Küzdelem egy igazságosabb társadalomért

A jelenlegi, átalakuló világban érthetően sokakat érdekel a biztonság és a honvédelem kérdése. A magyar társadalomra természetesen hatással van, és borzolja a kedélyeket a szomszédunkban dúló háború. Az erősen keresztény alapokon álló, európai gondolkodás szerint a háború mindig rossz, de bizonyos esetekben lehet szükséges, ha nagyobb gonoszságot előz meg vagy állít meg. Ezt már a korai egyházatyák kifejtették, különösen Szent Ágoston és Szent Tamás. Szent II. János Pál pápa, a kommunizmus elleni küzdelem egyik legfontosabb vezéralakja pedig azt mondja, a háború mindig vereség az emberiség számára.

Fontos különbséget tenni az igazságos háború és a háborúban tanúsított igazságosság között. A támadó, hódító háború sohasem lehet igazságos. Igazságos lehet viszont a honvédő háború. 

Az igazságos, honvédő háború minden esetben különleges jogrenddel és sok fájdalmas erőfeszítéssel jár, amelyek senkinek nem okoznak megnyugvást, mégis szükségesek. Minden esetben különösen törekedni kell viszont arra, hogy az ártatlan, polgári lakosságot és a szükségszerűen harcoló katonákat egyaránt a lehető legkevesebb fájdalom és veszteség érje, a háborúnak pedig mihamarabb vége legyen, még akkor is, ha igazságos.

Vannak ugyanakkor, akik egy borzalmas, öldöklő harcot, vagy a honvédő háború kényszerűen szükséges erőfeszítéseit is hajlandóak a saját politikai propagandacéljaikra felhasználni. A legújabb kormányzati közlemények mellett gondolhatunk arra, hogy az állampárt főideológusa, Orbán Balázs nemrég azt mondta, az 1956-ban harcoló magyar szabadságharcosoknak nem kellett volna szembeszállniuk a ránk törő elnyomó önkény túlerejével. Ezután nem sokkal egy másik mameluk egyenesen bolondoknak nevezte őket.

Márpedig a szabadságharc az igazságos, honvédő háború egyik fajtája. Az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának aláírói ezt úgy fogalmazták meg: 

„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az emberek kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új kormányzatot létesítsen.” 

Az 1849-ben, Debrecenben aláírt, magyar Függetlenségi Nyilatkozat így fogalmazza meg a mi szabadságharcunk okát: 

„a magyar nemzetet nem túlzott elbizakodás s nem forradalmi viszketeg, hanem a türelem végső kimerültsége, s az önfenntartás kénytelensége vezeté (...) hiában volt minden újabb kötés (...) minden újabb uralkodói eskü egy újabb hitszegés kezdete volt.”

Ebben az értelemben úgy vélem, a Tisza Párt mostani küzdelme a valódi rendszerváltás és békésebb, igazságosabb társadalom létrehozása felé, ilyen, igazságos honvédelem. Ez a küzdelem békésen és erőszakmentesen zajlik. Helyes és kívánatos a szándék mindenki részéről, hogy ez így is maradjon.

Bár a Tisza ezt a küzdelmet erőszakmentesen vívja, én úgy látom, a béke és a magyar emberek biztonsága természetesen fontos a számára, ahogy a józan politikusoknak világszerte az. Erre példa, hogy a Tisza Párt szinte azonnal egyik legfontosabb szakpolitikusává emelte Ruszin-Szendi Romuluszt, egykori honvéd vezérkari főnököt. Úgy gondolom, az ő személye garancia is arra, hogy a Tisza térnyerésével elkerülhető lesz bármilyen belső vagy külső háborúskodás. Támogatói tudhatják, hogy kiváló stratéga segíti őket a küzdelemben. Akik fenyegetnek bennünket, tudhatják, hogy elhivatott és hozzáértő vezető áll a Tisza és a magyarok mellett. A magyar fegyveres testületek tagjai pedig tudhatják, hogy benne megértő vezetőre találnak, aki egy közülük, és mellettük áll. A régi katonadalt idézve, úgy vélem, ő igazi honvéd, akinek elhivatottsága és szakértelme „magasabb, mint a hegytető”.

A Teremtőnél persze semmi nem lehet magasabb. Mégis azt hiszem, a valóban békeszerető, a háborút megelőző, de az igazságos küzdelem élére állni képes vezetést bármely egészséges erkölcsű, akár keresztény ember is bizalommal támogathatja. Bármely népnek joga van pedig arra, hogy a fölöttük önkényesen uralkodókat elüldözze, és helyükbe új kormányzatot állítson. Bármikor, bárkiről legyen is szó.

Szerző: Csercsa Balázs történész

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: Facebook / Magyar Péter