Bedő Dávid: Kétharmaddal a jövőbeni kétharmadok ellen

A Momentum Mozgalom nem indul a 2026-os országgyűlési választáson. A párt elnökségének erre vonatkozó javaslatát június 7-én a párt küldöttgyűlése is elfogadta. Nem vita nélkül és nem könnyű szívvel hozott döntés volt ez, de hosszú mérlegelés után a Momentum vezető testülete egységes volt a kérdésben: az egyetlen vállalható, hazafias cselekedet, ha a párt egyet hátralép, hogy az ország kettőt léphessen előre.

A legkisebb kockázat sem megengedhető

A hátralépés célja, hogy a Momentum a legkisebb módon se veszélyeztesse azt a történelmi fontosságú kormányváltást, amire 16 év után először lesz reális esély 2026-ban. Nehéz túlzásokba esni, ha a Fidesz leváltásának jelentőségéről beszélünk. Egészen biztosan sorsfordító eseményként szerepel majd a jövő történelemkönyveiben. De ennél sokkal fontosabb, hogy egy teljes nép – beleértve a még meg nem született generációk – jövőjét meghatározó fordulat lesz ez. Az a pillanat, amikor megállíthatjuk Magyarország másfél évtizede tartó gazdasági és társadalmi hanyatlását, és beszorulását a fejlődésképtelen ázsiai diktatúrák történelmi zsákutcájába.

Amikor mérlegeltük a Momentum visszalépését, ezt a súlyos felelősséget vettük számításba. És arra jutottunk, hogy hazafias kötelességünk, hogy minden kockázatot elkerüljünk, és a legkisebb mértékben se csökkentsük a Fidesz leváltásának esélyét. A jelenlegi választási rendszert az állampárt tudatosan úgy alakította, hogy egy többszereplős ellenzéki oldalnak ne legyen esélye a győzelemre. Nem számítottak arra, hogy velük szemben is megjelenhet egy olyan erő, ami egyesíti a kormánykritikus szavazókat. 

Az egyfordulós, az egyéni körzetek eredményeire épülő választási rendszerben minden, a kormánnyal szemben elinduló párt csökkenti a kormányváltás esélyét. Az ellenzéki szavazatok megosztásával a Fidesznek sokkal könnyebb abszolút többséget szereznie az egyéni körzetekben, ami végül újabb kétharmadhoz vezet. Még akkor is, ha összességében többen szavaznak a kormány ellen, mint mellette. 

Hiába vezet most már szabad szemmel is jól látható előnnyel a Tisza az országos közvélemény-kutatásokban, a választás helyben, azokban az egyéni körzetekben fog eldőlni, ahol a Fidesz és a Tisza még fej-fej mellett állnak. Ezekben a választókerületekben akár néhány száz szavazaton is múlhat majd, ki kapja meg a mandátumot. A Fidesz végtelen állami erőforrásait, propagandagépezetét és klientúrarendszerét pedig nem szabad alábecsülnünk. Ezért lépett vissza a Momentum a jövő évi választáson való indulástól. 

A haza sorsa - saját politikai érdekeink 

A Momentum nem először hozott ilyen döntést fennállása során. A magyar belpolitika sajátosságai miatt gyakran kerültünk olyan helyzetbe, amikor a politikai érdekeink és a haza iránt érzett felelősségünk szembe kerültek egymással. És mi minden alkalommal a morálisan helyes utat választottuk. 

Ezért mentünk bele az ellenzéki összefogásba, először 2019-ben az önkormányzati választásokon majd 2022-ben az országgyűlésin. Mert a választók ezt követelték tőlünk, és hittünk benne, hogy az ellenzéki térfél ilyen módon történő egységesítésével leválthatjuk a Fideszt. Annak ellenére, hogy pontosan tudtuk, hogy az „összegyurcsányozódás” ártani fog a párt megítélésének. Ezért támogattuk 2024-ben Karácsony Gergely főpolgármesteri újrázását annak ellenére, hogy nem a Momentum listáját vezette: mert úgy láttuk, az ő megválasztása szolgálja leginkább a budapestiek érdekeit.

És ezért léptünk most egyet hátra, feladva parlamenti pozícióinkat, állami támogatásunkat, hiteles és sokat dolgozó országgyűlési képviselőink jövőjét, lényegében mindent, amit az elmúlt években pártként felépítettünk. Egyet kivéve: a becsületünket. 

Rajtunk kívül még két másik komolyan vehető ellenzéki párt maradt, akiknek érdemes lenne ugyanezen az úton elgondolkodniuk. Az egyik a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, a másik a Demokratikus Koalíció. 

A DK kapcsán sajnos nincsenek illúzióim. Az elmúlt évek összefogási próbálkozásai során testközelből tapasztaltam meg, hogy a DK a Momentumnak pontosan a fordítottját képviseli: kulcskérdésekben mindig a saját politikai érdekeit helyezi előtérbe a haza sorsával szemben. Súlyos felelősségük van a 2022-es választási kudarcban, és nem meglepő módon most is úgy erőlködnek a parlamenti küszöb eléréséért, hogy pontosan tudják: ezzel nem kicsit veszélyeztetik Orbán Viktor leváltását.

A Kutyapárt viszont még cselekedhet helyesen. Bár már bejelentették indulásukat, bízom benne, hogy idővel belátják: nem éri meg a parlamenti székek csábító szirénhangjára hallgatni a kormányváltás kockáztatását.

Kormányváltás után rendszerváltást

De a 2026-os kormányváltás csak az első lépés. És bár ma a választók többsége még csak ismerkedik azzal az érzéssel, hogy tizenöt év után először kézzelfogható közelségbe került az Orbán-rezsim lebontása, hamarosan muszáj lesz elkezdenünk arról is beszélni: mi lesz utána?

A Tisza párt elnöke láthatóan kerüli az erről történő diskurzust, és nem szívesen beszél várható kormányzása részleteiről. Az ő célja a heterogén választói tömeg egyesítése a Fidesz ellen, így politikai értelemben érthető a némasága. 

A Momentumot azonban a nem indulásunk bejelentése óta nem köti a rövidtávú szavazatszerzés kényszere. Megtehetjük, és meg is kell tennünk, hogy a kinyitjuk a kényes, és a hazánk jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdéseket. Ezen kérdések egy része szakpolitikai jellegű. Mit kezd majd a Tisza a GDP 80%-át elérő államadóssággal, és annak évi 4000 milliárd forintos kamatköltségével? Hogyan akadályozza meg az egészségügy összeomlását és hogyan indítja el annak fejlesztését az európai színvonal irányába? Hogyan teszi működőképessé a MÁV-ot? Mit tesz az oktatási rendszer súlyos válságának megoldásáért? Hozzányúl-e az egykulcsos adóhoz, az Európa-rekorder ÁFÁ-hoz vagy a súlyos károkat okozó rezsicsökkentéshez?

Ezek mind kulcskérdések egy kormányra készülő párt részére. De egyik sem érinti a legfontosabbat: hogyan lesz itt valódi rendszerváltás? Hogyan akadályozzuk meg, hogy a 2026-tól felálló új kormány ugyanazt az egyeduralmi logikát, ugyanazt az urambátyám rendszert, ugyanazt a kompromisszumképtelen politikát vigye tovább, amivel a Fidesz tizenöt év alatt az EU legelmaradottabb országává tette Magyarországot? 

Mert másfél évtized tapasztalata alapján ki kell mondanunk: minden elhibázott döntés, minden tudatosan leépített közszolgáltatás, minden kisemmizett kisebbség, az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás és a közlekedés válsága mögött mind-mind ugyanaz a gyökér-ok húzódik. A korlátlan teljhatalom, melyet az egypárti kétharmad, a propaganda és a hatalom megtartása érdekében eltérített közpénzek biztosítanak.

A zavartalan teljhatalomból fakad, hogy a kormány soha semmiben nem kényszerült kompromisszumra, önkorlátozásra vagy a véleménye utólagos megváltoztatására. Hogy egy visszhangszobában ücsörögve az ország vezetői csak a saját véleményüket veszik komolyan, és a tévedhetetlenség illúziójában élnek. Hogy következmények híján megszokták, hogy bármikor bárkivel bármit megtehetnek. 

Ez a teljhatalmi logika áll az ország hanyatlása mögött. Ezt kell megváltoztatnunk, mert enélkül nem kilábalás, hanem még mélyebb társadalmi és gazdasági válság következik 2026 után - függetlenül a kormányváltástól.

Soha többé teljhatalmat

A feladat tehát adott: el kell érni, hogy a 2026 után felálló Tisza-kormány első 100 napjában meghozott intézkedéseivel garantálja, hogy soha többé ne szerezhessen senki a Fidesz elmúlt 4 ciklusához hasonló teljhatalmat Magyarországon.

A sors iróniája, hogy a NER tejhatalmi rendszerének lebontásához a Tisza-kormánynak kétharmados többségre van szüksége. A történelem számos példával szolgál arra a római köztársaság válságától a francia forradalomig, vagy akár Orbán Viktorig, hogy a demokrácia helyreállításának ígéretével fellépő erős vezetők nem voltak képesek önuralmat gyakorolni, és a végén az autoriter hatalom irányába vitték a kormányzást. Komoly megmérettetése lesz ez Magyar Péternek és a Tisza pártnak, hogy elkerüli-e ezt a végzetet.

De a magyar emberek nem bízhatják ezt pusztán a leendő miniszterelnök jellemének erejére. Ezért kell a Tisza-kormánynak már az első 100 napban meghoznia azt a 3 intézkedést, amivel garantálja, hogy nemcsak a Tisza, de soha semmilyen másik párt ne szerezhessen többé kétharmados többséget és ezáltal teljhatalmat Magyarországon.

1. Tisztán arányos választási rendszert

Egy egyéni választókerületek nélküli, tisztán arányos választási rendszer már önmagában garantálná, hogy egyetlen párt se szerezhessen egyedül kétharmados többséget az országgyűlési választásokon. A rendszerváltás óta eltelt választások adatai alapján az is csak 2010-ben és 2022-ben fordult elő, hogy a győztes párt listája 50% feletti szavazatot kapott. Tehát egy tisztán arányos választási rendszerben nemcsak a kétharmados többséghez, de gyakran még a kormányzáshoz is koalícióra kényszerülne az aktuálisan legnépszerűbb politikai erő.

A koalíció pedig nem csak Magyarországon lett a működésképtelenség és a rossz kormányzás szinonimája – nem kis részben a 94-98 és a 2002-2010 közötti MSZP-SZDSZ koalíciós kormányoknak. A világ legsikeresebb, Magyarországhoz hasonló méretű országaiban, mint Norvégia, Svédország, Dánia vagy épp Hollandia rendszeresen koalíciós kormányok vannak hatalmon, folyamatos kompromisszumkényszerrel kormányozva. Gyakran változik, ki van hatalmon, és kinek milyen súlya van a kormánykoalícióban. 

De ez a fideszes mantrával ellentétben – ami a bebetonozott állampárti hatalmat tekinti a jó kormányzás alapfeltételének – kifejezetten jót tesz ezen országok fejlődésének. A kormány nem tehet hosszú távon abszurd lépéseket, a hibáknak megvan a következménye, és az elégedetlen szavazók mindig találnak új pártot, akire az országot bízhatják. Ennek következménye az is, hogy a politikának ezekben az országokban jóval kevesebb súlya van a jólét, a gazdasági fejlődés és a társadalom alakulására – és jóval több szerep jut a civil szervezeteknek, a vállalkozásoknak és maguknak az állampolgároknak.

Mi a Momentumban egy ilyen országban hiszünk. Ezért az első javaslatunk a rendszerváltás érdekében, hogy a 2026 áprilisában hatalomra kerülő új Tisza-kormány első 100 napjában hozzon új választási törvényt, és vezessen be egyfordulós, egyéni választókerületek nélküli, tisztán arányos, listás szavazásra alapuló választási rendszert Magyarországon.

2. Azonnali elszámoltatást és a nemzeti vagyon visszaszerzését

Mind a 2002-es, mind a 2010-es kormányváltásnál az elszámoltatás hangos és hangzatos ígéretéről harsogott az aktuális ellenzék a választási kampányban. Amiből aztán sem az MSZP-SZDSZ, sem a Fidesz-kormány alatt nem lett semmi. Egyetlen fontos politikus, egyetlen oligarcha, egyetlen korrupt politikai szereplő sem került soha nemhogy rács mögé, de még a vádlottak padjára se.

A rendszerváltás nem képzelhető el rövid idő alatt levezényelt és következetes elszámoltatás nélkül. Nem véletlenül lesz szüksége Magyar Péternek kétharmados többségre: le kell váltani a fideszes káderként kinevezett legfőbb ügyészt, be kell léptetni Magyarországot az Európai Ügyészségbe, és politikai befolyás nélküli, jogállami alapokon nyugvó elszámoltatási eljárásokat kell indítani az elmúlt másfél évtized kormányzati korrupciója, nepotizmusa, gazdasági és politikai bűncselekményei kapcsán. 

Ennek részét kell képezze az is, hogy a közpénzen meggazdagodott, összesen több ezermilliárd adóforintot ellopó oligarchák vagyonosodását kivizsgálják, és a bizonyított korrupciós esetekben érintett közvagyont az állam visszavegye. Egészen abszurd az, hogy míg az ország és az állam rendkívül súlyos anyagi helyzetbe sodródott, közalkalmazottak bérkifizetésére nincs elég pénz, állami beruházások tucatjait állítják le, és teljes ágazatok süllyednek a működésképtelenség határára, addig Fidesz-közeli oligarchák már 1000 milliárd forint feletti vagyonnal rendelkeznek. 

A Momentum második javaslata ezért, hogy a Tisza-kormány első 100 napjában jöjjenek létre az elszámoltatási eljárások jogi és intézményi keretei, és az állam indítsa meg az eljárásokat az ellopott nemzeti közvagyon visszaszerzésére.

3. A propaganda megszüntetése és az állami hirdetések befagyasztása

A legutóbbi három fideszes kétharmadban kulcsszerepett kapott az állampárt propagandamédiája. Nem csak a közmédiának csúfolt kormányzati szócsővé silányított, Rogán által kézileg irányított, az orosz propagandát kritika nélkül átvevő MTVA-ra gondolok. A KESMA néven egy szervezetbe tömörített propagandalapok, bár névleg magántulajdonban vannak, valójában állami hirdetésekből tartják fenn magukat. Állami cégek értelmetlen, piacilag teljesen indokolatlan hirdetéseiből, melyek alig rejtett finanszírozásai ezeknek a piacról amúgy megélni képtelen propagandatermékeknek.

A Momentum harmadik javaslata, hogy az állam zárja be az évi több százmilliárdot felemésztő, már semmilyen közfeladatot el nem látó MTVA-t, és szüntesse meg a felesleges és piactorzító állami hirdetéseket. 

Kétharmaddal a jövőbeni kétharmadok ellen

A Momentum tehát azon a világos állásponton van, hogy 2026 áprilisáig minden lehetséges eszközzel támogatni kell, hogy a Tisza minél nagyobb felhatalmazást szerezzen a jövő évi országgyűlési választásokon. A NER ugyanis csak kétharmados kormánytöbbséggel bontható le. Ennek érdekében léptünk vissza a jövő évi választáson való részvételtől, és erre biztatunk minden más, a hazánk sorsát valóban a szívén viselő politikai pártot a Tiszán kívül. 

Ugyanakkor elvárjuk a Tisza-kormánytól, hogy az első 100 napjában valósítsa meg a rendszerváltáshoz és a teljhatalom újbóli kialakulását megakadályozó három javaslatunkat. A NER lebontását követően soha többé ne szerezhessen senki egypárti kétharmados teljhatalmat Magyarországon. Bármennyire is abszurd, de ennek egy 2026-os kétharmados Tisza-győzelem a feltétele. Ezért álltunk félre a Tisza útjából, ezért nem indulunk a jövő évi országgyűlési választáson.

De ne legyen kétsége senkinek: itt maradunk és minden erőnkkel azért fogunk küzdeni, hogy a felsorolt három intézkedés már az új kormány első 100 napjában megvalósuljon, és helyreálljon a demokratikus többpártrendszer Magyarországon. 

Mi ott leszünk a pártok között, és képviselni fogjuk azokat a liberális értékeket, amiket Magyarországon senki nem képvisel rajtunk kívül. Mert 2026 után ezt nemcsak megtehetjük, de meg is kell tennünk egy szabadabb és boldogabb ország érdekében. 

A szerző országgyűlési képviselő, a Momentum frakcióvezetője. 

A kontroll.hu szerkesztőségének véleménye nem feltétlenül egyezik közölt cikkel.