendelő ország a szerződésben meghatározott mennyiségű embert tudott lehallgattatni. De a megfigyelésből származó információk viszont nem a megrendelő ország titkosszolgálatához futott be direktben, hanem az izraeli céghez, és ők továbbították a megrendelő szolgálatoknak a megszerzett adatokat. Ezért is lett ekkora botrány ebből a Pegasus-ügyből, és hullottak fejek nemzetközi szinten. 

Persze hazánkban ennek sem volt semmi következménye. Pedig gondoljunk bele, hogy egy idegen ország privát cége jutott hozzá magyar állampolgárok rendkívül szenzitív információihoz, és kontroll nélkül azt küldhették tovább a megrendelő ország felé, amit akartak. Nem vitás, hogy ez felér egy hazaárulással, hiszen akár magánéleti információk alapján zsarolási potenciálnak tették ki a saját állampolgárait idegen ország számára. 

A 2022 május 25. naptól érvénybe léptett háborús vészhelyzeti felhatalmazás teszi próbára igazán a magyar állampolgárok demokrácia iránti igényét, elköteleződését. Gondoljunk bele, hogy ha egy egészségügyi vészhelyzeti időszakban ilyenek történhettek, vagy saját állampolgárait külföldi magáncéggel figyelteti meg, akkor a sokkal nagyobb hatáskörrel felruházott háborús felhatalmazás milyen kontroll nélküli hatalmat ad Orbán Viktornak és kormányának. 

Például a szintén komoly kockázatokat felvető akkumulátor-gyártó országgá átalakítását hazánknak, úgy, hogy a kormány saját hatáskörben a települések akarata ellenére és az ott élő emberek véleményét figyelmen kívül hagyva kiemelt beruházássá nyilvánít bármit, és onnantól kezdve semmi akadálya sincs a megvalósításnak. Ezzel teljesen kiszolgálja a kínai és dél-koreai érdekeket több, mint ezer milliárd forint magyar adófizetői pénzzel megtoldva. 

A Budapest-Belgrád vasútvonal is ebbe a körbe tartozik, amire a kínaiaktól vettek fel jó drágán 700 milliárd forintnyi hitelt, és az Európai Unióban elsőként beengedték őket a piacra. Így lesz referencia munkájuk és innentől indulhatnak majd minden EU-s vasúti tenderen is. Mi ez, ha nem a szövetségi rendszerünk elárulása? Paks II-ről nem is beszélve, ahol az oroszok a szankciók miatt nem tudnak teljesíteni, hiszen az atomerőműben egy csomó európai vezérlési rendszer kellene, hogy beépítésre kerüljön. De Orbánék nem kötbéreznek, inkább havonta utaznak Oroszországba vagy annak az érdekszférájába tartozó országokba. 

Mi ez, ha nem egy idegen hatalom érdekeinek kiszolgálása a saját hazájukkal és annak állampolgáraival szemben? Összegezve, mindezek alapján el tudjuk képzelni, hogy miért is van háborús vészhelyzeti kormányzás hazánkban annak ellenére, hogy a kormánypártoknak eleve kétharmados többségük van az Országgyűlésben? 

Viszont ennek következményei is vannak. Például az, hogy a szövetségi rendszereink tagországai nem bíznak meg a magyar kormányban és annak titkosszolgálataiban. Ez súlyos következményekkel jár, mint például a kritikus információk átadásának elmaradása, hiszen nem bíznak meg abban, hogy nem adják át a szövetségi kötelékbe nem tartozó idegen hatalmak számára. Erről a szövetségi rendszerekben a szakemberek már nyíltan beszélnek az EU-ban és az Egyesült Államokban is. Ez azt is jelenti, hogy a nemzetbiztonsági szakembereink részt vehetnek ugyan a szükséges fórumokon, de a formális és informális személyes kapcsolatok kvázi bezárulnak előttük. 

Ez vonatkozik a képzési rendszerekre is, ahol a szolgálatok szakemberei folyamatosan fejlődhetnének. Ennek első jelei, amiről szintén beszélnek a szakmában, hogy a magyar szakemberekkel nem szívesen állnak szóba a többiek, így informális kapcsolatokat sem tudnak létrehozni, ami ebben a szakmában igencsak fontos alapkő kellene, hogy legyen. Ezen Trump sem fog tudni segíteni Orbánnak, hiszen Kínával és Oroszországgal ő és a leendő kormánya tagjai sem ütnek meg barátságos hangokat. 

Sok jele van annak, hogy Orbán Viktort és a Fideszt egyre kevésbé érdekli az a folyamat, hogy kiírják magukat, ezáltal a magyar népet is a nyugati világból. Fontosabb nekik a hatalmuk megtartása, az autoriter rendszerük kiépítése. 

Így történhet meg, hogy minden következmény nélkül lehallgatják Magyar Pétert, aki már európai parlamenti képviselő, és mint ilyen mentelmi joggal rendelkezik. Mivel a Tisza Párt elnöke a legtöbb mérés szerint akár képes lehet legyőzni Orbánt egy választáson, ezért minden hatalmi eszközt felhasználnak a lejáratására, megsemmisítésére, ami nem a demokráciák sajátja. Ezekben az ügyekben a mai napig nem indult eljárás, csak az érintettek által tett feljelentések tényéről tudunk. 

Amennyiben legalább a látszatra adna a hatalom, akkor ebben az ügyben minden ilyenkor lehetséges és szükséges segítséget fel kellett volna ajánlania a Tisza Párt elnökének. Az általuk talált megfigyelésre alkalmas eszközöket a hivatalos szervnek, tehát a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak be kellett volna vizsgálnia és annak eredményéről tájékoztatni a közvéleményt. 

Milyen típusú eszközök ezek, hol gyártották őket? Mely szolgálatok (akár hazai) használnak ilyeneket? Az akkumulátorok kimérése alapján mióta lehettek elhelyezve az irodákban? És ezeknek csak a kezdeti lépéseknek kellene lenniük. Ha a hatalomnak nincs félnivalója, akkor egy normális országban megmutatja már csak szuverenitásvédelmi szempontból is, hogy nem engedi a saját ellenzékét sem „bántani”. 

Az pedig egyenesen a vicc kategória, amikor a kormányzó párt azzal védekezik, hogy Magyar Péter lehallgatta a saját feleségét. Merthogy nem lehallgatta, hanem telefonnal felvett egy beszélgetést, amelyen Magyarország igazságügyi minisztere arról beszél, hogy miniszter társa Rogán Antal befolyásol az ügyészségen keresztül egy nagyon komoly korrupciós ügyben folyamatban lévő nyomozást. 

Egy olyan nyomozást, amelyben a mai napig nem tisztázott, hogy Rogán miniszter kabinetfőnöke Nagy Ádám milyen jogcímen kapott autót a végrehajtói kamara volt elnökétől, aki az ügy elsőrendű vádlottja. Továbbá az sem tisztázott, hogy Schadl György tényleg intézett-e a kabinetfőnöknek egyetemi vizsgát vagy vizsgákat, úgy, hogy azokon nem kellett megjelennie. Ugyanis ez is bűncselekmény és ha ez bebizonyosodik, akkor a kabinetfőnöknek ezáltal nem lehetne „C” típusú nemzetbiztonsági minősítése és ezáltal a munkaköréből fel kellene menteni. 

Ezekből is látszik, hogy amíg nyugaton nagyjából, mint a hímestojásra, úgy vigyáznak a legfőbb politikai kihívóra, addig nálunk csak a megsemmisítésére koncentrálnak. Ott vigyáznak a testi épségére, itt ráküldenek egy kérdéses mentális állapotú államtitkárt, aki amúgy a Fidesz kommunikációs igazgatója is egyben.

Ezek a tények is sarkalljanak mindenkit arra, hogy ezen a területen is vissza kell állítani a civil kontrollt. Eljött az ideje annak, amikor minden magyar állampolgárnak el kell döntenie, hogy meg akarja tartani a néphatalmat választások útján, vagy hagyja, hogy egy oligarchikus autoriter rendszer uralkodjon felette a jövőben is.

Elemzésünk december 28-án megjelent első része ezen a linken érhető el!

Fotó: Pixabay