Időközi választások: a fideszes „magszavazók” mítosza

Április 6-án újabb három időközi helyhatósági választásra került sor vidéki városokban. A helyhatósági választásokat sok esetleges személyi és helyi körülmény befolyásolja. Jól mutatja ezt, hogy április 6-án Mosonmagyaróváron 20 % alá esett a fideszes jelölt támogatottsága, míg ugyanaznap Tiszakécskén, illetve Tiszafüreden viszont háromnegyedes, sőt 90 % fölötti győzelmet arattak. 

Általános trendre ezért inkább akkor lehet következtetni, ha több év választási eredményeit vetjük össze, és százalékok helyett az abszolút számokat nézzük. Az alábbiakban tizenhárom időközi helyhatósági választás eredményét vetem össze az ugyanott az 2022-es országgyűlési választásokon, illetve tavaly júniusban a helyhatósági és az európai parlamenti választáson elért eredménnyel. 

Ezeken a városi időközi választásokon volt jelöltje a Fidesznek. (Ide sorolom Orosházát is, ahol „függetlenként” indult az, aki tavaly még a Fidesz jelöltjeként.) Mivel a Tisza Párt az időközi választásokon nem vesz részt, ezek a választások a két nagy párt közötti erőviszonyt nem mutathatják; azt viszont igen, hogy a Fidesznek mennyire sikerült megőriznie szavazótáborát az elmúlt három évben.

Pontos szám nem mindig állapítható meg, mert ugyanazokban a szavazókörökben leadott szavazatokat kellene összehasonlítani, de van, ahol 2022 óta változtak azok határai. Ezek a változások a százalékarányon alig változtatnak, ha azonban abszolút számokat hasonlítunk össze, akkor már sokat számít, ha nagyobb vagy kisebb területet ölel fel egy adott szavazókör, mint a korábbi választáskor.

A szavazójoggal rendelkezők köre természetesen enélkül is változik egyrészt a halálozás miatt kiesők és a – sajnos jóval kisebb számú – új szavazók, másrészt a be- és kiköltözők miatt. A túlnyomó többséget azonban ugyanazok az emberek alkotják. 

Az aktivitás eltérő a különböző típusú választásoknál. A részvételi hajlandóság, illetve az abban való eltérések az egyes választási típusoknál azonban különböznek településtípusonként is. A községekben, különösen a kicsikben magasabb a részvétel a helyhatósági választáson, mint a városokban; sokszor magasabb, mint ugyanott országgyűlési választáson. Ez is oka volt annak, hogy a kormány egy napra tette a helyhatósági és az EP választást; a kistelepülések átlagnál jóval kormánypártibb szavazói így az EP választáson is magas arányban vettek részt, és így jobb eredményt ért el a Fidesz, mintha országgyűlési választás lett volna. 

Mostani elemzésünkben azonban a városokat vizsgáljuk, ahol – eddig! – a Fidesz jelöltjei is indultak általában. 

A Fidesz „csúcsteljesítménye” a 2022-es választás volt. A háború, a gáttalan pénzosztás, és az ellenzék állapota miatt nagyon sok volt az „alkalmi” Fidesz szavazó.  Az elemzők szinte egybehangzóan úgy tekintik, hogy az egyértelmű többség még ekkor is egyértelműen elkötelezett, úgynevezett "magszavazó" volt. Az alábbiakban amellett érvelek, hogy a magszavazó-peremszavazó paradigma – legalábbis ma már – nem alkalmas a helyzet leírására.  

Az alábbi táblázatban azt láthatjuk, hogy miképpen alakult a Fideszre leadott szavazatok száma az egyes választásokon. Az utóbbi három választás eredményénél zárójelben szerepel a százalékarány a 2022-es országgyűlési választáshoz képest. A táblázat alatt utalok néhány választás sajátos körülményeire, majd következik egy átfogóbb elemzés.

Látható, hogy a tavalyi választásnál néhol nagy különbség van a párt és jelöltjének eredménye között. Ez részben függ attól, hogy mennyire erős vagy gyenge a jelölt, ami sokkal többet számít, mint az országgyűlési választásnál. Másrészt van, amikor nincs igazán potens kihívó; mint legutóbb Tiszafüreden, ahol a Fideszes mellett csak mihazánkos jelölt volt, vagy Tiszakécskén, ahol a teljesen marginális Második Reformkor jelöltje. 

Nagyon gyengén szerepelt Szentesen az erősen DK kötődésű jelölt, akire láthatólag az ellenzékiek jó része sem volt hajlandó szavazni. Ugyancsak negatívan hathatott a 3. kerületi ellenzéki eredményre az ottani korrupciós botrány. A másik tiszakécskei kerületben viszont azért nyerhetett ellenzéki jelölt, mert a korábbi Fideszes képviselő, aki egyúttal polgármesterhelyettes is volt, a párt belső feszültségeire hivatkozva mondott le. A szavazókörök határainak átrajzolása a legjelentősebb következménnyel Pápán járt. Mintegy ötödével nőtt emiatt a körzetben a szavazásra jogosultak száma. Ez azt jelenti, hogy a 2022-es határok esetén a Fidesz szavazatok száma 293 helyett inkább 250 körül lett volna.

Ezek után lássuk, hogy abszolút számban mennyit változott a Fidesz támogatottsága!

Érdemes összehasonlítani mind a négy szavazatszámot, de most azt emelem ki, hogy az időközi választáson elért szavazat hány százaléka a 2022-esnek. A csökkenés önmagában várható. Az már nem, hogy a százalékarányban igen nagy szórás van: a legjobb Tiszakécske 2. vk-ben (66,3 %), a legrosszabb Mosonmagyaróváron (23,0). 

Végigvizsgálva a listát azt látjuk, hogy jellemzően egy meghatározott településtípusban esett vissza nagyon a Fidesz szavazók száma: a kis-közepes, mondhatjuk, polgáriasultabb, viszonylag jelentős regionális központ szereppel bíró városokban, amelyek egyébként egyúttal egy-egy országgyűlési választókerület központjai. 

Ezek Mosonmagyaróváron kívül Orosháza (28,8), Pápa, ahol a szavazókörök változása miatt úgy számítható, hogy legfeljebb harmadát őrizte meg szavazóinak a kormánypárt, és bármilyen meglepő, de alig haladja meg az arány az egyharmadot Szentesen (36,2), ahol pedig, úgymond, fényes győzelmet aratott a Fidesz. Jól mutatja ez azt, hogy miért érdemes az abszolút számokra figyelni, nemcsak az adott választáson elért százalékarányra. Ilyen hatalmas visszaesés volt még a kissé más jellegű (egykori) bányavárosban, Oroszlányban is (26,5). 

Ennél jobbak az arányok a nagyobb városokban: Pécsett (40,8), Veszprémben (39,8), sőt Budapesten is (44,2), és kiemelkedőek Kiskunmajsán (53,2), Tiszafüreden (62,) és Tiszakécske 2. vk.-ben (66,3); a város másik kerületében a rossz eredmény a Fideszes belharc eredménye. 

Ezekből a számokból jól látható, hogy a Fidesz a viszonylag fejlettebb, általában 20 ezer fölötti, közepes nagyságú városokban veszített a leginkább, amelyek egyúttal egy-egy egyéni országgyűlési képviselői kerület központjai is. Ezek a számok már olyanok, hogy akkor is ellenzéki győzelem felé billentik a mérleg nyelvét, ha még érvényesül a Fidesz fölénye a falvakban. Ekkora különbséget már nem tudnak ellensúlyozni. 

Általánosabb érvényű kérdés is föltehető: lehet-e ezen számok fényében fönntartani azt az állítást, hogy a Fidesznek nagyságrendileg 1,5-2 milliós tömegű magszavazója van, akiket mindig el tud vinni szavazni. Ez a klasszikus paradigma azt feltételezi, hogy szavazóiknak a koncentrikus körökben való rétegződése általánosan érvényesül. Azt látjuk azonban, hogy a kormánypárt szavazótábora, legalábbis egy elég jól meghatározható településtípusnál, összeomlott. 

Nem beszélhetünk magszavazókról ott, ahol valamikori elkötelezettek kétharmada-háromnegyede már nem hajlandó leszavazni egykori pártjára. 

Inkább úgy néz ki, hogy a magszavazó-alkalmi szavazó paradigmát, ha egykor jó megközelítése volt is a valóságnak, felülírta más: a közhangulat változása, akár teljes átfordulása. Ott pedig alapvető jelentősége az adott konkrét településnek van, tágabb értelemben különböző településtípusoknak. Ahol megtörtént a fordulat, egykori szavazói nagy többségének elveszítése, aligha van visszaút a Fidesz számára. 

Táblázatunkból azonban az is kiderül, hogy ez a fordulat nem történt meg az eggyel még kisebb, falusiasabb városokban és a falvakban. 

A sporadikus választási eredmények és a jelenlegi közvélemény-kutatások olyan helyzetet mutatnak, amelyben a kormánypártnak nincs esélye a választás megnyerésére. Az azonban, hogy akár egyharmad alá is csökkenhet-e a Fidesz parlamenti mandátumszáma, jórészt attól függ, hogy Budapest, a vidéki nagyobb, majd közepes nagyságú városok után folytatódik-e a trend, a kormánypárt szavazótáborának összeomlása a kisvárosok és falvak világában is. 

Mindenesetre úgy tűnik, a megbonthatatlan magszavazói tömb képzete olyan mítosz, amely nem teszi lehetetlenné ezt a forgatókönyvet.

Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: Facebook / illusztráció